„Miért érdemes ma, 2009-ben a Vincent van Gogh drámájával méltóképpen foglalkozni? A Vincent van Goghéval, aki művész és prédikátor volt egy személyben, aki ismerte az elégés előtti utolsó pillanat csodáját? Különleges képességei voltak. A Jövőbe is látott. Látta, mi fog történni a XX. és a XXI. században! Tudta bizony, hogy a XXI. század első évtizedeiben mitől kell rettegnie az embernek. A látottak elviselhetetlen fájdalommal töltötték el. Nem bírta elviselni a látványt... Pedig a megoldást is látta. Néha különös dolog történt vele: megnyílt fölötte az Ég Kapuja..."
„Képtelenek vagytok megérteni az elégés előtti utolsó pillanat csodáját, képtelenek vagytok megérteni! Legyen ember, legyen búzaföld, legyen csak fa, úgy válik csodák csodájává, ha úgy ember, úgy búzaföld, úgy fa, hogy nem bírja már, amit magába fogadott, izzik már, hiszen mindent magába fogadott, nem bírja már, mégsem tud lemondani a milliomod részéről sem annak, amit magába fogadott, hát el kell égnie... És mégsem ég el, az benne a legcsodálatosabb, hogy mégsem ég el! Ne rettenjetek hát meg tőle, nézzetek nyugodtan szembe vele, hogy felfoghassátok a hamis és a valódi fény megkülönböztetésének a titkát!
Miért érdemes ma, 2009-ben a Vincent van Gogh drámájával méltóképpen foglalkozni? A Vincent van Goghéval, aki művész és prédikátor volt egy személyben, aki ismerte az elégés előtti utolsó pillanat csodáját? Különleges képességei voltak. A Jövőbe is látott. Látta, mi fog történni a XX. és a XXI. században! Tudta bizony, hogy a XXI. század első évtizedeiben mitől kell rettegnie az embernek. A látottak elviselhetetlen fájdalommal töltötték el. Nem bírta elviselni a látványt... Pedig a megoldást is látta. Néha különös dolog történt vele: megnyílt fölötte az Ég Kapuja...
Hallgassunk csak bele drámai monológjaiba: „Legyőztem önmagamat, de nem segítség nélkül... Ó, legnagyobb segítségemről beszélni sem merek, mert felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan... Ó, még nem vagyok képes gyarló tudatommal felfogni és értelmezni azt a csodát, amely megmentett... Csak a csoda értelmét vagyok képes értelmezni: a legmélyebb gödörből semmi más nem lett volna képes kihúzni engem... Időtlen Égi Lény jelenlétét tapasztalhattam meg én is, miképpen Dante is, az Égi Beatricét megtalálván... De abban a valóságban, amely nem a mi megszokott valóságunk... A legfontosabb persze a valóságosabb valóság keresése... A Fény-valóság megtalálása."
A darab első változatát három évtizede írtam, de az új ezredforduló esztendejében rádöbbentem arra, hogy van Gogh „intelmei" időszerűbbekké váltak, mint bármikor, és újraírtam. 2008-ban aztán „híjával találtatott" ez a változat is, és megint átdolgoztam. A készülődő debreceni előadás sikerében biztos vagyok. Sárközy Zoltán alakítja Vincent van Goghot, aki három évtizede felejthetetlenül szép alakítással örvendeztetett meg minket ugyanebben a színházban - a Megszámláltatott fák című darabom főszerepében."
VINCENT VAN GOGH
monodráma
Sárközy Zoltán jubileumi előadása
Látvány: Pinczés Dávid
Zene, ének és hangeffektek: Reschofsky György
Súgó: Pethő Zsuzsa
Ügyelő-rendezőasszisztens: Sóvágó Csaba
Rendező: Pinczés István
Bemutató: 2009. november 6.
Fotók: Máthé András
Forrás: Csokonai Színház, Debrecen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.