Kupidó premier

- Írtak már neked darabot?

Für Anikó: Lemezt már kaptam Hrutka Róberttől és Bereményi Gézától, de tudomásom szerint darabot még nem írt nekem senki. És megmondom őszintén, erről mostanában értesültem. Amikor Tasnádi István fölhívott, csak annyit mondott, hogy nekem szánja, rám gondolt, de hogy ez kifejezetten nekem íródott, ez a napokban esett le. Hirtelen nem is tudtam (tudom) hová tenni ezt az érzést. Boldogságos dolog! Én viszont kizárólag István személye miatt vállaltam el, jóval hamarabb. Mert bármennyire is kényes a téma, tudtam, hogy benne bízhatom.

- Nem sűrűn dolgozol társulaton kívüli produkciókban, ez nyilván másféle munkafolyamat, mint amit megszoktál.

Für Anikó: Igen, ezt még most is szokom! Egészen különleges időszak a mostani, még nem nagyon dolgoztam ilyen közegben, ilyen munkametódussal. Egy kicsit vadregényes ez a társulaton kívüli lét, a maga lendületével, temperamentumával, az összes pozitívumával, ugyanakkor esetlegességével és kiszámíthatatlanságával. Plusz impulzust és kellemesen bizsergető érzést ad ez az ezekhez képest való állandó kreativitásra való késztetettség.

- Nyilván a téma miatt mondod, csak Tasnádi miatt vállaltad el. Mire gondoltál, amikor először a kezedbe került a példány?

Für Anikó: Szerintem ez egy kétgyerekes apa morális segélykiáltása, mind a maga, mind a gyerekei jövőjét illetően. Mostanság tűzoltóslagként zúdul ránk a kosz, a mocsok; a rádiók és a televíziók műsorában szinte nagyítóval kell keresni az értékeket, akár morálisan, akár esztétikailag. Nem tudjuk elválasztani a dolgokat egymástól, minden intézményesítve van, minden egy kalap alá esik. Szerepelhet például egyazon kvízműsorban egy politikus, egy sportoló és egy pornószínésznő. Mi, akik ebben a „színházi rezervátumban" dolgozunk, ebből a szempontból kiváltságos helyzetben vagyunk, mert olyan közegben élünk és arra fókuszálhatunk, ami egyezik a saját értékrendszerünkkel. És valami furcsa, áttételes módon eszembe jutott Euridiké története, hiszen a Kupidóban is a szerelem mentésére történik kísérlet, és megjárják a poklot, akarattalanul is.

- El tudod képzelni, hogy a szerelem ilyenfajta megmenekítése, megtartása valaki számára lehet járható út?

Für Anikó: Én már réges rég nem vagyok kizárólagos, sosem ítélkeztem szívesen senki fölött, sőt, ahogy telnek az évek, pláne nem. Amíg nem egymás húsába vágó a dolog, addig mindenki úgy kísérletezzen a boldogságáért, ahogy tud. Viszont nekem nagyon más a világom, sok mindenben teljesen másképp gondolkodom, más megoldásaim, mentsváraim vannak.

- De meg tudod érteni ezt a nőt?

Für Anikó: Természetesen. Csak a módszerei tévesek. Hiszen ha az ember nem tudja, hogy hová vigye a félelmeit, szorongásait, kétségeit, a szerelemféltését, akkor nagy az esélye annak, hogy nem az lesz a végkifejlet, mint amire számított.

- Mégis van Cate-nek egy fordulópontja. Amikor mégsem kíván élni a lehetőséggel. Ő vitte el a férjét a swinger klubba, aztán mégis ő visszakozik. Miért?

Für Anikó: A nőknél a negyvenes éveik környékén eljön egy számvetési időszak. Azt hiszem, mindenkinél. Hogy pontosan mikor, az persze egyénfüggő. Ilyenkor egy nő hirtelen belelát az egész életébe. Cate indítékait úgy tudom elképzelni, hogy mondjuk az alatt a tíz-tizenöt év alatt, amit a férjével együtt töltöttek, ő az anya és a jó feleség szerepében szemet hunyt bizonyos dolgok fölött, amiket a férje elkövetett. És most ebből elege lett, szeretné egy kicsit érzelmileg fölkavarni, féltékennyé tenni, esetleg belevinni olyan játszmákban, amelyek egy kicsit föllobbantják köztük azt, ami hajdan szépnek és igazinak indult. Csak aztán hirtelen élesbe fordul, és mégis szeretné megúszni, szeretné, ha a férje levonná a konklúziót. De akkor már késő.

