A képzelt beteg

Egyszer mindenkihez bekopogtat a halál. És akihez naponta többször is? Ki lehet-e bírni ezt anélkül, hogy ellátogatnál a háziorvoshoz, majd a szakorvoshoz, aztán az osztályvezetõ professzor úrhoz anélkül, hogy magad elõtt látnád a hosszú sor végén a szomorú szemû kórboncnok kezében a nemesacél szikét? És ha már Õ sem segít? Minden szögekkel kivert út a gyógyászokhoz vezet. Ma még megmosolygod a biorezonanciás napsugármatracon fekvõ távgyógyított auraköpületet, de ha maholnap oly ajándékkal lep meg az Úr, amelynek láttán minden szakember csak együttérzõ professzionalizmussal tárja szét a kezeit, akkor vajon nem fogod megadni azt a "hátha" esélyt?

Ki nem nyílt ejtőernyőjű légidesszantosok, akik fénysebességgel gyorsulunk a világegyetem jeges magánya felé, rémülten kapkodva minden után, ami csak egy kicsit lassíthatja azt a rohadt hátralévő időt, legyen az csakrapióca, hangtál vagy üszögkalapács...

Az élethez való ragaszkodás már maga a cél, az élet.

A család sem egyéb, mint a pokolba vezető út jószándékú hidegburkoló-brigádja, mind-mind azt kívánják, hogy gyógyulj fel vagy dobd fel a pacskert, ahogy tetszik, de minél hamarabb.

Moliere úr után, helyett - és valahol egy kicsit neki is.
Vajon hányféle rendezői elképzelés szerint lehet megrendezni Moliere komédiáját? Eddig meglehetősen sok, különféle módon értelmezett előadás született. Az eredeti mu három felvonásból és két közjátékból áll, mert bizony a Mester nem feledkezett meg az egyszerubb nézőkről sem, nagy kedvvel ereszkedett le időnként a vásári komédiák, a commedia dell’arte harsányságtól sem mentes szintjére (ahogy azt Boileau szarkasztikusan szemére hányta). Később a közjátékokat elhagyták, és csak a komédia fő vonalára összpontosítottak, megcsonkítva ezzel az eredeti muvet. Voltak - a városi szokásokra hivatkozva - két részben játszott, rövidített előadások is. André Gide szerint - ahogy Naplójában írta - úgy kellene játszani a darabot, hogy a komédia főhőse csak hiszi magáról, hogy hipochonder, valójában súlyos beteg, a végét járja, és környezete tisztában van ezzel. Jacques Copeau visszaállította a közjátékokat, és a Vieux Colombier színpadán vérbeli vásári komédiaként adta elő.
Van rendező, aki azonosul Ariane Mnouchkine elgondolásával, mely szerint a commedia dell’arte figuráit mai ruhába öltöztetve, a minket körülvevő mindennapok embereiként kell ábrázolni.
Vajon mi milyen értelmezésben láthatjuk a Mester utolsó alkotását? Hiszen mint köztudott, ez volt az a darab, amelynek bemutatója után, 1763. február 17-én éjjel, Moliere meghalt. Már az előadáson rosszul volt, de mint vérbeli színész, nem tűrhette, hogy az előadás miatta szakadjon félbe, végigjátszotta az estét, csak utána fejezte be életét.

A képzelt beteg
- vígjáték 2 részben -
Moliere után
Berczik Árpád fordítását felhasználva írta Mohácsi István 

Argan, képzelt beteg: Stenczer Béla
Béline, Argan második felesége: Kovács Mimi
Mimolette, Argan lánya, Cléante szerelmese: Szabó Vera
Rouelle, Argan kislánya, Mimolette húga: Darabont Mikold
Béralde, Argan öccse: Zayzon Zsolt
Cléante Coulommiers, Mimolette imádója: Pál András
D'Auveregne, orvos: Vidákovics Szláven
Dr. Thomas D'Auveregne, D'Auveregne fia: Lipics Zsolt
Dr. Boursin, md: Urbán Tibor
Dr. Livarot, orvos: Rázga Miklós
Toinette, szolgáló Arganéknál: Herczeg Adrienn
Halál: Széll Horváth Lajos
Zenész: Kovács Márton
Zenész: Rozs Tamás
Zenész: Weber Kristóf

díszlettervező: Fodor Viola
jelmeztervező: Remete Kriszta
zeneszerző: Kovács Márton
súgó: Pető Beatrix
ügyelő. Háber László
asszisztens: Cserép Judit

rendező: Mohácsi János

Bemutató előadás: 2008. április 4.

További előadások:
2008. április 06., Vasárnap 18:30
2008. április 08., Kedd 18:30
2008. április 10., Csütörtök 18:30
2008. április 11., Péntek 18:30
2008. április 16., Szerda 18:30
2008. április 17., Csütörtök 18:30
2008. április 19., Szombat 18:30
2008. április 22., Kedd 18:30
2008. április 24., Csütörtök 18:30

 

Forrás: Pécsi Nemzeti Színház
A felvételeket Körtvélyesi László készítette