A képzelt beteg meg a Halál

Ég és föld van színház és színház között. Szombaton beültem a Nemzetibe Mohácsi János rendezésében megnézni A képzelt beteget. Minden figyelmeztetés nélkül helyette Bulgakov Moliere-jét adták a miskolciak. Hogy milyen volt Radoslav Milenkoviæ rendezésének második része, és miért énekelték színváltozásoknál a Napkirály udvarában a Fel vörösök, proletárok! munkásindulót, arról számot nem adhatok. Az elsõ részbõl a kelleténél többet láttam, semhogy erre vállalkozhattam volna.

Jelenet az előadásból

A Mohács-fivérek - István és János A képzelt beteg megfejelése, továbbgondolása, továbbírása első másfél órája után is vonzott a kijárat. Itt követi még leginkább a két Mohácsi Moliere-t. Jóllehet Argan úrnak megjelenik maga a Halál, Auguste ReNoire néven. Bár ő maga is pingálgat, nem azonos a híres festővel. Nem Arganra szól a parancsa, hanem a szerepét a színházban megszemélyesítő Moliere-re. Széll Horváth Lajos titokzatosan misztikus megjelenése mellett nyámnyila halál. Fenyegetően udvarias. Diszlexiás. Nem tud olvasni, és gyakran melléfog munkájában.
Fodor Viola a Nemzeti Színpadára két oldalt felültetett nézőknek különféle űrméretű és formájú aranyhalas medencékből szervezte a játékteret. (Mohácsi Jókai Mór Miltonjának nyíregyházi színrevitelénél használta már színpadon a meghökkentő akváriumot. Itt az előadás végén Bakos Anett beúszik és kiúszik sellőként a medence fenekén, mint csodás színházi elem.)

Jelenet az előadásból

Előrehaladva A képzelt betegben, mind kevesebb marad az eredetiből. Berczik Árpád 1884-es fordítása a dramaturgiai segédeszköz. Mohácsiék színpada szlengben beszél. Gúnyos közhely szótárat használ. Kisiklatott szállóigékkel él.
Komédia balettjei közül Moliere csak ezt az utolsó darabot állította színre állandó társszerzője, Lully nélkül. Marc-Antoine Charpentier egyházi muzsikus volt a revü zeneszerzője. Mohácsiék előadásánál a színen mindvégig kísértetiesen jelenlévő baljós vonóstrió Weber Kristóf, Rozs Tamás és a zeneszerző Kovács Márton húzzák a végítélet hangjait, vagy ódon patikatégelyeken szólaltatnak meg borzongató csontzenét.
A dramaturgiai erővonalak eltolódnak. A szerelmesek vérszegény szerepkliséi feltöltődnek. Szabó Vera keményebb akaratú Mimolette az eredeti Angyalkánál. Darabont Mikold (Rouelle, Argan pótleánya) dacosan depressziós kamaszlányból túlságosan is talpraesett érdekérvényesítő lesz.
Pál András túlmozgásos kamasz Cléante szerepében. Zayzon Zsolt a rezonőrszerepből cselekménykavaróvá válik. Igaz: az átdolgozás a szobalány-komorna Toinette szeretőjévé, szerelmesévé, kérőjévé, férjévé alakítja. Stenczer Béla képzelt betegje hipochonder helyett, vagy magányosságában nyögdécseléseivel szeretetet zsaroló lény helyett életerősen fél a haláltól. Kovács Mimi örökségleső, kellemetlen feleség. Vidákovics Szláven tiszteletreméltóan ütődött orvos. Fia: Lipics Zsolt pöffeszkedés és megalázkodás kétszínűségét egyszerre sugározza a legbohózatibb helyzetekben is megőrzött komolysággal. Urbán Tibor böllér és sebészdoktor bohóc-magánszámát is kellő méltósággal játssza. Rázga Miklós egész sorozat bravúr-betétre kap alkalmat az átdolgozástól.
Herczeg Adrienn (Toinette) érdes hangú és érdes modorú, sok rossz nap tapasztalatával bölccsé vált lány, akinek szerelmesétől való végső elválása is hitelesen megrendítő.
Az Argant képzelt betegségéből kigyógyító darabzáró doktoravatási balett helyett Mohácsi János az egészségesen őszinte, egymást figyelő és egymásból fogalmazó színészekkel kísérteties haláltánccá változtatja a darabot. Moliere-nek az eredeti komédiát mozgató halálfélelme felszínre kerül. Mindnyájunk közös félelme lesz az igen szép előadásban.

MGP
Fotók: Körtvélyesi László/PNSZ