- Pedig jó szándékból csinálta az egészet.

Für Anikó: Persze, csak rossz közeget választott. Nagyon meg kell nézni, hogy az ember milyen fegyvert vet be bizonyos harcokban, mert lehet, hogy pont visszafelé sül el. Nem minden esetben szentesítheti a cél az eszközt.

- Számodra egészen új kollégákkal dolgozol. Takács Nóra Diánán kívül, akivel egy társulatban játszotok, találkoztál már valamelyikükkel színpadon vagy filmen?

Für Anikó: Scherer Péterrel forgattam a Parában, a többiekkel még semmilyen szinten nem találkoztam munka kapcsán. Mindenkinek nagyon örülök! Csákányi Eszternek, Mucsi Zoltánnak, Gazdag Tibornak, Katona Lászlónak, Budai Zsófinak. Ez, hogy hirtelen egy más közegbe kerültem, belőlem is olyan dolgokat hoz elő, amire nem is számítottam. Végül is, minden próbafolyamat egy gyorstalpaló, intenzív önismereti kurzus.... Persze ez nem azt jelenti, hogy a saját társulatomban, az Örkényben mindenkit kívülről tudnék, sőt, mindenkit nagy gyönyörűséggel nézek a takarásból, de most új impulzusokat, és emberileg is új gondolkodásmódokat, értékrendeket kapok. Más vetületekben gondolkodunk, belőlem is más reflexek és reakciók jönnek elő. Jó egy fazékban zubogni velük.

A Kupidó swinger klubba egyszer csak érkezik egy Elnök nevű figura a fiatal, számára teljesen érdektelen feleségével. Furcsa ember, nem tudni, hogy blöfföl-e, vagy tényleg ennyire nagykutya. Scherer Péter azt mondja, ez nem is fog kiderülni.

Scherer Péter: Hogy egzisztenciálisan hol tart, az nincs pontosan körülírva. A szöveg eleinte azt sejteti, hogy ő nagyon nagy császár, valami Parlamenti Bizottsági elnök, vagy efféle. De a rendező, Tasnádi István inkább azt szeretné, ha a végén az derülne ki, mégsem akkora király. Hogy van pénze, de csak valamilyen országos szakszervezeti elnök, és tulajdonképpen kocsikat hoz be külföldről. Ezzel egyelőre nem igazán értek egyet, mert a swinger klub mocskos, pokolbéli világát erősebben lehetne megmutatni, ha ez a három pasi (Mucsi Zoltán, Katona László és én) a politikai elit tagjai lennének. De alapvetően a szöveg nagyon kevés információt nyújt arról, hogy kik is ezek valójában, időnként van egy-egy pont, ahol megsejthetünk róluk valamit. Például az egyik jelenetben kiderül, hogy a Gazdag Tibor által játszott Falkot kirúgták az állásából. Engem (mint ugye valamilyen Elnök) úgy fogadnak, hogy majd én megmentem. Kiderül, hogy diplomás, nyelveket beszél, erre én megkérdezem, hogy mit szólna Lisszabonhoz. De ez csak úgy be van dobva, nem tudjuk, hogy kamu-e vagy nem, mint ahogy arról sem szól a fáma, hogy nagykövetnek vagy koldusmaffiásnak szánják-e. Szerintem jobb volna, ha az derülne ki, hogy mi irtó nagy császárok vagyunk.

- Miért?

Scherer Péter: Akkor egészen más lenne az üzenet. Suetonius Császárok élete című könyve döbbenetes olvasmányom volt néhány évvel ezelőtt. Ez a római történetíró leírja néhány kortárs, és valamivel korábbi császár életét, olyan cselekedeteiket is, amelyeket nyilván a szájhagyomány őrzött meg. Hihetetlen, hogy milyen dolgokra voltak képesek, a korrupciótól egészen a pedofíliáig. Ha csak annyit hallok, hogy ezek Rómában történtek, abban nincs semmi különös, elég sok ilyen sztorit tudunk. De hogy ezeket császárok csinálták, és a politikai tanácsadóik intézték el nekik például a szexuális célokra felhasznált csecsemőket, az már elég súlyos. Szerintem ekkor volt vége a Római Birodalomnak, itt már szövetséget kötöttek a pokollal. És azt érzem, hogy ez a darab pont ezt próbálná megmutatni. Persze nem megy el idáig, de arról szól, hogy mindent lehet és szabad, csak nekem legyen jó; hogy amikor a világ urának érzed magad, akkor minden kevés.

