Mrozek: Vatzlav

A Térszínház Mro¿ek Vatzlav címû darabjának õsbemutatójára készül, amelynek már az alcíme is sokatmondó: egy óvilági fogoly tündöklése és bukása avagy a szabadság, egyenlõség, testvériség rabjainak kéjes utazása az igazság nevû hölgyemény ölében.

A darab fordítójának és dramaturgjának, Józsa Péternek Mrożek-ről és a darabról szóló tanulmányából:
Ki Vatzlav? Te, én, vagy ő? Útja: karriertörténet. Sorsa: tragigroteszk. Polgár és antipolgár ütközik benne, vagyis polgári és antipolgári tézisek. Vérszívók és kiszívottak közepette életszerű jelenetekben bizonyosodhatunk meg a szabadság adta korlátokról, és a korlátok adta szabadságról. Ilyen körülmények között a valódi és önálló döntés lehetetlen. Minden hamisnak, utópiának vagy tévedésnek tűnhet. Mégis, meg kell találnia a helyes utat. Legalábbis illik törekednie rá. Olykor megalázkodik, olykor furfangot vet be, néha meg túlontúl alkalmazkodik, vagy épp félreáll az ember. Módszereit változtatja. Át akar telelni. Hősünk is.. Vatzlav sok alku árán végre beindul az emelkedés útján, és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából vett idézetekkel vetkőzteti pőrére "az igazságot", ám jönnek a barbárok, és kőkeményen megvalósítják a létező demokráciát.
Mrożek így nyilatkozott egy alkalommal műhelymunkájáról: "Engem csak a világ és az élet érdekel, mivelhogy én magam - másokhoz hasonlóan - is egy világ és egy élet vagyok. A világ és az élet, ez a minden, de mivel a minden az túl sok, és hogy ezt a mindent valahogy megfogjuk, irányítsuk, és magunkra, a megfoghatatlannál jelentéktelenebbekre alkalmazzuk, muszáj rajzolnunk, írnunk, előadnunk. Módszereket használnunk." A módszerek különfélék, de a cél, ugyanaz. A szerző nem volna hát hű önmagához, ha mást írna, mint tragigroteszket. Ez a darabja is épp oly mozaikos szerkezetű, mint más színpadi művei - a Tangót és az Emigránsokat kivéve. Ebben sem folyamatos a cselekmény, mozaikos, és ezért éppúgy újra kezdődnek a jelenetek, s éppúgy vegyíti a tézisszerű és életszerű elemeket. Ez nem feltétlen hátrány, de tény, és megnehezíti az egyértelmű realizmushoz vagy az egyértelmű stilizációhoz szokott magyar színház dolgát.
A Vatzlav a világ színházaiban az egyik - talán a Tangó után - legtöbbet játszott Mrożek darab ez, amelyet a lengyel szerző 1968-ban, már ötödik éve emigrációban élve, írt. Ősbemutatója Svájcban volt, a zürichi Theater am Neumarkban, 1970-ben. A lengyelországi ősbemutatóra a kommunista cenzúra miatt még jócskán várni kellett, az csak 1982-ben történik meg, a varsói Teatr Polskiban.

A rendező naplójából:
A Térszínház legújabb bemutatója a fordítóval való szerencsés találkozásomnak, közös gondolkodásának eredménye, mert nemcsak az abszurd, a fekete humor, Mrożek szeretete inspirál bennünket, hanem a mrożeki szöveg librettója, hiszen a mélyebb metaforákat és az

összefüggéseket nem is lehet csak többrétegű műhelymunkával megjeleníteni. Olyan színrevitelt igényelt, amely semmiképpen sem lineáris, se nem realista, se nem szimbolista az idő és a tér kezelésben. A Vatzlavban a gondos, aprólékos helyzetelemzések kimunkálása segíti a váratlan fordulatokat és a látvánnyá formált tartalmi elemeket. A darab fordítója, Józsa Péter, ezért is írt egy új szövegváltozatot, s vállalta a dramaturgiai munkát, így hát gyakorlatilag a Térszínház magyarországi ősbemutatóra készülhetett. Józsa Péter más Mrożek-fordításai (Ház a határon, Víz, Tiszteletesek) ezt még nem igényelték a színpadon. De a Vatzlav ilyen. Mára ilyenné lett, így hatott.
Társulatunk a Vatzlav előadásban az utópiát szembeállítja a manipulációval, a történetelmi szükséget a történelmi a történelmi szélhámossággal. Ez csak úgy sikerülhet, ha az erkölcs, a szolidaritás vezet bennünket farkas szemet nézve önnön félelmünkkel. Mi lesz hősünkkel? Mi lesz velünk? Mit ér az ember "két pogány közt"? (!), azaz ha kö-zép-e-u-ró-pa-i?

Sławomir Mrożek: Vatzlav
- tragigroteszk két részben -
Fordította: Józsa Péter

egy óvilági fogoly tündöklése és bukása
avagy a szabadság, egyenlőség, testvériség rabjainak
kéjes utazása az igazság nevű hölgyemény ölében

Szereplők:
VATZLAV: Nagy Zsolt
DENEVÉR: Benedek Gyula
DENEVÉRNÉ: Szamosvári Gyöngyvér
JOZSÓ, a fiuk: Csiba Gergely
GÉNIUSZ ÉS BARBÁR: Csuka János
JUSZTINIA: Kaszás Villő
ODYPUSZ: Kovács J. István
MACIEJ: Balázsi István
FÁCÁN: Zanotta Veronika
Fuldokló: Rigó Csaba Dániel

Közreműködnek Karsai János tanítványai:
Répászky Miklós Dániel, Kelenhegyi Olga,
Ondrik János és Mezei Réka   

Dramaturg: Józsa Péter
Szcenika: Perger László
Ruhák: Zanotta Veronika
Versek és kellékek: Kovács J. István
Koreográfia: Karsai János
Zenei szerkesztő: Dávid Róbert
Fény, hang: Kovács Ákos

Rendező: Bucz Hunor


 BEMUTATÓ: november 24. szombat 19.00
További előadások:
november 26. hétfő 19.00
november 27. kedd 19.00
december 13. 19.00
december 14. 19.00
december 19. 19.00

Jegyrendelés:
Térszínház, tel./fax: 388-4310

Forrás: Térszínház