Ádám Ottó 80 éves

A Madách Színházban Féner Tamás fotóiból nyílt kiállítás. A  Tolnay Szalonban visszarepültünk az idõben, a megfejthetetlen múltban kalandoztunk. Ádám Ottó a magyar színházmûvészet meghatározó alakja, évtizedekig volt a Madách fõrendezõje, igazgatója és most 80. születésnapja alkalmából legendás rendezéseibõl, azoknak hangulatából kaphatunk egy kis szeletet.


Ádám Ottó
fotó: Féner Tamás

Mindenki pótolható! Így szól a mondás, melyet erőteljesen megkérdőjeleznénk. Ádám Ottó pótolhatatlan, mesélik pályatársai, kollegái, egykori tanítványai. Október 17-én a művész nyolcvanadik születésnapjának alkalmából gyűltek össze tisztelői és csak meséltek, meséltek...

Szirtes Tamás (a színház jelenlegi igazgatója) bevezetőjében egyszerre fájdalmas és felemelő pillanatként jellemezte a megnyitót. Kollegáival hosszú ideig dolgoztak azon, hogy létrejöhessen a kiállítás. Sajnos Ádám Ottó nem volt ott a köszöntésen, 20 éve nem vesz részt a színház mindennapjaiban. A fotókból azonban kiderül, milyen is lehetett Ő. Ezeknek a képeknek lelke van, egykori előadások különleges atmoszférája tér vissza pillanatokra. A titok nyitját azonban nehéz megfejteni. A képek a világot és a világ történeteit dokumentálják. Szirtes Tamás azt is elmesélte, hogy Ádám Ottó közeli ismerőseit komoly szellemi táplálékkal gazdagította. Tőle csak tanulni lehetett. Jellemző nagyságára, hogy 35 művész, csapot papot hátra hagyva, munkájukat háttérbe szorítva írták meg köszöntőiket, melyben belső titkaikat osztották meg a nagyvilággal.

Egykori pályatársa Lőte Attila hozzátette, hogy Ottó személyisége rendkívüli hatással volt mindenkire. Ő volt az, aki tudta, hogy kell bánni a színésszel; velük, akik minden érzelemre érzékenyebben gerjednek.

Sztankay Isván egy kedves történetet osztott meg a megnyitón összegyűlt érdeklődőkkel. Elmesélte, hogy annak idején a Nemzeti Színház művészeként dolgozott. Ádám Ottó megkérdezte tőle, nincs e kedve csatlakozni a Madách társulatához. A rendező ígérni ugyan nem tudott semmit, csupán annyit, hogy ha Sztankay a büfében üldögél, biztos eszébe jut valami róla. És így történt, a színész felmondott, átigazolt, és üldögélt a büfében. Azután sorba kapta a jobbnál jobb szerepeket. Sztankay azt is hozzátette, hogy életének legszebb 16 évét töltötte el a Madáchban.

Seregi László is anekdotázott, kedvenc színházába először Ádám Ottó hívta meg, majd hamar meggyőzte a koreográfust arról, hogy a színházon kívül nincs más a világon. Seregi nevetve tette hozzá, hogy az érvelés sikeres volt, olyan emberrel dolgozhatott együtt, aki tulajdonképpen a világmindenséget tudta, ismerte, adta át.

A köszöntők után szétnéztünk, szemügyrevettük a fotókat - többek között álldogáltunk Gábor Miklós és Psota Irén 1965-ös Koldusoperában nyújtott feledhetetlen alakítását megörökített kép előtt, de megnéztük Tolnay Klári fantasztikus portréját, mely a 70-es évek egyik olvasópróbáján készült. A tárlatot látni kell, az írott szó keveset mondhat. Ajánljuk mindenkinek, mint ahogy mindenképp érdemes belemerülni a pályatársak, egykori kollegák, tanítványok szívbemarkoló írásaiba, köszöntőibe is, melyeket a színház honlapján olvashatunk. 

Vass Kata

süti beállítások módosítása