Sikerek után és bemutatók előtt

Az említett tényekkel látszólag komoly ellentmondásnak tűnik, hogy soha ennyi szakmai sikert nem ért el a társulat, mint most. A Deszkák (Dosky) szavazáson aratott a Nemzeti, s először fordult elő a díj történetében, hogy egy operaelőadást válasszanak az évad legjobb előadásává. A Mariusz Trelinski rendezte Gluck-opera, az Orfeusz és Eurüdiké a Roman Polák által rendezett Anna Kareninát előzte meg, míg a rendezés kategóriában helyet cseréltek a dobogó legfelső fokán. De a legjobb díszlet (Boris Kudlička - Orfeusz és Eurüdiké) és legjobb jelmez (Peter Čanecký - Anna Karenina) díját is a társulat vihette haza, s a jelöltek között volt még Martin Huba (Karenin megformálásáért), Jaroslav Valek (az Anna Karenina díszleteiért) és Michal Novinski (szintén ezen előadás zenéjéért). Maguk a csupasz számok is beszédesek lehetnek, hiszen tavaly összesen 14 bemutatót tartottak (prózai társulat: 7, opera: 4, balett: 3), a színház 688 előadást teljesített, amelyet 272 ezer néző látott. Ez négyezerrel több, mint az előző szezonban volt.
A tavalyi bemutatók közül emeljük ki az opera által színre vitt Suchoň-operát (Svätopluk), Václav Havel Távozását és Tolsztoj Anna Karenina című darabját Roman Polák rendezésében. Polák számára, aki néhány hónappal ezelőtt mondott le a társulatvezetői funkcióról, a tavalyi évad Tolsztoj jegyében telt. Előbb az Astorkában megrendezte Jan Novák cseh író Tolsztoj és a pénz című darabját Vlado Černývel, Tóbiás Szidivel és Jakab Róberttel a főbb szerepekben, majd elővette az Anna Kareninát. Polák az elmúlt években számtalan orosz klasszikussal „dolgozott", emlékezetesek Dosztojevszkij-, Csehov-, Turgenyev és Gorkij-rendezései, most az egyik legterjedelmesebb orosz regényt próbálta színpadképessé tenni. Hatalmas munka, igen hoszszú előadás, nem egy kérdőjellel.

Sokan próbálták már dramatizálni Tolsztoj művét, s mindig a lehetetlenre vállalkoztak. Főleg ma tűnik istenkísértésnek, amikor állandóan rohanunk, s négy és fél órát (ennyi ideig tart a pozsonyi kísérlet) egy helyben ülni bizony nem kis mulatság. Polák Daniel Majlinggal dolgozta ki a forgatókönyvet, amely folyamatosan változott, s ahogy közeledett a bemutató, úgy estek ki belőle szereplők, s az eredetileg két szünettel készült előadás kétrészesre fogyatkozott, de minden erőfeszítése ellenére így is képtelen lekötni végig a nézőt, s mind a nézőtéren, mind a színpadon elfogy a szusz.

Az utóbbi évek dramatizációi többnyire a szerelmi háromszögre fektették a hangsúlyt, míg Polák és Majling egész Oroszországot szeretné megmutatni, s hiába a zseniálisan kitalált görkorcsolyás kulisszatologatók, a nagy ívű zenei háttér, a 25 részre osztott előadást képtelenség egy ülésre befogadni. Ráadásul van egy-két mellékszereplője is ennek az előadásnak, mint a Konsztantyin Levint adó Ľuboš Kostelný vagy a Dollyt alakító Gabriela Dzuríková, akik sokkal erőteljesebb figurát tudnak megmutatni, mint az Anna Karenina szerepében izgalmasnak ígérkező, de a végére teljesen színészi erejét vesztett Zuzana Fialová vagy Vronszkij szerepében Tomáš Maštalír, akinél sokkal izgalmasabbnak figurának tűnik Martin Huba Kareninje.

Az est nagy meglepetése mindenesetre Ľuboš Kostelný Levinje, aki új embertípust tud megmutatni, egy lehetséges kiutat a nagy orosz tespedtségből. Teszetoszának tűnő, a vidéki életmódhoz ragaszkodó, mégis céltudatos figurája az a plusz, amivel ez az előadás túlmutat egy szimpla szerelmi háromszögön. A többiek puszta adalékai a történetnek, nincs befejezett életük, s többnyire észrevétlenül tűnnek el a történetből.

A jubileumi évadban is számos meglepetést tartogat a Nemzeti, melynek első bemutatója a HOLLYROTH című rendhagyó, egyszemélyes show volt Rastislav Ballek rendezésében. Robert Roth Jan Hollýhoz és a szlovák irodalom kezdeteihez nyúlt vissza DJ Oswald segítségével. November 14-től Roman Polák rendezésében láthatjuk Pavol Országh Hviezdoslav Heródes és Heródiás című darabját, amelynek főszerepeit Tomáš Maštalír, Gabriela Dzuríková, Ján Koleník és Bárdos Judit (Salome szerepében) alakítják. Annak idején, 1955-ben ezzel a darabbal nyílt meg a Nemzeti akkori prózai színpada, a Hviezdoslav Színház. S még egy régi bemutatóra emlékeznek. 1920 márciusában a megalakuló pozsonyi Nemzeti első bemutatója Alois és Vilém Mrštík Mariša című darabja volt, amely most december 4-én kerül színre Jan Antonín Pitinský rendezésében.

2010 elején láthatjuk az egyik legismertebb kortárs német szerző, Marius von Mayerburg A csúnya című szatíráját Soňa Ferancová rendezésében. Peter Mikulík, a Nemzeti nagy öregje Goldoni A legyező című klasszikusát, Ľubomír Vajdička Gogol Játékos, míg Emil Horváth Neil Simon Napsugár fiúk című darabját vezeti elő. A fiatalabb rendezőgeneráció közül ebben az évadban Kamil Žiška Pavol Rankov nagy sikert aratott, Szeptember elsején történt című regényének színpadra adaptált változatával, Martin Čičvák pedig Goethe Faustjával mutatkozik be.

Az opera társulata már bemutatta koncertváltozatban Bohuslav Martinů operáját Máriáról, Jézus anyjáról, míg Svetozár Sprušanský rendezi Mozart Varázsfuvoláját (bemutató december 2-án). A baletttársulat a napokban tartott ősbemutatót, Pavol Hammel, Patrik Lančarič és Mário Radačovský Everest című balettje került a Nemzeti nézői elé, s májusban lesz James Kudelka Made in Canada című balettjének a premierje, amelyet Beethoven és Vivaldi művei ihlettek.

De számos más érdekesség is vár még a Nemzetire, felvették a kapcsolatot a budapesti Nemzeti Színházzal, valamint a Napsugár fiúk című előadás koprodukcióban készül a brünni Nemzetivel.