Kisded játékok

Öten mesélik el ugyanazt egy bírósági tárgyalás keretében. Játéknak indult, nem várt vége lett. Kamaszok egy parkban találkoznak, köztük egy lány. Barátkoznak, viccelődnek, finom vonzódások és durva taszítások - míg aztán az események visszafordíthatatlanná válnak, megállíthatatlanul tragédia felé futnak. Ki a hibás? Elkerülhetőek-e az ilyen esetek? Tudunk-e egymással beszélgetni vagy csak az indulatok irányítanak? Az előadás fölteszi ezeket a kérdéseket, de válaszolni a nézőnek kell majd.

KOMA_02

A darab igaz történetet dolgoz fel: négy tizenhétéves éves fiú egy parkban megerőszakolt egy tizennégy éves lányt. A bírósági tárgyalás három éven át tartott, így a színpadi szöveg is három évet fog át: a megerőszakolástól az ítélethozatalig.

A darab kíméletlenül vizsgálja az ok-okozati összefüggéseket, az előzményeket, megpróbálja mind a négy érintett szemszögéből ábrázolni az eseményeket. Választ nem ad, inkább gondolkodásra késztet a másik iránti tiszteletről és megértésről.

KOMA_06

Az alkotók nem csupán a kortárs dráma szövegét szólaltatják meg, hanem kiegészítik olyan dokumentumokkal, újsághírekkel, „aktualitásokkal", amelyek sajnálatos módon, a mi életünknek itt és most a jellemzői.

Az előadás után - a KoMá-s hagyományokhoz híven - az alkotók beszélgetést kezdeményeznek a nézőkkel az előadásról illetve az előadás kapcsán fölmerült kérdésekről, személyes problémákról.


Ki írta?

edna
Edna Mazya
író, dráma- és filmíró és rendező. Tel Avivban született 1949-ben. Színháztudományi és filozófiai tanulmányai után a Tel Aviv University-n szerzett diplomát (MA), ahol később drámaírást tanított. Mazya több drámája külföldön is színpadra került. Két sikeres regényt is publikált. Margalit-díjban részesült 1997-ben a The Rebels (Lázadók) és a Family Story (Családi történet) című darabjaiért, aztán Leah Goldberg-díjat kapott és jelölték Az év drámaírója címre (1998). Filmet is írt, mely elnyerte az Israel Academy Legjobb tévéfilm-díját (2004).

 

 

Ki a KoMa?

„Legyen ez a színház a kortárs magyar drámáké, tágabban a kortárs műveké - vagyis KoMa. Tíz fiatal színész szövetkezik nyitott formában nemcsak egymással, hanem azokkal a művésztársakkal is, akik hasonlóan látják a világot, mint ők, s akik megírják, megfestik, megzenésítik azt. Azokkal, akikkel együtt lehet gondolkodni. Azokkal, akikkel el lehet mondani, mi van itt és most, mit érzünk itt és most.

A közönséggel való kapcsolattartásnak is új formáit keresi, például az előadást követő beszélgetésekkel.

Össze kéne jönni. Ezért alakult a KoMa."

Már a működésük elején nagy sikert arattak a Plazma című előadásukkal, amellyel 2008-ban elnyerték a POSZT egyik fődíját. A 2007. novemberi bemutató óta közel 100 előadást tartottak belőle! Az idei második bemutatójuk a Fédra Fitness is hasonlóan nagy sikert aratott mind a szakma, mind pedig a közönség körében, és ugyancsak meghívták a POSZT versenyprogramjába, valamint további nemzetközi Fesztiválokra is.

 

Ami mellett nem lehet elmenni
Beszélgetés Orlai Tiborral
ÚJ!

