Meztelenség, trágárság, politikum

2011. február 12. szombat, 19:01

A Deszka Fesztivál 3. napjának kulcsszavai: Szása i Szása (felolvasószínház), Meztelenség, trágárság, politikum - érzékenységet sértő darabok (beszélgetés), A fából faragott, avagy Pinokkió a porondon, Portugál, Szutyok, Ovibrader.

BárkaOnline - 3. nap

A pénteki 3. nap Zalán Tibor Szása i Szása című új darabjának felolvasásával kezdődött. A szerző ebben a művében sem tagadja meg önmagát, például „az egész élet egy nagy trágyadomb" - tételmondat az egyik szereplő összefoglalásában és „hogy baszódnál meg, Élet" - darabzárómondat a jellegzetes, ismerős zaláni kiábrándulás megfogalmazói. A környezet és a történet viszont egészen új és eredeti Zalán munkásságban is: egy vidéki kisvárosban játszódik Magyarországon a szovjet csapatok kivonulásának idején, amikor a helyi laktanya fegyverarzenáljának egy része piacra kerül, a Barátság kőolajvezetéket gond nélkül megcsapolják, s egy dezertáló ukrán tiszt a családjával egy magyar barátjánál, annak a trágyadombja alá épített bunkerben próbálja kibekkelni az utolsó napokat, ami számtalan magánéleti bonyodalomhoz is vezet. A szöveg ígéretes, tele játékkal, bohózati elemekkel, humorral (A Tiszatáj folyóirat 2010/12-es számában bárki el is olvashatja), remélhetően előbb-utóbb színpadra kerül, s akkor hamar feledhetjük a debreceni Konzerv Artaudrium produkcióját. Aki látott már felolvasószínházat, az tudja, hogy ott sem mindegy, hogy kik és hogyan prezentálják a darabot (küszködnek-e a szereplők szövegértési, netán olvasási problémákkal például?), már csak amiatt sem, mert a felolvasás egyik funkciója, hogy kedvet csináljon a mű bemutatásához. (ET)

deszka3zalnfelolvas

Meztelenség, trágárság, politikum - érzékenységet sértő darabok volt a címe annak a műhelybeszélgetésnek, amely péntek délután 3-kor kezdődött, és eredetileg általánosan a színházi botrány témakörét kívánta körüljárni. Karsai György vendégei Spiró György, Térey János, Jászay Tamás, Varga Mátyás voltak, de a közönség szakmai képviselői is gyakran bekapcsolódtak a vitába. Karsai precízen tagolta a beszélgetést, miután antik példákkal vezette fel a botrány kérdéskörét. Az ígért - nézői érzékenységet próbára tevő - témák egyenként szóba kerültek, és minden meghívott kifejthette a véleményét, elmondhatta tapasztalatait. Spiró György szerint Magyarországon eléggé ritka a valódi botrány, ugyanis akkor beszélhetünk róla, ha az előadás olyan indulatokat vált ki, hogy a nézők bekiabálnak, elhagyják a nézőteret, az előadás félbeszakad. Ő mindenképpen a közönség viszonylatában határozza meg a botrány fogalmát - ugyanazon darabjának különböző bemutatóit véve alapul. Térey János meghatározás helyett személyessé fordította a kérdést: mikor hagyja el ő a nézőteret? És válasza, hogy egyszerűen akkor, amikor a darab minőségi okokból nem felel meg az ízlésének. Önironikusan azért hozzátette: gyakran a saját darabjaitól is menekül.

Varga Mátyás, Karsai György, Jászay Tamás,
Térey János és Spiró György

Varga Mátyás meghatározásában kognitív kudarc a botrány, és számára két esetben képzelhető el: ha túlságosan triviális a darab, vagy ha a világa határait kezdi feszegetni. Jászay Tamás szerint az unalmas színháznál nincs borzasztóbb. Abban Spiró, Varga és Térey is egyetértett, hogy az öncélú trágárság az, ami kínos és viszolyogtató - ha funkciója, kontextusa van a csúnya szónak, akkor helye is van. Jászay Tamás azzal a megjegyzésével csatlakozott hozzájuk, hogy egységes receptet nem tud (mert nem is lehet) kínálni, csak egyes eseteket elemezni. A témakör pedig túlságosan is bonyolult, hiszen közönség- és városfüggő, hogy éppen mely darab az, amelyik „kiveri a biztosítékot". Megoldást jelenthet - Spiró szavaival -, ha a nézőt hozzászoktatják a stílushoz, ha már a darab elején tisztázódik, hogy mire lehet számítani. Térey még némi keserű iróniával hozzátette, hogy csak abból tud botrány lenni, amire az emberek odafigyelnek; és a színház nem a celebek világa - még csak nem is sport. A meztelenségről inkább csak a trágárság témakörének kiegészítéseként esett szó, viszont kiemelendő Jászay megjegyzése, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a színházzal kapcsolatos internetes fórumokon szinte katalógusszerűen visszakereshetők a meztelen jelenetek. A politikai cenzúra mindig létezik, mondta el Spiró György, ha másképp nem, öncenzúra formájában; a nagyobb baj mégis az, hogy a magyarok nem ismerik saját történetüket. Térey megjegyezte, hogy a daraboknak akkor is lesz politikai jelentésük, értelmük, ha a szerző eredetileg nem is tulajdonít nekik. Karsai György összefoglaló mondataiban tisztázta, hogy a politika megjelenése szinte a színház lényegéhez tartozik, hiszen azt jelzi, hogy kapcsolatban áll a külvilág valóságaival, az aktuális élettel. (FWÉ)

