Two Gents of Zimbabwe

Kinn szétfolyó emberek a hőségben. Benn, az iroda hűvösében Fodor Kriszti (sajtókapcsolatok) nagy, okos laptopja és az én kis, buta laptopom között Nehéz Andi (színház.hu) hófehér gépe kattog. (Pont, mint egy szentháromság ikon, hogy szerény legyek). Némán dolgozunk. Néha kevésbé némán. De dolgozunk. Közben halkan vitatkozom a gépemmel, gondoltam rá, hogy majd kéne erről írni egy vígjátékot, mondjuk Tasnádi István álnéven.

 

shakespeareesandikriszti400

 

Amúgy Denton Chikurának, a zimbabwei, de immár londoni színésznek is vannak elég felhasználható történetei. Többnyire egy Tagalasi-nevű szellemről és szexi feleségéről szólnak, utóbbi kísértetiesen emlékeztet a saját, olasz feleségéről szóló sztorikhoz, akit csak "az én elnököm" felkiáltással emleget. Láthatóan élvezi a prezidenciális köztársaságot, nekem mondjuk pont nem hiányzik egy ilyen rendszer. Gyerekkorában az immár nemzetközi hírű Denton első szerepe a "fa" volt, ráadásul a tanár-rendező megtiltotta neki, hogy beszéljen és mozogjon, hiába állt elő alternatív ötletekkel. Nyilvánvaló, hogy ez a trauma tette színésszé. Lesz alkalma továbbadni ebbéli felgyülemlett frusztrációját az ifjúságnak: ma kezdenek ugyanis a Mester emberek csoportjával tréningezni, már látom, hogy húsz fa fog mereven állni az udvaron háromtól fél ötig: workshop day.

 

workshopday

 

Jó, Denton nem tűnik éppen bosszúálló alkatnak. Viszont fut. Naponta, két naponta, egy teljes órát! Őt és Tonderait, rendezőjük egy internetes randi oldalon szedte fel, (Arne legalábbis így mesél a színész-rendező ügynökségek hasznos intézményéről).

Brazda Marianna drámatanár szakszerű tolmácsolásával rendben le is zajlik az első workshop, csak az egyik leányzó állítja, hogy napszúrást kapott, de azért ugyanúgy fellép hatkor a többi Mester emberrel.


marianna


Négy körül menüzünk a Family Kisvendéglőben, (legjobb hely!) a kedves pincér mutat nekünk szarvasgombát, közösen megállapítjuk, hogy elég büdös, és hiába ínyencfalat, úgy néz ki, mint a kutyakaki. Tegnap volt Szakcsi Lakatos Béla a Szentivánéji álom musicalt játszotta egyetlen zongorán, azzal kezdte, hogy ilyen rossz koncertötletet még életében nem hallott. Végül hozzátette, az legalább megnyugtatta, hogy a madarak nem hallgattak el játéka közben.


szakcsi5


De a fesztivál kiragyogó, talán a kezdettel felérő csúcsa, a ma este: A Két veronai nemes, (The Two Gentlemen of Verona). Arne Pohlemeier, Tonderai Munyevu, Denton Chikura. Színházi szentháromság. Nem könnyű, de érdemes megjegyezni a neveket, híresek lesznek.


szentharomsag



A színházuk Brook óta az egyik legélőbb, és egyszerű, nem kell hozzá semmi, illetve de, színészek azért igen. T és D kommunikál a közönséggel; azért így mondom, mert a közönség konkrétan válaszol nekik. Nem állítom, hogy a visszaköszönő magyar közönség elsőre ne döbbentene meg, jó, hogy az emberek még mindig meg tudnak lepni, de ennek a mondatnak mostantól dicsérő irányba kell fordulnia. Nem a szereplőkkel, hanem a színészekkel tartja ugyanis valamennyi bekiabáló a kapcsolatot; a játékszabályba ez maximálisan belefér, utoljára a Krétakör Hamlet WS-én tapasztaltam ezt a fajta színpad-nézőtér szimbiózist.


hidfo


A Hídfőben Arne már azon tanakodik, hogy Macbethet kéne rendeznie a várszínházban, magyar színészekkel. Jövőre pedig talán elhozzák Gyulára a Kupenga Kwa Hamletjüket. Ezt ünneplendő, egésznap virító napsütés, hogy Zimbabwe is megirigyelné, és a város valódi macskaövezetté válik: az egyik ablakban hárman is ülnek (csak hogy mára is meglegyen az állatos rész). Úgy gubbasztanak, mint egy kicsit elrontott, vagy inkább variált szárnyas oltár szőrös szentháromsága.


Macskak



Esti meséül tegnap a József Attila Színház Hamletje szolgált, ahol egy mesebeli kakas kukorékolt, mire a szellem elpucolt a másvilágra; Arne később dicséri az előadást. Reggelente én is kakaskukorékolásra ébredek, (bár való, hogy ezek nem hajnalban kelő példányok).

süti beállítások módosítása