Szörprájzparti

A POSzT OFF programjában kapott helyet Kárpáti Péter Szörprájzparti című darabja. Az ezúttal is titkos helyszínen játszódó előadás egyik szereplőjével, Khaled-Abdo Szaidával Vécsei Anna beszélgetett.

- Milyen volt Pécsett, hazai közönség előtt játszani?

Khaled-Abdo Szaida: Nagyon jó volt. Nagyon sokat jelentett nekem. És nemcsak azért, mert látott a családom, hanem mert nagyon szeretem ezt az előadást és örülök neki, hogy elhoztuk a városomba, amit szintén imádok. Meg persze jó érzés az is, hogy játszhatunk a fesztiválon.

-  Mennyiben volt más, ha más volt, itt játszani? Jobban izgultál, vagy másmilyen volt a közönség?

Khaled-Abdo Szaida: Nem tudom, hogy jobban izgultam-e, inkább azt mondanám, hogy máshogy. Tudtam, hogy eljönnek a barátom szülei is, és talán a régi tanáraim közül is néhányan... ők jól ismernek engem, de egy más oldalamról, és ilyenkor kicsit bizonyítani kell, vagy nem is tudom... Egyébként azt hiszem, hogy más az itteni közönség. Egyrészt, mert pécsiek, másrészt a fesztivál miatt. Sokszor máshogy reagáltak, máshogy vettek részt és ezzel minket is inspiráltak, kizökkentettek a megszokott, berögzült dolgokból. Főleg a második előadás volt izgalmas, ahol már nagyon fáradtak voltunk és ez is egy fura hangulatot, fura nyugodtságot, lazaságot és új hangokat adott az előadásnak.

- Úgy tudom, hogy egyébként is szívesen viszitek vidékre az előadást, és hogy iskolákban is játszottátok. Ennek mi az oka?

- Ez az előadás bizonyos fokú interakciót követel meg a nézőitől. Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? Szerinted hogyan érinti őket, hogy szerepelhetnek/szerepelni kényszerülnek?

Khaled-Abdo Szaida: Szerintem talán éppen ebben rejlik az előadásunk 'lényege', vagy legalábbis ez az egyik legizgalmasabb dolog benne. Én nagyon szeretem ezt a fajta provokációt és úgy vettem észre, hogy az esetek nagy többségében a közönség is jól reagál rá. Például nagyon érdekes, hogy amikor a Nyúl megkérdezi, hogy 'ki mivel készült (a szörprájpartira)?' akkor az első néző válaszán múlik, hogy az utána következők hogyan fognak reagálni. Ha bátor a néző és mond valami hülyeséget, akkor beindítja a többieket és kevesen maradnak, akik nem találnak ki valami hasonlóan vicces dolgot. Viszont ha az első néző megijed, nehezebben törik meg a jég. Ez persze nagyon függ a Polgár Csabitól is: hogy éppen mennyire agresszív, mennyire pörög, mennyire találja meg a hangot a közönséggel. Azért az szerintem lenyűgöző, ahogyan a közönség reakcióira imprózik.

- A Színművészetire jársz, de nem színész szakra. Hogyhogy mégis bekerültél ebbe a darabba?

Khaled-Abdo Szaida: Igaz, hogy dramaturg szakos vagyok, de az írás tanárom és (egyik) kedves osztályfőnököm Kárpáti Péter felkért, hogy szerepeljek a darabjában, amit ő fog 'rendezni', Végül úgy döntöttem, hogy elvállalom, mert végtére is... ő sem volt még rendezői szerepben.

- Szerinted mi a Szörprájparti 'lényege'? Mi a jó abban, hogy egy lakásban van? És miért jó, hogy a nézők is részt vesznek benne?

- Milyen érzés a többiekkel együtt dolgozni? Hogyan álltak ahhoz, hogy te nem vagy színész? Bizonyítanod kellett?

- És milyen a rendező? Más, mint amilyennek megszoktad?

Khaled-Abdo Szaida: Ő nem hívja magát rendezőnek. Bár ő állt a produkció élén, azt vallja, hogy az előadás a színészekkel való közös munka eredményeként jött létre. Akárhogy is van, számomra nagyon tanulságos és fontos volt ez a munka, és imádom nézni és játszani az előadásokat.

Vécsei Anna
fotók: Lehotka Judit Zolka