 

Orlai Tibor: Hogy színházzal foglalkozzam, ahhoz a színház iránt érzett szeretetem és alázatom vezetett, nem pedig üzleti szempontok - állítja Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda producere. -Izgatott, segíthetek-e olyan előadások létrehozásában, melyek maradandót hoznak létre, ugyanakkor sikeresek is. Azt is fontosnak gondoltam, hogy ne csak az állami struktúrában, valamiféle hivatalos szemlélet szerint szülessenek előadások.

- Azért többségében mégis inkább az igényes bulvárt céloztad meg.

Orlai Tibor: Igen, ez így van, de már tavaly melléálltam egy másfajta közönségréteget megszólító előadáshoz, a Tasnádi István maga írta-rendezte Fédra Fitness-hez, mely egy fiatal társulattal a KoMával és a volt Krétakörösökből összeállt ALKAT-tal készült, Csákányi Eszterrel a főszerepben. Lényeges számomra, hogy a fiatal nézőket is megtaláljuk, megnyerjük, megmutassuk nekik, hogy musicalszínházon túl is van színház.

- Most pedig újabb előadás készül az Orlai Produkció támogatásával, amely megintcsak a fiatalabb nézőket célozza meg, sőt a tervek szerint nemcsak színházi körülmények közt fogják játszani.

Orlai Tibor: Evvel a művel egy kortárs drámafesztiválon találkoztam tavaly Tel Avivban, és rögtön arra gondoltam, hogy a KoMásokkal kellene megcsinálni. Ebben a társulatban új ízt, új színházi szemléletet éreztem meg, akik nagyon jó partnerek lehetnek a fiatal nézők megnyeréséhez, és a végeredmény sikeres lehet. Számukra is fontos, hogy aktuális problémákról szóljanak, ahogy ez tették a közel századik előadásához érkező Plazma esetében is, de más dolgaikkal is. Ez az izraeli mű pedig, melynek magyarul Deres Péter fordító a szellemes Kisded játékok címet adta, fiatalokról szól, fiataloknak és fiatalok előadásában. És valóban, nemcsak színházi körülmények közt tervezzük játszani, hanem művelődési házakba, iskolákba is megyünk.

- Akár a plakátot nézve, akár az előzeteseket olvasva, meglehetősen durva történetnek ígérkezik. Valóban ezt kell a fiatalok közé vinni?

Orlai Tibor: A Kisded játékok aktuális társadalmi problémákat feszeget, ami mellett nem lehet elmenni, amire reagálni kell. Épp az elmúlt negyven év is bizonyítja, beérve mára, hogy milyen szélsőséges indulatokat gerjeszthet, ha a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, ahelyett hogy beszélnénk róluk. A darab egy bírósági tárgyalás keretében idéz föl egy tragikus eseményt, amikor is négy tizenéves fiú megerőszakol egy tizenéves lányt. Nem bűnözők, hétköznapi fiatalok ők. Vajon hogy jutnak el addig, amit talán ők sem akartak? - kérdezi az előadás, s erről szeretnénk majd mi is beszélgetni az előadások után a nézőkkel.

- Nem félő, hogy lesznek, akiket, akár személyes érintettségük okán, nagyon fölkavar az előadás?

Orlai Tibor: Szeretnénk nem föltépni sebeket, éppen ezért az iskolákba segítőkkel, szakemberekkel megyünk, többek közt az E.SZ.T.E.R. Alapítvány (Alapítvány az Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára) munkatársaival. Másrészről a színészek is sokat beszélgettek a próbák alatt pszichológusokkal, rendőrökkel, szakértőkkel nemcsak az ilyen esetekről, hanem az esetleges saját emlékeikről is.

- A bemutató szeptember elején a Trafóban lesz, ahol inkább különleges színházi és táncelőadások szoktak bemutatkozni...

Orlai Tibor: Valóban így van, ez a modern művészetek befogadó helye. De a neves táncművészek mellett a Krétakör is föllépett már itt. Én mindenképpen megtiszteltetésnek érzem, hogy ezt a fiataloknak szánt elgondolkodtató színházunkat is vállalta a Trafó. A fő cél persze, hogy évi negyven-ötven előadást szerte szét elvigyünk az ország iskoláiba, művelődési házaiba, de ugyanilyen fontos az is, hogy hagyományosabb színházi közegben is játszhassuk.