- Ezeket ki is emelitek majd, vagy inkább hagyjátok, hogy a szöveg vigye magával az egészet?

Scherer Péter: Hogy mi hol lesz kiemelve, az még egy kicsit képlékeny. Az első rész már készen van, de bizonyos kulcsjelenetek még nem működnek elég jól, most ezeken dolgozunk. Amikor majd működnek, akkor lehet vele szöszölni, hogy hol legyen finomabb, vagy hol erősebb. De azt gondolom, hogy önmagában elég erős ecsetvonásokkal dolgozik a szöveg. Például az után, hogy elmondom a darabbéli feleségemről, hogy nem fekszik le velem, pedig már nem is szoptat, majd utána ő elmondja, hogy miért utálja a gyereket, és milyen következtetéseket von le abból, hogy a gyerek cumizik, ez után minden normális ember azt mondaná, hogy menjünk haza és beszélgessünk egy kicsit. Ehelyett azt mondom Falknak, hogy menj és vigasztald meg az asszonyt. Azt hiszem, ez ebben a helyzetben elég egyértelmű, hogy mit jelent.

- Hogyan tudod ezeket a gondolatokat teljesen a magadévá tenni? Hiszen azért nem árt, ha a színész valamelyest hisz abban, amit játszik.

Scherer Péter: A régi, Szkénébeli mesterem azt mondta, hogy egy emberben minden kódolva van. Az őszi hulló falevél, a kétszáz éves tölgyfa: tudod a „tölgyfaságot". Megvan a balek, a császár, a szadista, a perverz. Mindenkiben. Ilyenkor az a kérdés, hogy ezt felvállalod-e, és ha igen, akkor azt ki tudod-e erősíteni úgy, mintha több lenne benned, mint másokban.

- Itt kezdtetek dolgozni az Ódry Színpadon, de néhányszor már a rendes helyszínen, az Iparművészeti Múzeumban is próbáltatok. Milyen volt az első próba, amikor valóban ott, a reneszánsz szőttesek között kellett elmondani ugyanezeket a mondatokat? Gondolom, egészen más kontextusba helyeződött minden.

Scherer Péter: Azért, hogy otthonra talált a produkció, nagyon hálásak vagyunk az egész teamnek, aki ott ezt segíti. Ez a terem csodálatos, egy kész díszlet, nem kell csinálni vele semmit. Tasi már mesélt róla, hogy Kupidók röpködnek a falon, de azért ezt nem lehetett igazán elképzelni. Hihetetlen flash volt, amikor beléptünk! És igen, valószínűleg ez az ellentmondás is majd a szöveget erősíti, hogy egy szál alsógatyában fogunk üldögélni ebben a gyönyörű, Lechner Ödön épületben...

Felfújós szerelem
Interjú Katona Lászlóval

A Kupidó swinger klub legfurább figuráját Katona László játssza. Leech egyedül jár a klubba. Azaz, nem teljesen. Egy guminővel.

- A többi szereplőről elég sok minden kiderül a darab folyamán: a foglalkozásuk, a társadalmi viszonyaik, családi állapotuk. Az általad játszott Leechről mit tudunk meg?

Katona László: Annyit tudni, hogy egy harmincöt körüli gyerek, egy közbeszerző nagykutya. Ezen túl elég kevés a konkrét információ, sok minden csak úgy lebegtetve van, és a végéig sem derül ki. Viszont ettől válik izgalmassá és megfejthetetlenné. Egy biztos pont van az életében, amiről mi is tudunk: ő nem a feleségével vagy a szeretőjével jár a klubba, hanem egy guminővel. Szöveg szerint azt sem tudjuk, hogy egyáltalán van-e felesége, családja, és esetleg csak itt a klubban a párja ez a guminő, vagy valóban őt tekinti a társának. Azért összetett mégis ez a figura, mert először egy hülyegyereket látunk, aki egy guminővel él együtt, úgy, hogy ezt az egész környezete elfogadja. Igazából személyként kezeli a guminőt, akinek még neve is van, Monónak hívják. Viszont a darab végére kiderül, hogy ebbe a klubba csak nagykutyák járnak, tehát valószínűleg ez az ember is egy menő üzletember, egy politikus, vagy bármi más. Attól lesz nagyon súlyos a figura, ha a végén azt látjuk, hogy ez egy okos, jó fejű, intelligens csávó, több nyelven beszél, diplomái vannak, és közben valóban szerelmes egy guminőbe, mert neki így a legjobb.

