Szívdobogás

Az amerikai musical- és operakomponista 2006-ban bemutatott Off Broadway-darabja a Művészetek Palotájában keresi az utat a hazai nézőkhöz. Az anyaszínházában mindössze egy hónapig futó, leginkább kritikai sikereket aratott mű szenvedélyes, de rendkívül nyomasztó elegye többek között a Lorca-drámának, a musicalnek, az autentikus zenének és az operának.

IMG_8064
Csákányi Eszter
fotók: Csibi Szilvia | Müpa

 

Halász Glória kritikája a tanckritika.hu-n a Bernarda Alba c. előadásról

A nálunk a Helló! Igen? című előadás kapcsán nem egészen ismeretlen Michael John LaChiusa íróként és zeneszerzőként egyaránt jegyzett darabja Federico García Lorca hősnőjét abszolút címszereplővé teszi, egyúttal árnyaltabb személyiségként, keménysége mögötti vívódásait is megmutatva ábrázolja. A zenés feldolgozás az eredeti mű forradalmi, a lelket és az elmét nyomorító politikai elnyomás ellen lázadó felhangját, a metafora-jelleget ilyenformán emberarcúvá alakítja, Bernarda Alba és a legfiatalabb lány, Adela konfliktusában jeleníti meg. Böhm György távolság- és mértéktartó rendezése a fajsúlyos karakterek ellenére nem klasszikus, vagyis a hatást vadászó klisékkel elérő musicalként, hanem sokkal inkább a stilizáció eszközét alkalmazó kortárs kamaradrámaként értelmezi LaChiusa darabját. Mindez nyilvánvalóan az operai jellegből ered, és valószínűleg csupán azért nem ez a műfaji megjelölés, mert túlságosan dús és rendhagyó hozzá a zenei szövet. A csupasz, militáris jellegű, kék vaságyakkal és egyéb puritán kiegészítőkkel felszerelt üres tér (a díszlet Bátonyi György munkája) közvetítésével visszatér a lorcai alapgondolat, beszivárog a katonai diktatúra humanizmust gyilkoló sivársága.

 

IMG_8256
Jelenet az előadásból

 

Az óriási, tátongó színpad a tíz közreműködőt (a függöny előtt előadott nyitányt leszámítva) szinte beszippantja, összenyomja, ahogy egy embertelen rendszer nyeli el az emberséget. A hangzásában és hangszerelésében (a „hangszerek" között hárfa és flamenco táncos, pontosabban annak cipősarka is szerepel) igen ritkán musicali darab, hangzásában a modern opera, a jazz, a világzene, az andalúz zenére jellemző hullámzón és remegtetve kitartott énekhangok, a recitativók, sikolyok és néhány musicaldallam is visszaköszön. A darab zenei szövete összefüggő hangfolyam, a dalok valamelyest kiválnak ugyan, de a musicalszínházban bevett, az egyes számokat kísérő tapsnak nem hagy helyet sem a szerző, sem a rendező. De az amúgy is kizökkentő, talmi taps hiánya helyett jóval lényegesebb a szünetek hiánya. A zenének további érdekessége, hogy az éppen éneklő szereplőt a többiek gyakran kórusként kísérik.

(...)

A cikk folytatása a tanckritika.hu-n >>>

 

Michael John LaChiusa: Bernarda Alba
Fordította:
Zöldi Gergely. Díszlettervező: Bátonyi György. Jelmeztervező: Kemenesi Tünde. Koreográfus: Vincze Balázs. Zenei vezető: Riederauer Richárd. Rendező: Böhm György.
Szereplők: Csákányi Eszter, Egri Márta, Hámori Ildikó, Náray Erika, Auksz Éva, Ruttkay Laura, Takács Nóra Diána, Radnay Csilla, Lukács Anita, Uhrik Dóra.
Művészetek Palotája, 2011. január 22.

 

tanc

 

süti beállítások módosítása