Ronald Harwood (77) színpadi ügyeskedését mutatta be a Belvárosi Színház-ban a színházilag nagyon szemfüles és biztos nézőérzékű Orlai Tibor producer. A nagy négyes a címe.
1999-ben mutatta be a londoni Albery. Négy nyugdíjas operaénekes szeszélyeskedik az öregek otthonában luxusmenhelyen. Október 10-én Verdi-évfordulón estélyt adnak, műsorzáró számként a Rigoletto kvartettjét kell elénekelniük, de már elkopott a hangjuk, csak sikervágyuk töretlen. Az Albery Színházat 2005-től Noël Cowardról nevezték el. Coward színházi ezermester: színész, énekes, konferanszié, drámaíró, regényíró, rendező. A Forgószínpad-a öreg színészek otthonában játszódik. A nagy négyesért Ronald Harwood köszönettel tartozik Sir Noëlnek. Howard tavaly maga is baronett lett. Vagyis Sir Ronaldnak szólítják. Howard követi az elegáns szórakoztatás útján példaképét. Magyarul is játszották Az öltöztetőjét, ott ugyancsak a kulisszák mögött figyeli meg a kiöregedés tragikomikus kínjait, valamint a náci érában is vezénylő Wilhelm Furtwänglerről írt darabját, ebben is a kicsorbult hírnév, a hajdani siker utáni félresöprés érdekelte. De írt színdarabot Sarah Bernhardtról, Gustav Mahlerről és megírta A zongoristát, ezt Polanski rendezte Adrien Brodyval a főszerepben.
Mi kell a bulvárhoz?
Kevés szereplő. Most négyen játszanak. Megtakarítható a premierajándék költsége. Fontosabb azonban, hogy egyeztethetőek a színészek, többször lehet játszani. Utaztatható is az előadás. Magyarul: tájolni lehet vele. Khell Zsolt másfél díszlettel megoldja a dolgát. Dekorativitását Domány Ferenc csudálatos módon - a városrondítók elszántságai ellenére - máig megőrzött eredeti belsőépítészeti megoldása szolgálja. Az ijesztően csúf jelmezek Tordai Hajnal érzéketlenségét dicsérik.
A Coward – Harwood-féle bulvár – körúti dráma – vacsora előtti aperitif: könnyű színházi emésztést elősegítő, pergő párbeszédű – magyar szöveg: Zöldi Gergely –, az érzelmest a komikussal kavaró egyenes vonalú cselekmény. Előzékeny a nézőkkel és a színészekkel. Utóbbiaknak alkalmat ad komédiázó kedvük szabadon engedésére.
Lehetőséget kínál minden ripacsériát előkotorniuk kelléktárukból, amit nem szégyellnek, és amit nem fékez ízlésük, játékkultúrájuk. Molnár Piroska alaposan kiaknázza hömpölygő humorát, amikor Pavarotti-módjára baljában konyharuha méretű fehér kendővel némán elénekli a fülhallgatójából elragadtatott kéjjel hallgatott egykori hangjának felvételét. Szacsvay László Wagner-tanulmányozásba menekülő, jó modorú, sérelmeit takargatva visszafojtó, kedves tenoristát játszik. Benedek Miklós szex-mániás, magával ragadó vén ripacs. Az ó módi darabhoz egykorú kritikusi közhellyel élve: a bemutatón indiszponáltnak látszó Vári Éva négyük közt a legtöbb tavaszt látott. Világos, hogy kárpótlásul ő festi és viseli magát legfiatalosabban. Humorát elhagyva izommunkából drámaian dolgozik.
Az előadást Gálffi László rendezte, felszabadítva kartársait. Kicsit sokat állnak snurban. Vagyis egy vonalban. Érthetjük ironikus beállításként: úgy állnak négyen egymás mellett, mint négy operaénekes, mindegyik szembefordul a nézőtérrel, így saját magát érezheti színpadi középpontnak.
Bulvár. Nem a Nagykörúton. A Kiskörúton.
fotók: Puskel Zsolt | port.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.