-  Azt mondod, szinte semmi konkrétumot nem tudunk meg erről az emberről, mindenről csak sejtünk valamit. Mi a kapaszkodód ahhoz, hogy ebből egy valóságos emberi lényt tudj megformálni?

Katona László: Tulajdonképpen ez a létezés a guminővel. Abból teremtődik meg az én figurám és a guminő közti kapcsolat, ahogy a többiek hogy viszonyulnak hozzá. Hogy elfogadják, és ez nekik is magától értetődik. Egy állapotot kell megmutatni, egy ember és egy tárgy viszonyát, ebből már ki lehet indulni, és lehet belőle építkezni.

- Ha a guminő is gyakorlatilag egy szereplő (bár néma), akkor nyilván nem csak egy tárgyként fog heverni melletted, hanem szinte életre kel. Te fogod mozgatni?

Katona László: Igen, de van ebben egy segítőm, egy bábos, Tengely Gábor. Nagyon nehéz neki, mert eddig normális bábokkal dolgozott, most meg itt van egy ilyen tárgy. Már rögtön az elején technikai nehézségbe ütköztünk: ha nagyon föl van fújva, akkor valóban egy tárgy, viszont, ha egy picit leeresztjük, akkor könnyen lehet mozgatni a derekát, a kezét. Az előadás első részében valóban tárgyként használom majd. A vége felé azonban lesznek jelenetek, ahol meg fog elevenedni, gesztusai lesznek, sírni, sőt, verekedni is fog. Ekkor majd bábként használom. A saját szerepemet játszom, de a gesztusai az övéi lesznek, csak én mozgatom. Magammal beszélgetek vele, bár ez így most elég furán hangzik... Ezt akkor lehet jól csinálni, ha ez a kapcsolat valóban létezik a figura fejében. Egy swinger klubban általában mindenki szerepet játszik, nem a saját nevét használja, de ez a csávó nem csak eljátssza, hogy az ő partnere egy guminő, hanem ténylegesen annak tekinti, ez nála halálosan komoly. Talán a tamagocsi-őrülethez tudom hasonlítani. Japánban annyira szerették a felnőtt emberek ezeket a kis mütyüröket, hogy öngyilkosság is volt abból, amikor meghaltak.

- A történet szempontjából milyen helyet foglal el a figurád? Van köze ahhoz, hogy mi történik azzal a két emberrel, aki először jár a klubban?

Katona László: Ő nem csinál ebből lelkiismeret furdalást. Nyilván csak azzal, hogy ott van, ő is részt vesz az egészben, habár nem közvetlenül. Nem nagyon viseli meg ez a dolog. Ő reggel szépen leereszti a Monót, és elmegy dolgozni.

- Az előző előadásotokban, a Fédra Fitnessben is hasonló karaktert játszottál: végig hoztál egy PSP-ző hülyegyereket, a végén meg úgy mondtál el egy monológot, hogy az ember nem mert közben levegőt venni.

Katona László: Nagyon szeretem az ilyen sarkított figurákat, de csak akkor, ha valahol emberi hangot is meg tudok ütni benne. Itt is arra törekszem, ami a Fédrában is volt, hogy azért derüljön ki, hogy ez egy tök normális ember, csak van benne valami kattanás, jelen esetben egy furcsa aberráció. De ez most mindenképpen valóságosabb figura, mint a Fédrában. Ilyen emberek biztosan léteznek. Akár még saját magunkban is fölfedezhetünk hasonló dolgokat.

