Eperjes: az ördög egyre csinosabb

„Az élet kultúráját most is kevesebben választják, mint a halál civilizációját. A gazdasági probléma a kulturális problémából fakad: a kettőt együtt kell kezelni. Elfogadom, hogy nagy baj van a kultúrában, és rendbe kell tenni… Csak olyan munkát vállalok el, amely az élet kultúráját próbálja szolgálni" - árulta el Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész, a veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetője, aki a Heti Válasznak szólalt meg.

A politikának bele kell szólnia a kultúrába, csak nem mindegy, hogyan - mondja Eperjes Károly a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója szerint lassan odajutunk, hogy az a modern, aki a rossz diadalát üli. A színészt tavaly ilyenkor azt mondta: a kultúra az emberek lelkiállapota, s ezzel most nagy baj van. Arról kérdezték, idén hogy látja ezt.

"Az igazi kultúra mindig szakrális"

„Az élet kultúráját most is kevesebben választják, mint a halál civilizációját. A gazdasági probléma a kulturális problémából fakad: a kettőt együtt kell kezelni. Elfogadom, hogy nagy baj van a kultúrában, és rendbe kell tenni… Csak olyan munkát vállalok el, amely az élet kultúráját próbálja szolgálni. József Attila pontosan megírta: “az igazat mondd, ne csak a valódit”. Azt meri mondani József Attila Thomas Mann-nak, hogy Tamás, amit írsz, az magas szintű valóság, de hol van belőle az igazság? A magas szintű valóságábrázolás még csak profán. Az igazi kultúra mindig szakrális. Arisztotelész a Poétikájában a katarzis leírásakor ugyanezt fogalmazza meg. Ahol a mű egésze nem az egyetemes igazságra irányul, abból ki kell maradjak. Csak hogy értsük: kikötöttem, hogy ahol színházi vezető vagyok, ott nem lenne szívesen látott a Jézus Krisztus Szupersztár, pláne, ha Júdásnak van igaza” – fogalmazta meg Eperjes Károly.

Schmitt Pál köztársasági elnököt üdvözli Eperjes Károly a Veszprémi Petőfi Színházban

"A siker nem lehet végcél"

A lap felvetésére, miszerint „sokakhoz így jut el Jézus”, Eperjes visszakérdezett: „De milyen Jézus? Milyen történet? Ki vállalja érte a felelősséget? Mert az ilyenért én nem. A siker önmagában még nem üdvözít. Kétféle út van. Az istentörvényű és az öntörvényű út, vagyis az egoizmus. Az öntörvényű ember végcélja a siker. Az istentörvényű emberé a megigazulás, a szentté válás. “Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok”. A személyiség és az egyéniség között óriási különbség van. A személyiség nem önmagából indul ki. Tudja, hogy van fölötte egy princípium, és a szeretet isteni törvényei alapján közösséget formál, majd szentként visszatér teremtőjéhez. Ez az élet kultúrája. Szemben a halál civilizációjával, ahol az egyéniség magából indul ki, keres egy ideológiát, tömeget gyúr, és sztárként visszatér saját magába. Slussz! Ez nem azt jelenti, hogy a szentté válás közben ne születhetne siker is. Ez lenne az ideális. De a siker nem lehet végcél.”

"Lassan odajutunk, hogy az a modern, aki a rossz diadalát üli"

Arról is beszélt, hogy az utóbbi időben negatív szerepeket is játszott. Ennek kapcsán Eperjes Károly arra figyelmeztet: „Mindig egészében kell nézni a feladatot. A Passióban nemcsak Jézust és Máriát kell eljátszanom, hanem Pilátust és Júdást is – bárkit, ha a mű katarzissal, azaz feltámadással ér véget. “ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek” – írja Pál apostol. De hogy lehet a jövő nemzedéket és társadalmat szebbé, jobbá, ünnepibbé tenni, ha állandóan deprimálom? Van, akinek ez megy, és trendi. Lassan odajutunk, hogy az a modern, aki a rossz diadalát üli. Na de én is? Jaj, azt ne!”

Eperjes Károly és Szalma Tamás a Szentivánéji álom című előadásban

"Az ördög mindig csinos, de soha nem volt olyan csinos, mint most"

Eperjes Károly elmondta azt is, két filmet és egy színházi munkát ma már nem vállalna el. „De akkor még nem láttam át. Az ördög mindig csinos, de soha nem volt olyan csinos, mint most. Hatalmasabb, erősebb, ügyesebb, okosabb nálam, és legyőz a praktikáival. Ezért igyekszem az egyház erejével – napi szentáldozással, szentmisén keresztül – felvérteződni, mert én magam gyenge vagyok. De ha el merem hinni, hogy napi Istent hordozó lehetek a magam gyarlóságaival, úgy talán nem bukom el az ilyen helyzetekben, és észreveszem, mi a csinosan rossz. Az Úr Jézus is bement a vámosok közé, de nem vámosként jött ki. Bemegyek én is, ha van esélyem kijönni. De bemenni és olyanná válni, azt nem.”

"Ez a halál civilizációja"

Eperjes Károly arról is beszámolt, hogy a művészvilágból mindenkit hasonló célokért küzdő társának tekint, aki jót akar, „Mert hiszem, hogy nem vagyok egyedül. De nem mindegy, hogy az ember magányos vagy egyedül van. Magányos az, aki megőrizte a harmóniát Istennel, de nem érti meg a családja, a munkatársai, a környezete, az országa. Egyedül viszont az van, aki elszakadt Istentől. Lehet bármilyen gazdag vagy egészséges, egyedül van: fél és félelmet gerjeszt, mert csak akkor tud szemétdombon főfélő lenni, ha a többiek alatta remegnek. Az istentörvényű és az öntörvényű lét különbsége megmutatkozik az életérzésben is. Előbbi a szeretetre, utóbbi a félelemre épül. Úgy áll szemben a szeretet a félelemmel, mint a hit a hitetlenséggel, a remény a kétségbeeséssel, a magány az egyedülléttel. Az egyedül lévő ember tömegbe vágyik, és sikeresként, “sztárként” a félelem szemétdombjának csúcsára kerülhet. Ez a halál civilizációja. Szemben az élet kultúrájával, ahol alkalmasint még magányos is lehetsz: nagyon tud fájni, de nem reménytelen állapot” – fejtette ki a Győri Nemzeti Színház igazgatására pályázó Eperjes Károly.