Álmodozók

Kapunyitogatás, az én határainak feszegetése, a társadalom provokálása, világkritika.
A darab támadja Romániát - pontosan úgy, ahogy egy szlovák darab támadná Szlovákiát, egy ír darab Írországot, vagy egy magyar darab Magyarországot; az elvágyódás örök bölcsője, a lázadás tárgya mindenki számára saját hazája. A Yorick Stúdió előadása összetetten kezeli az országkritika kérdését: kimarad Cărbunariu a román himnuszt parodizáló jelenete, ugyanakkor zárójelbe tett felkiáltójelként ott van benne a mindennapok lenyomata: a magyarra fordított drámaszövegben hagyott román nyelvű rész - egy telefonos beszélgetés a rendőrséggel. A három szereplő a világrend megbontását célzó tervük sikerének érdekében - mert más nyelven kell megszólalni - a puszta beszéd okán kényszerűen beolvad a többségi társadalomba, ez pedig azt jelenti: a rohanó világ megállításának kísérlete kudarcra van ítélve. Elegáns megoldás; Boros Kinga dramaturg munkája legalább annyira jelentős, mint a három játszó színészé és a rendezőé.

Feszes tempójú az előadás - ez többek közt Kónya-Ütő Bence zenéjének köszönhető; a kaotikus vers-dalok megemelik a mozgás minimalizáltsága által előtérbe helyezett pörgő szöveget. Kevés az érintés, a karakterek közti viszony nem mindig tűnik intimnek - a csontig hatoló, hosszan kitartott, merev tekintetek után erőteljesen romantikusan hat Csíki Hajnal könnyes zárómonológja. Az előadás rejtélye Bányai Kelemen Barna figurájának elbeszélt süketsége.