Papadimitriu Athina

A görög származású, ízig-vérig magyar színésznõ Papadimitriu Athina mûvészi pályájának új szakaszába lép ezzel az anyaggal. A pályán és az életben átélt örömök és csalódások tapasztalata, a megélt szerepek árnya jelenik meg az érett nõi hangban, párosulva a mindent elsöprõ, de visszafojtott õserõvel és életigenléssel.

14 latin-amerikai sláger csendül fel, eddig nem hallott formában: egy gitár kíséretével - ahogy az alcím is szól: az asszony és egy gitáros.

Szívet melengető, olykor szívet tépő balladák: egy sokat megélt asszony sodró erejű vallomásai szerelemről, csalódásról, őrültségekről, lázadásról és a boldogságkeresésről.

A dallamok, köztük a címadó "Historia de un Amor", a "Paloma Negra", a "Besame mucho" csendes menedéket adnak a mindennapokban.

Az album megjelenési ideje: 2009. február 16, melyet követően a művésznő lemez-bemutató színpadi esttel országszerte szeretne találkozni azokkal az emberekkel, akik ezúttal nem zajos, dübörgő koncertre, hanem egy képzeletbeli utazásra vágynak a csodálatos latin-amerikai tájakon.

A budapesti lemezbemutató koncert szeptemberben lesz a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.

Latin Athina

     Nincsenek véletlenek.  Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Három évvel ezelőtt fejembe vettem, hogy összeállítok egy görög lemezt.  Szépséges hellén dallamok és versek születtek a szerelemről, az emberi kapcsolatok sokszínűségéről, s arra gondoltam, az érzelmeken keresztül lehet igazán megszólítani az embereket. Szürkén, érzelemmentesen élünk, nem hogy a másiknak, magunknak sem tudunk igazából örülni. Legalább háromnegyed órára próbáljunk meg kiszakadni ebből a pörgésből.

      A görög dalok a mai fülnek talán kicsit sziruposnak tűnnek, ezért megkerestem egy ismert, tehetséges rock-gitárost, hogyan tudnánk ezen javítani. A kezdeti lendület után az ő elfoglaltsága miatt sajnos vége szakadt a közös munkának. Aztán egy szép napon csöngött a telefon. Perjés János, az OK Cast Ügynökség produkciós vezetője volt a vonalban. Ők intézik a fellépéseimet, gondoltam, ezért keres. Ez volt a fordulópont. Lenne-e kedvem latin dalokat énekelni, kérdezte. Naná, imádom a latint, ráadásul rokon a görög dallamvilággal. De ki fog gitározni? Kutik Rezső, felelte. Ne szórakozz, mondtam. Őt, mint az ügynökség munkatársát ismertem, még hogy gitárművész és tanár lenne...?. Kész voltam, visítottam. Kaptam három dalt, otthon megtanultam, aztán összejöttünk az Operettszínház egyik próbatermében. Rezsőről kiderült, hogy nem csak kiváló muzsikus, hanem egy mély érzésű ember, fantasztikus humorral megáldva. Az első perctől kezdve megtaláltuk a közös hangot. És egyszer csak megtörtént a csoda, amire vágytam. Megszületett a Latin érintés. Csupán az album utolsó dala görög, ami azért is emlékezetes nekem, mert együtt énekeljük a lányaimmal. Trokán Anna és Trokán Nóra végzős növendékek a Színművészeti Egyetemen. Egyikük musical, a másik prózai osztályba jár. Régebben jó párszor felléptünk hármasban, mint Papadimi-Trió. A másik, szívemhez közeli dal egy duett, Siménfalvy Ágotával énekeljük. Ő hozta a Paloma Negrát, amely a legjobb filmzene kategóriában Oscar-díjat nyert Frida című film betétdala. Egyébként valamennyi dal szövegét újrafordítattuk. Kiderült, hogy egész más a szövegük, mint ahogy az a köztudatban elterjedt.  Nem fülledt bárhangulatot árasztanak. Pedro kocsmájában nem "sápadt lámpa ég..." Arra gondoltunk a csapattal, ha a tizenhat dal valamelyikére valaki egyszer is elsírja magát, akkor elértük, amit akartunk. Ez is egyfajta méregtelenítés.

      Az életem jelentős része változatlanul az Operettszínházban zajlik. Társulathoz tartozni nagyon fontos számomra. A Menyasszonytánctól az Abigélig öt produkcióban játszom. Ahhoz képest, hogy már nem tartozom a fiatal korosztályhoz, igazából nem érzem magam mellőzve. Ezenkívül a Játékszínben lépek fel a Bubusban, s a napokban kaptam egy főszerepet, Dario Fo: Nem fizetünk! című vígjátékában, a Kisszínházban.

      Pályámat a Huszonötödik Színháznál kezdtem. Ha még létezne ez a társulat, valószínűleg az alternatív vonalhoz sorolnák. Ennek kapcsán kérdezte valaki tőlem, lázadó voltam? Azt feleltem, inkább őszinte voltam. Ezzel sokat ártottam magamnak. Ha valami nem tetszett, rögtön kiült az arcomra és kijött belőlem a szó. Lehet, hogy hibáztam, de most sem csinálnám másképp. Nincs vesztenivalóm. 

      Azt szoktam mondani, görög is vagyok, magyar is vagyok. Nem félig ez, félig az. Szüleim görögök voltak, de én itt születtem, itt tanultam meg magyar mentalitásban élni, bölcsődés koromtól kezdve. Mindkét himnusz hallatán sírok. Irtózom a középszerűségtől, a végletes érzelmeket, végletes helyzeteket szeretem. Ha rosszul mentek a dolgok, mindig azt mondtam, sebaj, van egy menekülési útvonal Görögországba. De soha nem próbáltam ki. Valószínűleg a Rák csillagjegynek köszönhetően, kitartó vagyok. Nem könnyen tudok elengedni valamit. Viszont ha elengedtem, nem nézek visszafelé. A minap találkoztam egy kolleganőmmel, aki azt mondta, ő nem egy szerelmes típus. Nem értettem, miről beszél. Hogy lehet szerelem nélkül létezni? Én a levegőbe is szerelmes tudtam lenni.

      Jól vagyok. Ezzel a lemezzel kiénekeltem magamból, amit akartam. Bevallom, nem kapok sikító frászt, ha azt olvasom a próbatáblán, hogy nem rám osztották a főszerepet. S bár még korai róla beszélni, remélem, a Latin érintés csak az első állomás volt egy úton, amelyet követhet a Görög érintés, s majd a Magyar érintés. Ránk fér.
      
      

Lejegyezte: Kiss Péter