Leváltották Szegvári Menyhértet, az egri színház rendezőjét: bár a megye ígérte, az évad a korábbi tervek szerint zajlik le, mégsem ő rendezi a Hókirálynő című darabot. Nyílt levélben szól Blaskó Balázs új igazgatóhoz.
Tisztelt Igazgató Úr!
Balázs!
Miután behívattál engem – mint ahogyan másokat is – előzetes szerződésegyeztetésre, azt kell gondolnom, hogy – amint azt valamelyik nyilatkozatodban jelezted is – számítasz a jövő évadban a munkámra.
Erre a felkérésre én nemet fogok mondani, (Te mondtad, hogy „kell tudni igeneket és nemeket mondani”), és valószínűleg ezen a ponton beszélgetésünk le is zárul majd.
Hogy ne legyen félreértés a későbbiekben sem, úgy gondolom, hasznos, ha néhány gondolatomat megosztom Veled arról, hogy mi motivál engem, amikor így döntök.
1. Alapvetően nem értek egyet azzal, amit igazgatásod céljául meghirdettél.
Sem a „180 fokos fordulattal”, ami ugye „hátraarcot” jelent, sem a „klasszikus, konzervatív, nemzeti népszínház” nehezen értelmezhető, bár hangzatos meghirdetésével.
2. Nem érthetek egyet, és ezt nem is fogom tagadni semmilyen fórumon, azzal sem, hogy Barta Dóra táncegyüttesét egy mozdulattal tánckarrá minősíted vissza. Ezt megtenni – véleményem szerint – óriási hiba. (Talán még nem késő ezt a döntésedet átgondolni!)
Azt az önálló, magas színvonalú művészi munkát, amit egy társulatvezető koreográfus, jelen esetben Barta Dóra képes tagjaival elvégezni, nem fogja tudni pótolni semmilyen más formáció. (Hacsak nem szerződtetsz helyettük egy másik együttest, vezetőstől. De erre kevés esélyt látok.)
Hogy mi a különbség egy tánckar és egy együttes léte, munkája és annak színvonala között, azt nem hiszem, hogy magyaráznom kellene. Boldog lehet az a színház, amelynek ilyen képzettségű és képességű „kartáncosai” vannak. (Pécs, Győr, Szeged…)
3. Nem értek és nem érthetek egyet azzal sem, ahogyan Te az elmúlt 9 és fél évet, az ez idő alatt folyó munkát és annak eredményét minősíted. És főleg azzal nem, ahogyan minden megnyilvánulásodban súlyos vádakkal elítéled és „címkézed” ezt az időszakot. Nemcsak azért nem, mert ebben, és az ezt megelőző, összesen – közel – 20 évad munkájában én is tevőlegesen részt vettem, ha úgy tetszik „bűntárs” voltam, mint színdarabokat színpadra formáló rendező, hanem mert ítéletedet sommásnak, megalapozatlannak és tévesnek érzem.
4. Azt az eléggé megfoghatatlan, ködös színházeszményt, amelyet követni kívánsz, én nem tudnám és nem is szeretném képviselni semmilyen módon és formában. Korszerűtlennek, avittnak, szépelgőnek és hazugnak érzem. Eddig sem ezek alapján dolgoztam (se Gali László, se Beke Sándor, se Csizmadia Tibor igazgatása alatt), és ezek után sem fogok. A kettőnk ízlésbeli különbözősége régóta nyilvánvaló, hiszen közel 20 éve ismerjük egymást és többször dolgoztunk együtt.
Remélem, levelem meggyőz Téged arról, hogy mindezek alapján együttműködésünk nem lehetne feszültségektől mentes, ezért jobb, ha erre nem is teszünk kísérletet.
A Gárdonyi Géza Színház jövőbeli társulatának viszont – mindennek ellenére – sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Szegvári Menyhért
rendező („örökös tag”)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.