Egy felejthető előadás

A "Manon Lescaut" a Magyar Állami Operaházban a Májusünnepen. Kritika.

Aki ott volt, azt valószínűleg nem lepi meg a véleményem: a Manon Lescaut előadása az Operaház Májusünnepén nagy csalódás volt.

Valló Péter rendezéséről és magáról a műről korábban már részletesesebben írtunk (lásd itt: Manon Lescaut, Operaportál, 2008. december 1.), úgyhogy most csak az előadókra koncentrálok.

Két világsztárt vártunk az előadásra, de csak egy lépett színpadra. Neil Shicoff betegség miatt lemondta az előadást, és most már tudjuk: nem csak az elsőt, de a másodikat is (a múlt heti operaházi sajtótájékoztatón egyébként még ő is ott volt). Nagy baj, még akkor is, ha Shicoff szerintem nem elsősorban az olasz operákban a legjobb.

Fellépett viszont egy másik világsztár Cristina Gallardo-Domâs személyében, aki megmenthette volna az előadást. De nem mentette meg. Pedig a Manon Lescaut címszerepe igazán alkalmas arra, hogy egy jó énekesnő akár az egész előadást elvigye a hátán. Ráadásul a chilei szoprán kifejezetten Puccini operáinak címszerepeivel vált világhírűvé. Egyszerűen érthetetlen, hogy ez a remek énekesnő hogyan tudott ezen az estén ennyire gyenge teljesítményt nyújtani. Játéka meglehetősen unalmas volt, énekesi produkciója pedig messze elmaradt a várakozástól. A magas hangokat forszírozta, ráadásul az erőlködés még látszott is rajta. A felső lágéban kifejezetten kellemetlen volt őt hallgatni, de a mélyebb hangok sem voltak különösebben szépek: így egy közepes képességű énekesnő is el tudja ezt a szólamot énekelni. Voltak jobb pillanatai, így például a IV. felvonás áriája, de az sem volt igazán hatásos. Érthetetlen. (Hacsak nem volt Gallardo-Domâs is beteg, de ilyen információm nincs.)

Cristina Gallardo-Domâs (Manon) és Francesco Anile (Des Grieux)

Az első felvonás - amelyet szerintem amúgy is a mű leggyengébb része - után még remélni lehetett, hogy az énekesek magukra találnak, de nem így történt. Ritka eset egy ilyen nagy eseménynél, de tény: többen akadtak a nézők között, akik nem várták meg az előadás végét...

Neil Shicoff helyére, Des Grieux szerepébe egy olasz tenorista, Francesco Anile ugrott be. "Nagy csalódás volt..." Nem egy hálás feladat, de híre alapján azért Anilétől is többet vártam. A hang a felső regiszterben kifejezetten szépen és olaszosan cseng, képes át is énekelni a Manon Lescaut sűrű zenekari hangzását, de nagyjából ez minden pozitívum, amit Anile produkciójáról elmondhatok. A külsején nem szeretnék élcelődni, és nem is érdemes, hiszen nem egy köpcös tenoristát láthattunk már, aki hangjával és játékával feledtetni tudta kevésbé előnyös megjelenését. Anile nem tudta feledtetni, és a meggyőző produkció teljes hiányát már nem lehet a hirtelen beugrással indokolni. Anile arcán és gesztusain gyakorlatilag semmilyen érzelem nem tükröződött, többnyire egykedvűen, mozdulatlanul állt és meglehetősen differenciálatlanul is énekelt.

Cristina Gallardo-Domâs (Manon)

Ami a többi szerepet illeti: a fellépő magyar énekesek tisztességgel helyt álltak. Massányi Viktor Lescaut szerepében, Szüle Tamás Géronte-ként egyaránt megfelelt a két középszerep támasztotta követelményeknek. Az Edmund diákot alakító Mukk József viszont alig volt hallható.

Az előadás legnagyobb pozitívuma a zenekar játéka volt, amely Hamar Zsolt pálcája alatt koncentráltan játszott, az Intermezzo is szépen szólt. Némi visszafogottságot azonban a zenészek és a kórus produkciójában is éreztem: mintha rájuk is átragadt volna valami a két főszereplő alig közepes szintű előadásának enerváltságából.

Csák Balázs

(Fotók: Juhász Attila)

További fotók:

Szüle Tamás (Géronte) és Massányi Viktor (Lescaut)

Cristina Gallardo-Domâs (Manon) és Massányi Viktor (Lescaut)

Cristina Gallardo-Domâs (Manon)

Jelenet

Jelenet

Cristina Gallardo-Domâs (Manon) és Francesco Anile (Des Grieux)

2011. május 7., Magyar Állami Operaház

Giacomo Puccini:

Opera négy felvonásban, három részben

Szövegíró: Luigi Illica, Giuseppe Giacosa, Domenico Oliva, Marco Praga, Giulio Ricordi, Ruggero Leoncavallo, Giacomo Puccini, Giuseppe Adami
Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes
Díszlettervező: Szlávik István
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Koreográfus: Fodor Gyula
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Hamar Zsolt

Rendező: Valló Péter

Szereplők:

Manon - Cristina Gallardo-Domas
Des Grieux - Francesco Anile

Lescaut - Massányi Viktor
Géronte de Ravoir - Szüle Tamás
Edmund - Mukk József
Fogadós - Martin János
Egy zenész - Gémes Katalin
Táncmester - Derecskei Zsolt
Egy tiszt - Geiger Lajos
Lámpagyújtogató - Gerdesits Ferenc
Hajóskapitány - Clementis Tamás