A fából faragott, avagy Pinokkió a porondon

A debreceni Vojtina Bábszínház előadásában láthattuk Pinokkió történetének dramatizált átiratát. A fából faragott, avagy Pinokkió a porondon című gyermekprodukció szövegét Upor László írta Carlo Collodi meséje nyomán. A rendező Rumi László. A történetben szereplő bábokat bábokkal játsszák el, az összes többi szereplőt viszont maguk a színészek alakítják. Így bábelőadásról csak korlátozott értelemben beszélhetünk. Csupán Pinokkió és az őt mozgató színész kapcsán tudnak eljátszani a bábozásból fakadó ötletes és mulatságos lehetőségekkel, kicsit részletgazdagabb mozgatással vagy a bábu és bábozó közötti interakcióval. Például amikor Pinokkió és mozgatója (a később megelevenedett kisfiú) utánozza egymást a darabban, vagy amikor a tüsszentő Pinokkió helyett a bábozó ugrik hátra; ezek a jelenetek ki is váltják a gyerekközönség tetszését. A többi bábu mozgatásában rejlő lehetőségeket viszont nem használja ki a rendezés. Jó az előadás felütése a nézőtér mögül bemasírozó színes, vidám cirkuszi társasággal, nagy gondot fordítottak a díszletre és a látványra. A gyerekek imádták a kezdést. A kezdeti varázslat mégis alább hagy, mert a bábuk mozgatása és a színészi játék nem elég ötletes, a szöveg humora pedig sokszor nem tudja megszólítani az előadás célközönségét, a gyerekeket. (DF-KK)

Portugál

Egressy Zoltán Portugálja az elmúlt két évtized talán legtöbbet játszott kortárs magyar darabja, és nemcsak idehaza. Kevés olyan a színház iránt igazán érdeklődő magyar ember lehet, aki ne találkozott volna már valamelyik előadás-változatával, esetleg Lukáts Andor nem annyira jól sikerült filmváltozatával. A darabot övező sikerszéria nem véletlen, Egressy művének irgácsi világa, a rendszerváltozás utáni Isten háta mögötti magyar falu kocsmai világa - alkoholkábulatban élő, elesett (gyakran szó szerint), elvágyódó, de a reménytelenségtudattal együtt is élő alakjaival - sokunk számára ismerős, miközben nyilvánvaló, hogy ebben a formájában sehol nem létező. Épp ezért is olyannyira szórakoztató, ezért tudunk felhőtlenül kacagni rajta, mert láthatóan elrajzolt, stilizált, hol lefelé, hol felfelé húzott itt minden, nemcsak az alakok, a sztori, még az egyes figurákra szabott nyelv is. A jellem- és helyzetkomikum számtalan eszközével, a nyelvi poénok fergeteges tűzijátékával a szerző véletlenül sem alázza meg hőseit, inkább szeretetteljes iróniával ábrázolja őket, a komikusra festett rögvalóságot poézissel és tragikummal is elegyíti. Az érdekli, hogy mi történik a falusi (kocsmai) állóvízben, amikor kívülről belép abba egy budapesti íróféle entellektüel, a maga portugál-érzésével megbolygatva a helyiek viszonyrendszerét. A kaposvári Csiky Gergely Színház előadása (rendező: Tóth Géza) a darabban rejlő humorforrásokat kellőképpen kiaknázza (a debreceni közönség vette is lapot), de a történetet átható líraiságot és tragikumot már kevésbé képes érzékeltetni. A színészek többsége hatásosan hozza a jól megrajzolt karaktereket, az előadás egésze a darabosságával, kicsit poros, népszínházias eszközeivel mégis távol tartja őket tőlünk. (ET)

Szutyok

Hosszú és keskeny színpadon játszódik Pintér Béláék Szutyok című előadása (tér: Tamás Gábor), kissé hasonlatosan a társulat egy korábbi előadásához, a Gyévuskához. Innen kölcsönzött a darab elején megjelenő Professzor alakja is, aki napkirályszerű maszkban, hatalmas lepelben jelenik meg előttünk - akár a Gyévuska német katonatisztje. A hatalmat, hivatalt képviselők (rendőr, orvos stb.) mind ilyen maszkot viselnek (maszk: Juristovszky Sosa), mintha istenként állnának a hétköznapi emberek fölött. Pintér legújabb groteszkje egy elöregedő aprófaluba kalauzol el minket, ahol egy gyermektelen pár két lányt is örökbe fogad. A szociális munkás anya, a biopékséget működtető irodalmi színpad-vezető apa, a két lánygyermek (az egyik roma; a másik, a rossz fogú Szutyok névre hallgat, és később szélsőjobbos lesz, nyakába - teljesen feleslegesen - Árpád-sávos sál kerül; pedig enélkül is sejtenénk, hogyan gondolkodik) mellett a falu élete is megelevenedik az öregekkel, elesettekkel, munkával, szórakozással, helyi szokásokkal együtt. A mai sztereotípiák erősen megjelennek az előadásban: zsidókról, cigányokról, szélsőjobbosokról, Pintér bátran, kedvtelve forgatja ki és be ezeket.
(...)

Tovább a teljes cikkhez a BárkaOnline oldalára >>>

Kapcsolódó cikkek:
- Szépirodalom-e a dráma? | BárkaOnline - 2. nap
- Mesés férfiak, lottó ötös, Iduska | BárkaOnline - 1. nap
- Deszka 2011 | Teljes program

A Fesztivál képekben >>>

3. nap

2. nap

1. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr411863499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Meztelenség, trágárság, politikum

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: