Éjjeli menedékhely

„Barlangszerű pince. Súlyos kőboltozatok, füstösek, vakolatuk lehullt." Ilyen Kosztiljov hajléktalan szállója, ahol a lakók között akad bűnöző, lecsúszott nemes, alkoholista művész, prostituált, szökött rab, sőt szegény, becsületes ember is. Csak az a közös bennük, hogy nincs hova menniük, nincs biztos megélhetésük és nincs jövőjük. Nekik csak múltjuk van. Nasztya, az utcalány romantikus ponyvaregényekbe menekül, de a Báró folyamatosan gúnyolja emiatt. Klescs, a lakatos ugyan becsületesen keresi a kenyerét, de felesége miatta lett tüdőbajos, és már nem sok van neki hátra. És ott a Színész, illetve Szatyin, őket az ital tette tönkre. Mind csupa kisiklott emberi sors.

IMG_2177

Közéjük érkezik Luka, az öreg vándor, akinek mindenkihez van néhány kedves szava. Hazugságokkal és mesékkel vigasztalja a többieket. Egészen addig, míg a menedékhely tulajdonosnője meg nem öli a férjét. Kosztiljov halála mindannyiuk életét felkavarja, Luka pedig szó nélkül eltűnik. De az élet ez után sem áll meg a szállón, legfeljebb még szomorúbb, és még kilátástalanabb lesz.

IMG_2589

„Egy szétesett, korrupt, válságban lévő társadalom kitaszítottjaival népesíti be a színpadot, és kegyetlen igazsággal „rávilágít" ezekre a társadalmi viszonyoktól megnyomorított emberekre. - mondja Lévai Adina, az előadás rendezője Gorkij művéről - Az éjjeli menedékhely lakói elérték azt a mélypontot, ahová ember eljuthat: erkölcstelenek és törvényen kívüliek, elveszítették identitásukat. Nincs múltjuk, és nincs jövőjük. A jelen elviselhetetlen valóságát ki-ki a maga módján éli túl. Van, aki hozzászokott, van, aki lázadozik ellene, és van, aki menekül előle: alkoholba, kártyajátékba, éneklésbe, gonosz játszmákba vagy álmodozásba... Gorkij Lukában a hamis illúziók éltetőjét látja, aki arra tanítja az embereket, hogy az élet szenvedés, amelyet tűrni kell. Szatyin képviseli az író mondanivalóját. A valóságot nem szabad meghamisítani, hanem meg kell változtatni. Át kell alakítani a társadalom szerkezetét. Gorkij a forradalomban látta a megoldást." (Részlet Csörnök Mariann interjújából)

IMG_4073

 

Makszim Gorkij
ÉJJELI MENEDÉKHELY
- színmű két részben -
Fordította: Gábor Andor

KOSZTILJOV, MIHAIL IVANOV: BŐSZE GYÖRGY
VASZILISZA KARPOVNA, a felesége: MÁHR ÁGI Jászai-díjas
NATASA, Vaszilisza húga: BODOR NÉMETI GYÖNGYI
MEDVEGYEV, nagybátyjuk, rendőr: SZATMÁRI GYÖRGY
VASZKA PEPEL: LUKÁCS GÁBOR
KLESCS, ANDREJ MITRICS, lakatos: CSERVENÁK VILMOS

ANNA, a felesége: FABÓK MARIANN
NASZTYA, leány: BARTA MÁRIA VIOLA
KVASNYA, lepényárusnő: SZIRBIK BERNADETT
BUBNOV, sapkakészítő: HUNYADKÜRTI ISTVÁN Jászai-díjas
BÁRÓ: HOMONAI ISTVÁN
SZATYIN: FANDL FERENC
SZÍNÉSZ: HARSÁNYI ATTILA
LUKA, vándor: SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
ALJOSKA: CHAJNÓCZKI BALÁZS
TATÁR, DAGADTNYAKÚ: M. SZILÁGYI LAJOS

Díszlet- jelmeztervező: GADUS ERIKA
Dramaturg: HÁRSING HILDA
Színpadmester: FARKAS GÁBOR

Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA

Rendező: LÉVAY ADINA


IMG_2516

Fotó: Bócsi Krisztián
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház

 

süti beállítások módosítása