Romantikus musical

Amíg Magyarországon és Csehországban már hosszú évek óta tombol a musicalláz, addig Szlovákiában két-három évenként kerül sor egy-egy új szlovák termék színrevitelére.

Fotó: Oleg Vojtíšek

Azt nem állítanám, hogy most már megtört a jég (a napokban mutatta be a pozsonyi Aréna Színház Az utca törénete c. hip-hop musicalt, s készül már a Csák Máté életét feldolgozó rockopera előadása is), de mintha szép lassan itt is ráébredtek volna, hogy a musical ma legdinamikusabb színházi műfaj, s az utóbbi hónapokban több új szlovák alkotás is színpadot látott, s a közeljövőben is készül még egy-két meglepetés.

Sokan persze Vašo Patejdl új musicaljére készültek, amelyet hónapokig reklámozott showműsorában az egyik kereskedelmi csatorna, ehelyett Patejdl legnagyobb eddigi sikerét vették elő, s színpadra írták a Szökőkút Zuzanának c. filmet, amely 1985-ben készült Eleonóra Gašparová egyik lányregényéből. Gašparová a kor termékeny írójának számított (ma furcsa módon még a Kalligram által kiadott szlovák írói lexikon sem jegyzi), s még 1971-ben követte el ezt a regényét, amely az első szerelem egy igen romantikus, sokszor giccsbe hajló, a szocialista realizmus kereteibe ágyazott megfogalmazása, amelyet Vašo Patejdl zenéjével felhígítva Dušan Rapoš tett kultuszfilmmé. A film elkészülése idején lehettem azonos korú a történet szereplőivel, s így utólag visszagondolva, sok minden klappol. Persze mi szlovákiai magyarok nem Zuzana és Olino szerelméért szorítottunk, hanem Füge és Ágota kapcsolatát izgultuk végig a Szerelem első vérig c. Dobray-Horváth opuszban és annak folytatásában. (Valószínűleg csak idő kérdése, hogy a Dés zenéjével jegyzett filmet is átírják musicalszínpadra.)

Dušan Rapoš filmje a többszörös szerelmi szál mellett megmutatott egy szeletet Közép-Európa legnagyobb panelrengetegének, a ma már 115 ezer lakosnak életteret adó Ligetfalu életéből is, s az egyébként színes filmet fekete-fehér keretbe ágyazta. A musical forgatókönyvét író Karol Hlávka (aki Rapoš filmjének a forgatókönyvét is írta) és a közelmúltban kétes politikai karriert befutó Pavol Rusko felerősítették a történet romantikus szálait. Tették ezt annak ellenére, hogy látszólag egyes figurák a filmhez képest hangosabbak és vulgárisabbak lettek. A legnagyobb változást Zuzana családja szenvedi el, hiszen amíg a filmben egy többnyire harmonikus családban nőnek fel, ahol a tengerésztiszt apa foglalkozása miatt csak ritkán látja a családját, addig itt már apáról szó sincs, és az előadás elején költözik az elvált anya két lányával a ligetfalusi panellakásba.
Valahogy elsiklik az Új Színpad előadásában Olino családjának a tragédiája is, s a részeges apa pálfordulása kevésbé tűnik hihetőnek. Nincs sorsa a házmesternek sem, s a fiatalok közül Zuzana nővére, Maja is csak testileg van jelen, s igazából nem is tud vele a rendezés mit kezdeni. Még fölöslegesebbnek tűnik a két kutyáját kereső vénasszony és a két rakodómunkás.
A szerzők az előadást áthelyezik a mába, hősünk részt vesz egy Szupersztár (a Megasztár szlovák alteregója - a szerző megjegyzése) meghallgatáson, ahol Lenka Slaná, Julo Viršík és Paľo Habera mondanak véleményt a produkciójáról. Peter Janků díszlete egy lakótömbbelsőt mutat központi helyen a szökőkúttal, amelyet annak idején Olino szülei szerelmének volt a szerves része. A cselekmény külső helyszínei hátul játszódnak, ahol hol egy pincehelyiség, ahol Olino a zenekarával próbál, hol az a rozzant hajó tűnik elő, ahol előbb Bela (Jana Gavačová) és Viki (Michal Gečevský), majd Olino (Peter Makranský) és Zuzana (Lucia Molnárová) is randevút ad egymásnak. A történet az előbb említettek kivételével többnyire hűen követi a film cselekményét, de Patejdl beépíti az előadásba a még két részt megélt film további slágereit is.
A kettős szereposztásban bemutatott Szökőkút Zuzannának szereplőválogatása mindenképpen dicsérendő, Karol Vosátko rendező és munkatársai jó munkát végeztek. Egy igen pörgő, az érzelmeinkre ható, akciódús előadást láthatunk, amelyben a testi kapcsolatok előnyt élveznek a mindenkori társadalomkritika helyett. Ezt a koncepciót főleg az idősebb szerepeket játszó színészek sínylik meg, akik az Olino nagyapját játszó Dušan Lenci kivételével főleg külsőségekben és hangerőben vannak jelen, s még a Házmester (Jaroslav Ďuríček) mindent tudó, a filmhez képest szintén felhígított figurája tud önálló életre kelni. Kínosan rossz viszont a két öregasszony erőltetett jópofisága, de az apa szerepében L'ubomír Paulovič sem tud mit kezdeni egy meg nem írt szereppel. Szerencsére a többiek, az első szerelmeiket megélő fiatalok elviszik az előadást, s ezeket a meg nem írt figurákat az előadás könnyűszerrel ledobja magáról. Aki pedig többet akar megtudni a ligetfalui mindennapokról, annak a személyes exkurzió mellett ajánlom Ján Simko Ligetfalui történetek c. könyvét s annak színpadi változatát, amelyet a pozsonyi Stúdió 12 játszik.

Juhász Dósa János
Forrás: Új Szó, Pozsony