Fatum (végzet)

A Fatum, a tavaly elkezdett sorsjáték trilógia középső darabja. Az Ira (düh) kezdte a sort a düh természetrajzával foglalkozva, azt egy elemelt, mágikus világba helyezve.

 

AGENS-logo_2009

 

Oda, ahol a gondolatból teremtő erő válik, test és hang. Forma és valamely vallásokat egyesítő vallás olvasható képlete. Misztériumjáték. Tarján Tamás Weörös Sándor 1938-ban írt Theomachiájához hasonlítja, melyben 'az a magma bugyborékol, amely hetven évvel később Ágens istenkereső, pokoljáró színpadán, a játék több vallást is adaptáló ateizmusában, istenhiányában éget.'1. Becsey Zsuzsa2 letisztult, antik világról beszél a darab kapcsán, mely arányban és egyértelműen olvasható szimbólumok segítségével mutatja be a brutalitást, a szépséget, s tiszta, átlátható rendben egyesíti azt. Végh Attila3 Szophoklészt idéz az előadással összefüggésben, Jászay Tamás4 a szakrális és profán egyidejű és egylényegű megjelenését firtatja az Ira-val kapcsolatban, ahogy a hétköznapit, a mindenki által megtapasztaltat beemeli egy misztériumjátékba. A Fatum ezt a gondolatot folytatja az elkerülhetetlen végzet és a halál kutatásával, a görög drámák dramaturgiai rendszerére támaszkodó sorsjátékba finoman és mellékszálként beleillesztve a Gólem történetet. A végzet és a kihordott sors viszonyát vizsgálja.

 

fot1

A különböző kultúrákból beemelt mitológiai elemeket használó történet nagyon egyszerű. Három nő - Madák Zsuzsanna, Simán Éva, Ágens - igazgatja a sors szálait, s a bekövetkező élettörténetek felett hatalmat gyakorol. Azonban a nők is teremtett, létrehívott lények, a holtak birodalmából hívattak elő. Megidézőjük az énekes (Philipp György), ki az isten és az emberek közötti világ átjáró hírnöke, s a plasztikai sebész, maszkmester (Károlyi Balázs), ki a nő három tökéletes archetípusát kísérli meg létrehozni. A rendszerbe hiba csúszik, köztes, torz lényeket teremt. A hírnök idejekorán érkezik, dalai számtalan lelket idéznek, s a félig kész testekbe mindőjük beköltözik. Az ének egy a hírnököt sújtó átok miatt, nem várt hatalmat ad a Gólemeknek (tudáshoz juttatja őket), felelőtlen, önös, élvhajhász, békétlen, kérlelhetetlen nőstényeket emel a világra, kik belátás és bölcsesség híján szövik a sors fonalát. Elátkozott, hiú, irigy, féltékeny, gyilkos végzetet igazgatnak, a maguk képére formálják a történeteket, melybe az isten(ek)nek sincs beleszólása. A szent énekeket félreértelmező, a tudást és az információt rosszra fordító némberek uralják az ember életét. Hatalmat kapnak, s visszaélnek vele. A bennük éppen uralkodó lélekhez igazodó, állandó változásban lévő testtel veszik birtokba a világot. Hektikus átokhozók. Az időközben áldozattá váló énekes sziszifuszi munkával, mágikus dalaival oldja, gyengíti a kimondott (fatum) kötéseket, s az isten(ek) segítségéért folyamodik. A Moirák (vagy Párkák) döntéseit az isten(ek) sem bírálhatják felül, ezért létrehozzák a szabad akaratot, s az ember sorsa bizonyos hányadában maga ítélhet maga fölött, azaz rajta áll, hogy a hozott anyagot, képességeit, meghatározottságát, környezetét felelőssége teljes tudatában hogyan és mivé formálja. A bejárandó út lehetősége adott, mégis végtelen megoldása létezik. Az átjárás adott (művészet, tudás), egyénre szabott, hogy ki mire használja az információt, a találkozásokat, a saját talentumát. A megítélhetetlen hogyan került az ember kezébe. A teremtő(k)nek kicsúszik a kezéből a teremtés. Az ember önteremtővé lett. Egy feltételt szabott e képesség tökéletes birtoklásához, hogy tisztázza, önmagához és a halálhoz való viszonyát.