Mucsi Zoltán: Tasi még dolgozik az anyagon, próba közben mindig előkerülnek új ötletek. A történet alapja, gerince nagyon erős: egy swinger klub mocskos világába bekerül két ember, akiket elsodor, bedarál az egész. Az csak egy egyik vetület, hogy az egymáshoz való viszonyuk nem javul, pedig ezzel a céllal jöttek ide. Sokkal rosszabb, hogy erkölcsileg is zuhannak egy nagyot. De még minden eléggé képlékeny, ha egy vagy két hét múlva beszélgetnénk, valószínűleg egészen mást gondolnék. Egyelőre a keresési fázisban vagyunk, nincsenek lerakva a cölöpök, igyekszünk megtalálni azokat a helyeket, ahová ezeket le lehet és le kell tenni. Nem régóta próbálunk, naponta alakul a dolog. Ilyenkor nagyon nehéz beszélni akár a saját szerepemről, akár az egészről, hiszen még én sem látom tisztán. Van például egy olyan rész, ahol filmszerűen kellene látnunk a főszereplőnek, Cate-nek a látomásait, flash-eit. Ezt egyelőre elképzelni sem tudom, hogy technikailag hogyan valósul majd meg. Kísérletezünk, hogy melyik forma lehet működőképes.

- Gondolom, a témán és a helyszínen nem lepődtél meg, hiszen nem először találkozol Tasnádi Istvánnal.

Mucsi Zoltán: Olyannyira nem, hogy Tasival már tizenöt éve szoros kapcsolatban vagyunk, jó néhány darabban dolgoztunk együtt, kezdve a Bárka alapításától egészen a Krétakörig. Legalább fél éve tudom, hogy dolgozik a Kupidón, többször beszélgettünk is róla. Az évad lesz egy másik közös munkánk is.

- Azt mondod, két hét múlva egészen másokról beszélgetnénk, de most, a próbaidőszak jelen állapotában mi az, ami a leginkább foglalkoztat?

Mucsi Zoltán: Talán az, hogy ezt a mocskos, görény világot hogyan lehetne finoman és decensen megmutatni. Úgy, mintha ez teljesen természetes lenne. Mert ebben a közegben ez a rendjén való. Őrület, nem is tudjuk felfogni, hogy néhány évvel ezelőtt tőlünk 200 kilométerre Szerbiában emberfejjel fociztak, teljesen belefeledkezve a játékba. Erre az ember döbbenten, kitágult szemmel nézel a semmibe, mert sokkoló. Vannak bizonyos elfogadott társadalmi normák, amelynek vannak határai. És ha ezt valaki átlépi, és még teljesen normálisnak is véli, az bizony zavarba ejtő. A swingerezés Magyarországon ebbe a kategóriába tartozik. Viszont a lehető legtermészetesebb módon kell kezelnünk a témát és a párbeszédeket, hiszen a darab szerint ebben a közegben társalgássá válhat például ez: „kérsz te is egy kávét, vagy inkább k...k egyet? Á, ne, inkább utána. Vagy előtte?" Abban reménykedünk, hogy ez tényleg olyan erőteljes lesz, mint amilyennek mi gondoljuk. Nyilván nem véletlenül született meg ez a téma Tasi fejében, valamit nagyon el akar sikítani.

- Az általad játszott Oberon-figura a legnagyobb machinátor, az ő kezében futnak össze a szálak, de nyilván az ő lépéseit, indokait is teljesen természetesen és magától értetődően kell kezelned a magad számára.

Mucsi Zoltán: Ellene kell majd játszani, mert ott lesz a szövegben az a borzadály. Ez épp olyan, mint amikor halljuk a hírekben, hogy valakiről, aki kinyírta a családját, azt mondják a szomszédok: pedig olyan rendes, kedves és segítőkész volt! Itt olyan emberekről van szó, akik a társadalom által fölállított kereteket feszegetik, esetleg át is lépik, de amikor kimennek, élik a rendes életüket. Van családjuk, elviszik a gyerekeiket az iskolába, ülnek a szülői értekezleten, elmennek a munkahelyükre; a környezetük nyilván csak ezt az oldalukat ismeri. Ebből kell kiindulnom.

- Amióta tavaly átalakult a Krétakör, most dolgozol újra először Csákányi Eszterrel, Katona Lászlóval és Scherer Péterrel?