- Rendezőként Zrinyi Gál Vince olvasható a színlapon, aki ugyan a KoMa vezetője, de valójában színész.

Orlai Tibor: Én bízom Vincében eddigi munkáik alapján, és a többiekben is, akik még a pályájuk elején állnak, alig-alig ismert még a nevük, talán Kovács Krisztiánt kivéve, mégis úgy gondolom, ezekben a szerepekben nagyon hitelesek tudnak majd lenni, akiknek elhiszi a néző, amit gondolnak. A KoMa tagjai olyan fiatal művészek, akik közt nagyon erős a kohéziós erő, miközben önmaguk személyében is képviselik az előadás gondolatiságát. Mindemellett Zrinyi Gál Vince olyan izgalmas előadást álmodott meg a fiatal Cseh Renátó díszlet- és jelmeztervezővel közösen, mely hagyományos színházi közegben és üres térben egyaránt hatásos lehet.

- li -

 

A mi generációnk felelőssége
Beszélgetés Zrinyi Gál Vincével


Egyelőre asztalnál ülve folynak az izraeli Edna Mazya írta Kisded játékok próbái. Mondatról mondatra ízlelgetik a szereplők a szöveget, itt-ott bele- illetve átírnak, vitatkoznak a jeleneteken, keresik ezek igazságát is. Nem vész el a kezdeti lendület a hosszú ideig tartó asztali próbákon? - kérdezem Zrinyi Gál Vincét, a KoMa társulat lelkét, aki ezúttal a készülő előadás rendezője is.

- Nagyon fontos része ez a munkánknak, mivel olyan előadást szeretnék létrehozni, ami érzékenyen szól a mai magyar valóságról, az itt lévő erőszakról, a mi generációnk felelősségéről. Nemcsak a dráma szövegéről beszélgetünk, amelyet egyébként nagyon erősen átírtunk a mi viszonyainkra, hanem a témához kapcsolódóan olvasunk újságcikkeket, nézünk filmeket, melyeket aztán megvitatunk.

zrinygal


- Milyen szempontok szerint készült a szereposztás?

- Olyan színészekre osztottam a KoMa társulatán belül, akiknek a személyiségük valamelyest találkozik a darabbeli figurával. Ez persze nem egy az egyben való hasonlóságot jelent, inkább abban segít, hogy könnyebben megtalálják az adott szereplő igazságát. Miközben a kutatás, a személyiség titkainak fölfedezése amúgy is a színész állandó munkája.

- Te színészként végeztél Máté Gábor osztályában három éve. Hogyhogy rendezőként jegyzed a Kisded játékokat?

- Engem a színházcsinálás egésze érdekel, pontosabban az a fajta színházcsinálás érdekel, amibe beletartozik többek közt a színészet is, de a társulat létrehozása, működtetése is, és ha úgy alakul, akkor például a rendezés is. A rendező dolga, különösen egy ilyen típusú műnél, hogy összefogja a produkciót, kedvet csináljon a többieknek, segítsen eljutni a darabbéli igazsághoz. A próbák elején még én tudom a legtöbbet a darabról, mivel én akkor már több hete foglalkozom a szöveggel a dramaturggal, a tervezővel, a producerrel együtt, de aztán a közös munka során ez a tudás kiegyenlítődik.

- A bemutató a Trafóban lesz szeptember elején. Aztán hogyan tovább?

- A KoMás hagyományoknak megfelelően azt tervezzük, hogy elvisszük iskolákba, művelődési házakba, ahol az előadás után beszélgetni is szeretnénk a nézőkkel, a diákokkal és a felnőttekkel egyaránt. De mindamellett, hogy fontosnak tartjuk az előadás fölvetette kérdések megvitatását, reméljük arra is ráébresztjük a nézőinket, hogy nemcsak a mozi meg a tévé létezik, hanem színházba is érdemes járni, hogy a színház a legizgalmasabb időtöltések egyike, ahol itt és most történnek a dolgok, és ahol a színész személyiségén kívül izgalmas a látvány és a zene is, például.