Az előadásban az Egyiptomi halottaskönyv, Oscar Wilde, Nietzsche, Kleist, Shakespeare végzetszövegei jelennek meg hasonlatosan az Ira-ban használt szövegkezelési technikához, ahol Shakespeare, Euripidész sorai illeszkedtek finoman egymáshoz. Egy párbeszéd a Fatum szövegkönyvéből:

'Ajkaimon a hatalom szavaival
Lemerültem a zúgó vizekbe.'

'Minden titkot feltár a hosszú, végtelen
Idő, s a napfényen levőket elfedi.'

'Megtanítottam az istenséget újra járni;
láttam ama hely urát.
Magamra öltöttem az isten köntösét;
Részt vettem a vidék titokzatos szertartásán.
Voltam rejtező, elföldelt, eltemetett,
És mégis elértem a kaput, mely innen kifelé vezet.'
'Átlépheted a küszöböt,
Mivel ismered a mágikus neveket.'

'Bizony sokat ismernek meg a látó
Emberek; de előre látni senki se jós
Bárhogy akarja, a jövendőt.'

A darab dramaturgiájára (mint ahogyan azt eddigi darabjainkban is ez a jellemző) filmes vágástechnikát alkalmazunk. A történet nem folyamatában, hanem egymásmellettiségében és egyidejűségében értelmezhető. Az eseményelemek nem az időben tagolhatók (csakúgy, mint az Ulixesben, az Ira-ban, a Plastic-fantastic-bombastic-ban, a Purcell piknolepsziában), hanem az azt előhívó nagy történetben magában, a Fatum-ban, a kimondottban, az elkerülhetetlen végzetben.

A nők jelleme, személyisége folyton változik, kislányból öregasszony, majd androgün ember, fúriából szűz, később ölelő anya, élveteg szépasszonyból fóbiás fiatal, majd hiéna válik a nézők szeme láttára. Mindezt a plasztikai sebész, maszkmester és az énekes hathatós segédletével, a nyílt színen történő formaváltással. Ez egy idő után felgyorsul, nem hagy időt a formának, hogy kövesse a belsőt, torz külsőt és torz történetet eredményez. A nők minden alak- és lélekváltása hat és formálja az ember életét.

A sorsok felett hatalommal bíró 'Moirák' a történet folyamán rájönnek, hogy önmaguk végzetét írják/fonják/vágják, kizárólag önmaguk sorsának igazgatására ítéltettek. Egy társasjáték részeivé válnak.

Ágens

Jegyzetek:
1. Tarján Tamás: Köldökzsinórból flagelláns korbács, 2009. február 14., Népszava, Szép szó
2. Becsey Zsuzsa: Elmaradt dolgokból, 2008. 12. 14. - Ágens: Düh, Irodalmi Centrifuga
3. Végh Attila: Ágens és a belül hullámzó sár, Magyar Hírlap, 2009.01.15.
4. Jászay Tamás: Haragban a világgal, revizoronline.hu, 2009.02.24.


foto2_400

 

FATUM (végzet)
- sorsjáték -

Író, rendező: Ágens
Koreográfus: Gergye Krisztián

Szereplők:
Ágens, Madák Zsuzsanna, Fogarasi Gergely, Philipp György, Simán Éva, Károlyi Balázs
Dramaturg: Madák Zsuzsanna
Zenei szerkesztő: Philipp György
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Látvány: Ágens, Philipp Judit
Maszk: Károlyi Balázs
Fény: Kormosói Róbert
Fotó: Kővágó Nagy Imre

Előadás időpontok:
december 12. 20.00 óra  - Premier
december 13. 20.00 óra

Helyszín:
MU Színház
1117 Budapest, Kőrösy J. u. 17.
Tel.: 466-46-27, 209-4014

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap Színházi Szakmai Kollégiuma,
Oktatási és Kulturális Minisztérium Független Színházi Műhelyek támogatása,
Gergye Krisztián Társulata

'Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.' Zsoltárok könyve, 139.16

 

plakat

 

forrás: Ágens Társulat

 

süti beállítások módosítása