Mucsi Zoltán: Mint új munka, igen, mert a Fédra Fitnessben nem voltam benne. De folyamatosan játsszuk A jeget, a Nézőművészeti Főiskolát, a Mulatságot... Nem úgy szakadtunk el egymástól, hogy évente csak néhányszor találkozunk. Tehát nincs olyan érzésem, mintha két-három év kihagyással újra összejött volna ez a csapat. Jó velük dolgozni, mert jó volt a Krétakörben, nyilván ezért is keressük egymást. És ha van rá mód, miért ne csinálnánk valamit közösen?

Pótszerek nélkül
Interjú Csákányi Eszterrel

Merteuil márkiné a Veszedelmes viszonyokból. Ezt az álnevet választotta magának a Csákányi Eszter által játszott figura Tasnádi István új darabjában, a Kupidóban. Ugyanis egy swinger klubban járunk, ahol az álnév szinte kötelező.

- Elolvastam a darab legelső verzióját - azóta nyilván rengeteget változott, és a végét még mindig nem tudom -, és rögtön arra gondoltam, a te karaktered a legszélsőségesebb, hiszen van benne egy jó adag perverzió és közönségesség, ugyanakkor tele van költészettel.

Csákányi Eszter: A végét nem is fogom elmondani, mert agyonütném az egészet. A mai próbán kaptam egy új instrukciót: mivel van, amikor versben beszél a márkiné, Tasnádi azt mondta, hogy racine-i előadásmódban szeretné hallani. Most van egy efféle próbálkozás, de lehet, hogy a végén nem ez lesz. Nekem egyelőre tetszik, bár mivel ma próbáltuk ki először, még eléggé furcsa. De bízom benne, hogy ha finoman csinálom, az érdekes lehet. És abszurd is, hogy egy swinger klubban fűzőben, legyezővel „racine-ul" Tasnádit mondva ágál egy nő...

- Amikor Tasnádival beszélgettem, azt mondta, mindenki máshol fogta meg a darab lényegét az olvasópróba után. Neked mi benne a legfontosabb?

Csákányi Eszter: Szerintem szépen és kíméletlenül szól magányról. Egy házaspár elmegy egy swinger klubba, mert a feleség azt hiszi, hogy ettől majd jobb lesz az élet, megjavul az, ami a kapcsolatukban elromlott. És kiderül, hogy ennél unalmasabb és fájdalmasabb hely nincs a világon. Ha valaki erőszakosan és görcsösen keresi a boldogságot és a jót, annak mindig a magány lesz a vége. Nekem erről szól, és nagyon tetszik ez a gondolat. Az embernek mindig magának kell megoldani a problémákat, és nem a pótszerek, pótmegoldások segítségében bízni.

-  Ez az előadás is úgy készül, hogy közben alakul a szöveg?

Csákányi Eszter: Igen, Tasnádi csak így tud dolgozni, ez az élő író egyik előnye a hátránya mellett - tudja kívülről a szöveget, és ha véletlenül kihagyok egy névelőt, vagy más szót használok, rögtön bemondja, ez a próbafolyamat diszkrét bája -, hogy közben ő is alkot. Lehetőséget ad arra, hogy kis etűdök szülessenek a mi improvizációinkból, amikből aztán ő készre írja a jelenetet. A nagy végső monológom is egy ilyen improvizációból született, szinte teljes egészében megtartottuk.

- A szöveg, ha önmagában nézem, tele van poénnal, viszont amiről szól, az elég kemény és szomorú. Ilyenkor általában föl szokták erősíteni a dolog humoros oldalát, hogy nagyobbat üssön az egész. Nálatok van erre szándék?

Csákányi Eszter: Itt eleve minden meg van csavarva, minden több rétegű. Mindenki úgy gondolja, az életnek így van értelme, a végére viszont kiderül, ezek lelkileg sérült emberek. Szerencsére a partneremmel, Mucsi Zoltánnal és Tasnádival is egyetértünk, hogy a házaspár mindkét tagja annyira esendő, ugyanakkor erős karakter, hogy butaság volna erre rájátszani.

- Utánakerestél a neten a swinger kluboknak?

Csákányi Eszter: Nem. Szerintem ha valaki arra vágyik, hogy egy másik párral legyen együtt, akkor meg kell keresni azt a másik párt, és haza kell velük menni. Ehhez nem kell swinger klub.

- Azért ez nem egy mai találmány, elég, ha csak az ókori orgiákra gondolunk...