- Az előadás producere egy magánvállalkozás. Hogy találtatok egymásra?

- Egy tavalyi produkciónk kapcsán, a volt Krétakörösökkel együtt készült Fédra fitneszben dolgoztunk együtt az Orlai Produkciós Irodával. Aztán tavasszal keresett meg Orlai Tibor ezzel a fiatalokról szóló darabötletével, aminek nagyon örültem. Tibor talán másfajta színházban gondolkodik, mégis mindenben segít bennünket, nem kell semmiben megalkudnunk, szerencsés a vele való találkozásunk.

- li -

-------------------------------------------------------------------

 

A közös felelősség
Beszélgetés Kovács Krisztiánnal


Kovács Krisztián: Gyerekkoromban velem is történtek olyan dolgok, amiről most se szívesen beszélek. Nagyobbak hajszoltak bele, s azóta sem merem elmondani senkinek - említi meg csak úgy mellesleg Kovács Krisztián, miközben a Kisded játékok próbafolyamat délutánjainak egyikén beszélgetünk. - Meg arra is emlékszem, mikor a nálam négy évvel idősebb bátyám és a barátai magukkal vittek a danckára - a lápos-vizes helyet hívják így nálunk. Ott üvegeztek a lányokkal. Ez egy olyan zálogos játék, hogy aki felé megáll a megpörgetett üveg nyaka, az levesz egy ruhadarabját... Hát ez nagyon izgalmas és titokzatos volt nekem gyerekként.

Aminek kapcsán beszélgetünk, az az izralei Edna Mazya Kisded játékok című színdarabja. A történet váza egy bírósági tárgyalás, ahol négy tizenhétéves fiút vádolnak azzal, hogy megerőszakoltak egy tizennégyéves lányt. Hogy is történt mindez, hogyan sodródtak a tragédia felé az események - ezt eleveníti meg a mű, és ezt vizsgálja majd az előadás.

kriszport

 

- Mennyire aktuális ez a történet?

Kovács Krisztián: Én is úgy érzem, hogy durvul a világ, egyre inkább az indulataink irányítanak bennünket. Egyre kevésbé képesek az emberek egymással kommunikálni, a problémáikról beszélni. Mindezt a média is fölerősíti, onnan is árad az erőszak, a hírekből és a filmekből egyaránt.

- Nem lehet, hogy mindig is ilyen volt a világ, csak manapság a különböző sajtóorgánumok mindezt hangsúlyosabbá teszik?

Kovács Krisztián: Valószínű így van, de mivel mindig belebotlunk ebbe, mégiscsak kell erről beszélnünk. És ebben a darabban nemcsak az erőszakról van szó, hanem a manipulációról is, arról, hogyan kerülünk bele olyan helyzetekbe, amire nem is gondolunk. Az a szereplő, akit én játszom, erősen képes befolyásolni a többieket, és ő vissza is él ezzel a hatalmával. Ez nagyon veszélyes, sokszor észre sem vesszük, mi vagy ki irányít bennünket.

- A darabban a bírósági tárgyalás keretében a felnőttek világa is megelevenedik, s ezzel párhuzamosan követjük a fiatalok történetét. Te is az egyik jelenetben a bandavezér vagy, a másikban a legelszántabb ügyvéd...

Kovács Krisztián: Vigyáznunk kell a játék során, ne legyen közhelyes ez a párhuzam, ne fusson bele klisékbe, hogy lám, lám, ugyanolyanok a felnőttek is, mint a fiatalok. De hát miért is lennének mások? Bár a világ azért ennél árnyaltabb. Igaz, tényleg jellemző ránk, hogy könnyen általánosítunk, de azt szeretnénk, ha a néző a végén nem tudná eldönteni, ki a hibás és ki a bűnös. Mindnyájunké a felelősség.

