Max és Móric

A szekszárdi székhelyû Magyarországi Német Színház is megkezdi évadát. Elsõ bemutatója szeptember 17-én kerül színre, a Max és Móric címû klasszikus gyerekdarab formájában.

1865-ben egy folyóiratban (Münchener Bilderbogen) jelent meg Wilhelm Busch híressé vált, és sok nyelven újra és újra kiadott sorozata, a Max und Moritz. A verses, rajzos, hét csínyből álló történetfüzér két szörnyű gyerekről szól, akik rafinált galádságokkal mindenkit rászednek. A mű népszerűségét elsősorban Busch zseniális rajztehetségének köszönheti, aki így a világ egyik első képregényét alkotta meg.


Gyakran hallunk - arról, erről -
Haszontalan gyermekekről,
Mint amilyen e két vitéz,
Max és Móric nevű csibész.
Ahelyett, hogy okos szóra
Hallgattak volna, s a jóra,
Azt nem ritkán megvetették
És titokban kinevették.
Kettőjüknek - incselkedve -
Gaztettekre volt csak kedve!

Max és Móric a jólnevelt, erkölcsös, szófogadó gyerekek ellenpéldái, akik mindenki orra alá borsot törnek, nem törődve illemmel, konvenciókkal, tisztelettel: szabadok és szertelenek. Hol a péket szedik rá, mert nyalánkságra vágynak, hol a tanító úr pipája robban nagyobbat a kelleténél, vagy a nagybácsi ágyába csempésznek bogarakat. Felforgatnak mindent maguk körül, áthágnak minden szabályt.

 
Mindezalatt fenn a tetőn
Mesterkednek - feltehetőn.
Max előre gondoskodott:
Horgot s horgászbotot hozott.
Hopla-hopp, egy barna sültet
Tüstént horoghegyre ültet!


Ők ketten elválaszthatatlan páros, mint Jancsi és Juliska, Stan és Pan, vagy Beavis és Butthead, akiket korunk Max és Móricának is nevezhetnénk, hiszen e két páros világfelfogása, karaktere egy tőről fakad: "a megannyi (konzervatív) tiltakozást kiváltó felelőtlen, botrányos, antiszociális és gyermekien kegyetlen kalandok (melyeket csak erősít a narráció felénk kacsintó álszentsége) célpontja a külvilág, mely számukra merő játszótér, az emberek pusztán nagyobb méretű babák, velük arányos babaházzal és hülyeséggel. Ha a világ ostoba, hát rakjunk rá még egy lapáttal!" (Barotányi Zoltán: Max és Móric visszatér, Filmvilág 94/02).
A Max és Móric, akárcsak Swift Gullivere, szatirikus társadalomrajz, ami tévesen vált az idők során a gyerekirodalom klasszikusává, de amin aztán azóta generációk nőttek fel és vidultnak nagyokat.

Max és Móric sosem restek,
Titkon fafűrészt kerestek:
Nyiszi-nyiszi, alattomban!
Rés támad a pallóhídban.

A Magyarországi Német Színház a méltán híressé vált rajzok és versek méltó színpadi adaptációját kívánja létrehozni. Megidézi a képregény eredeti hangulatát, ám a színház eszközeivel egyedire színezi azt. A színpad segítségével belelapozhatunk Busch könyvébe, aminek lapjairól Max és Móric lépnek elő, és kegyetlenül mulatságos kalandokba keverednek.

 
Húsvét táján kék az ég
S szorgoskodik cukrász, pék
Megfelelő leleménnyel
Sok-sok édes süteménnyel.
Reccs! így roppan szét a szék;
Loccs! így löttyen tészta szét!
Lám egészben - két sunyit
Kalácstészta burkol itt.

 

Wilhelm Busch: Max és Móric
-
gézengúz történet hét csínyben -


Szereplők:
Mesélő: Kispál Gergely
Max: Alice Müller
Móric: Kristin Becker
Bolte özvegy, Lämpel úr,
Pék mester, Molnár mester: Lotz Kata
Böck mester, Fritz bácsi, a derék paraszt: Andrei Hansel
Böckné: Prohászka Dóra

 Műszaki vezető: Prohászka Tamás
Fény: Imre Tibor
Jelmez: Rózsa Erzsébet
Bábok: Csaláné Bohli Cecília
Technikusok: Marton Balázs, Kutasi Balázs, Antal Viktor
Ügyelő: Prohászka Dóra
Hang: Kaposi András
Kellék: Illés Eszter
Koreográfia: Asztalos Zsuzsanna Viktória
Díszlettervező: Bernd von Bömches 

Rendező: B e r n d  v o n  B ö m c h e s

Premier: 2007. szeptember 17.

 Figyelem, figyelem!

A képen látható két égetnivaló rosszcsont, ez két gonosz manó most a Német Színházban garázdálkodik, és keseríti meg a komoly, felelősségteljes felnőttek életét!
Robban a tanár úr pipája, bogársereg masíroz a nagybácsi szépen vetett ágyában a puha párnák között, zamatos-ropogós sült csirkék röppenek fel a kéménybe, hogy aztán két üres pocakban landoljanak. És ez csak a kezdet!

Max és Móric, a két elvetemült gézengúz nem tiszteli a szabályokat, kineveti a komolykodókat, azokat, akik mindig tudják, mi a dolguk, mindig jól viselkednek, megcsinálják szépen a házi feladatot, és hangosan köszönnek csókolomot az utcán. De vajon mitől savanyú a képük? Max és Móric tudják: mert ezek a rendes gyerekek sose voltak csintalanok!

De hogy senki ne csalódjon, eláruljuk: a rosszaságnak mindig büntetés a vége ám! Reszkessetek, csibészek! Baj lesz ebből, meglátjátok!

De addig is: abba ne hagyjátok, mert jó móka a rosszalkodás!
Ti pedig nevessetek együtt a két jómadárral!

Max és Móric
gézengúz történet hét csínyben

Mindenkinek, aki nem nőtt még fel, aki szeret nevetni, sőt: ki tudja nevetni a világot!


Forrás: Magyarországi Német Színház

süti beállítások módosítása