Csákányi Eszter: Szerintem már akkor is szerekkel csinálták, és biztos vagyok benne, hogy ma is. Nem gondolom, hogy tisztán és józanul valaki ezt az életformát választja. A Caligulában is végig isznak és szívnak... És ez nagyon messzire vezet, mert az emberek nem tudják a mértéket. Az alkoholnál még valahogy be lehet mérni a hatást, a kábítószernél nem. Nem vagyok álszent, nem mondom, hogy sosem iszom, de folyamatosan ilyen felfokozott állapotban élni nagyon veszélyes. És ezek a dolgok egymásból következnek, egyik rántja magával a másikat. Minden intelligencia és kultúra kérdése, rá kéne jönnünk végre, hogy az ember saját maga felelős az életéért.

CATE: Für Anikó
FALK: Gazdag Tibor
MERTEUIL MÁRKINŐ: Csákányi Eszter
OBERON: Mucsi Zoltán
LEECH: Katona László
MIA: Takács Nóra Diána
ELNÖK: Scherer Péter
MERYLL: Budai Zsófia

Jelmez : Izsák Lili,
Látvány: Szöllősi Géza,
Mozgás: Katona Gábor
Zene: Keresztes Gábor
Báb-Konzultáns: Tengely Gábor
Produkciós Vezető: Gyulay Eszter
Producer: Orlai Tibor

Rendező: Tasnádi István

„A szvingelés felnőtt emberek által végzett, közös megegyezésen alapuló
csoportos szex, amelyet a résztvevők életformaszerűen művelnek."
(Modern Guide to Swinging)

Premier: 2009. December 16. 19.00 óra
További előadások: 2009. December 18., 19. 19.00 óra

Helyszín:
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM Díszterme
(1091 Budapest, Üllői út 33-37.)

"Első éjszakád a swinger klubban. A helyen, ahol nem érvényes a kispolgári morál, ahol lehullanak a társadalmi kötöttségek, ahol kipróbálhatod magad, ahol más emberekben kiteljesedhetsz a szeretett lény oldalán, újra felfedezve magadat és egymást. A nappal józan meghatározottsága után vár rád az éjszaka dionüszoszi zabolátlansága, a konformizmus szacharinos ízei után a tiltott gyümölcsök érzéki édessége! Már csak az a kérdés, elég erős vagy-e élni ezzel a végtelen szabadsággal." (Kupidó Intim Bár)

Kupidó 1.

Kupidó. Ez a neve annak a swingerklubnak, ahol Tasnádi István legújabb darabja játszódik. Mindenki más céllal érkezik, de aztán összefonódnak a szálak.

- Különös gondolat swingerklubot választani egy darab helyszínéül. Hogy jutott eszedbe?

fotó: litera.hu

Tasnádi István: Valahogy egymásból következett a kettő. A vígjáték irodalom 90%-a a megcsalásról szól: lebukik, nem bukik, mit szól hozzá, kimászik-e belőle... A swingerezés viszont egy olyan helyzet, amikor mindenki megcsal mindenkit, a másik tudtával és beleegyezésével, ráadásul a szeme láttára. A féltékenységet, a félrelépést már ezerszer megírták, tudjuk a lehetséges végkimeneteleket. Az volt az igazi írói feladvány, hogy itt minden nyíltan történik. Van egy tökéletesen átlátható kapcsolat, ami valóságnak tűnik, de mi van alatta? Sokan élnek úgynevezett nyitott kapcsolatban; ez viszonylag újfajta, szerintem kifejezetten nagyvárosi, nyugati kulturális forma. És ezzel még nem nagyon foglalkoztunk. Nagyon kevés ember van, akit hidegen hagy ez a jelenség: valahogy biztosan viszonyul hozzá. És a freudizmuson tréningezett agyunknak gyanús, hogy valami csúnya elfojtás van a látszólagos nyíltság mögött. De a darabnak van egy közéleti vonala is, mert kiderül, hogy valójában ez egy fontos közéleti platform, ahová a politikusok azért járnak, mert itt nem kell félni a lehallgatástól. Itt dőlnek el a legfontosabb dolgok. Igazi, jó kis írói utazás egy bizarr, egzotikus témában.

- Nem túl prűd ehhez a magyar társadalom?

- A szereplőgárda elég vegyes: hogyan keveredtek össze a volt krétakörösök az Örkény színészeivel?

- Az is egyértelmű volt, hogy te rendezed?