- Neked is van két kislányod. Nem félted őket már előre, hogy mi lesz velük, ha nagyobbak lesznek?

Kovács Krisztián: Abban bízom, hogy ha szeretetteljes légkörben nőnek föl, ha mi biztos érzelmi hátteret jelentünk nekik, tudni fognak közlekedni a külvilágban is.

- li -


KOMA_05

 

Edna Mazya: Kisded játékok
A magyar változatot írta Deres Péter fordításának felhasználásával: Lőkös Ildikó

Szereplők: a KoMa
Guary Szandra
Egger Géza
Kovács Krisztián
Kroó Balázs
Lőrincz Sándor


Arculat: Szöllősi Géza
Díszlet-jelmez: Cseh Renátó
Technikai munkatárs: Mervel Miklós
Produkciós vezető: Gyulay Eszter
Producer: Orlai Tibor

Rendező: Zrinyi-Gál Vince

K ü l ö n k ö s z ö n e t J o s e p h P r i e l n e k
Az előadás az Orlai Produkciós Iroda és a KoMa együttműködésével jött létre.

KOMA_08

 

Háttér
(origo nyomán)

Az iskolákban is eluralkodott az erőszak, akárcsak a munkahelyeken, a családi otthonokban, a közutakon stb. A közvéleményt már legfeljebb egy-egy nagyobb tragédia tudja csak megrázni, például gyermekek nemegyszer tömeges katasztrófát okozó agressziója. Az oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati szakemberei itthon és külföldön is egyre többet foglalkoznak azzal, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az ilyen jelenségeket elkerülhessük.


Magyarországon nincs törvény vagy program, amely kifejezetten az iskolai erőszak megelőzését szolgálná. Csupán egy 2002-es ajánláshoz kapcsolódott Magyarország, amelyet az Európa Tanács felkérésére dolgoztak ki szakemberek. Pedig az iskolai erőszak elleni programokra számos nyugat-európai példa akad, és a környező országokban is szinte kivétel nélkül dolgoztak ki programot a megelőzésre.

A közoktatási törvény tartalmaz az erőszakot tiltó passzusokat, és a gyermekvédelmet az iskolák feladatává is teszi. Létrejöhetne az iskolákban diákönkormányzat, szülői szervezet, iskolaszék a problémák kezelésére, a megoldások kidolgozására.

Hiller István oktatási miniszter szakértői bizottságot hozott létre, és azt mondta, kész kiállni a pedagógusok mellett és elősegíteni, hogy "magas színvonalon és zavartalanul tudják folytatni munkájukat".

Beszélgessenek a gyerekeikkel - a szerelemről! Erre az egyetlen épeszű következtetésre jutottak abban a szegedi iskolában, ahol azért kellett rendkívüli szülői értekezletet tartani, mert kiderült: egy kislány és négy kisfiú nemi erőszakot követett el a napközis foglalkozás idején. Persze volt még igazgatói fegyelmi, aztán néhány gyereket új iskolába vittek, de ezzel a szőnyeg alá is söpörték a problémát. A szülői közösség, az iskola, az azt fönntartó önkormányzat, a rendőrség és a gyámügy igyekezett gyorsan a feledés homályába lökni, s még nyilvánosságra pattanásakor is agyonhallgatni egy olyan történetet, amely több önmagánál.

A Kisded játékok mégsem valamiféle illusztrált propaganda előadás, hanem művészi értékeket hordozó színházi produkció. Színházi eszközökkel, átéléssel, a fantázia fölszabadításával, a katharzis segítségével segít szembenézni a hétköznapok problémáival.

kisded_plakat


Előadás fotók: Kiss Gergely
Forrás: Orlai Produkciós Iroda

süti beállítások módosítása