POSzT 5. NAP

2011. június 13.

A délelőtti szakmai vitára menet, szomorú apropóként, több falra firkált horogkeresztet is láttam, még a színház elé felállított, hatalmas fehér kocka falára is jutott egy (ahová egyébként még nem tudtam bejutni, tekintve, hogy kilincs az nincs rajta, de egyszer már sikerült benéznem, amikor mások voltak odabent, és akkor láttam, hogy ott viszont rengeteg kulcs van a falra felakasztva). Az új opponensek egyike, Anger Zsolt is látta a horogkereszteket, ezzel indította a hozzászólását a Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban (rendezte Zsótér Sándor) vitáján. És azzal, hogy neki éppen ez a félelem hiányzott az előadásból, pontosabban az, hogy kevésbé direkt, fizikai eszközökkel jelenítsék meg. Winkler Nóra viszont arról beszélt, hogy aki ott volt, biztosan maga is érzett valami félelemhez hasonlót, ahogy az előadás helyszínéül szolgáló villa helyiségei között bolyongott. A pécsi szervezők ugyanis egy nagyon érdekes színhelyet találtak a lakásszínházi előadáshoz, egy félig lakott, fura tárgyakkal teli polgári villát, amelyben a kicsomagolatlan ülőkád mellett Botticelli Vénuszának reprodukciója is megtalálható, és ez a tér nagyon elüt az eredeti, budapesti helyszíntől, amely egy lakatlanná vált, lepusztult leánykollégiumban található. Ezen a ponton azonban át kellett sétálnom a Művészetek Házába. Időközben a horogkereszteket eltüntették, a fehér kocka falán már csak egy söröskrigli képe volt látható, a biztonság kedvéért mellette a SÖR felirattal. (Délutánra ez SÖRÉNYRE változott.)

(Közbevetett POSZT-off-off jelentés: Endrődy Krisztián /Weöres Sándor Színház, Szombathely/ Plútó névre hallgató vizslája valóban hallgat a nevére, és kiváló előmenetelt tanúsít az apportírozásban, amit lelkes gazdája már vagy fél órája gyakorol vele itt, a Cooltour Cafe /a POSZT Klub idei helyszíne/ kertjében.)

A Művészetek Házába pedig azért mentem, mert ma tartották a Nyílt Fórum Füzetek egyik drámájának, Székely Csaba Bányavirág című művének vitáját. Idén az az újdonság, hogy nem csak egy-egy darabot vitatnak meg a dramaturgok, mint eddig, hanem tematikus beszélgetéseket szerveznek köré. Esélytelenek színháza címmel szó esett az új darab mellett többek között Háy János Nehéz, Grecsó Krisztián Cigányok és Borbély Szilárd Az olaszliszkai című művéről is. A felkért hozzászólók közül Závada Pál a színházi-irodalmi megközelítés mellett – eredeti szakmájától nem függetlenül – szociológiai szempontokat is felsorakoztatott, Bérczes László ellenben – jóval személyesebb hozzászólásában – arra kereste a választ, hogy miért ilyen témájú darabokat választott, ha rendezett, miért a mezsgyén élő emberek érdeklik igazán. Abban mindketten megegyeztek, hogy Székely Csaba darabjának egyik nagy erénye a humora. A Bányavirág egy kis erdélyi faluban játszódik, szereplői – hogy a szociológiai kifejezésnél maradjunk – halmozottan hátrányos helyzetűek. Szegénység, alkoholizmus, munkanélküliség, felbomló családok és az öngyilkosság mint „kiút” – mind-mind jelen vannak a történetben, de Székely Csaba mindezt hús-vér figurákkal jeleníti meg, és ez még akkor is igaz, ha az adott szereplőt (a beteg apát) nem is szerepelteti testi valójában. A darabot egy monológ zárja, amelyben a főszereplő székely harisnyát húzva és egy anyaországi tévének nyilatkozva szembesíti a nézőket-olvasókat saját, Erdéllyel kapcsolatos előítéleteikkel, sztereotípiáikkal, de valami mellbevágó módon. Ezt a jelenetet Upor László és Radnóti Zsuzsa is kiemelte. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy olvastam még két hasonlóan katartikus és mélyen elgondolkodtató szöveget fiatal erdélyi szerzőktől ugyanerről: önismeretről, identitásról és előítéletekről. Székely Csaba drámája mellett mindkettőt csak ajánlani tudom az olvasóknak. Az egyik Demény Péter Haza-szvit című verse, a másik Nagy Koppány Zsolt Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk című regényének végén, A vendégmunkás dalai című vallomás.

Délután egy rendhagyó felolvasó-színházi előadás következett: a Kirké. A Madách Színház musicalpályázatára íródott darabot Lázár Zsigmond és Szabó T. Anna jegyzi, Novák Eszter rendezte, a dramaturg pedig Radnai Annamária volt. A mitológiai történetet Magyarországra helyezték, 1939-ben járunk, így természetesen a háborús eszmék is megjelennek a darabban, sőt, az embereket sorban állattá változtató Kirké ebben a kontextusban egyre inkább egy hatalommániás, gonosz asszonyból valóságos diktátorrá válik, aki ellen Fekete Albin, az író veszi fel a harcot. Persze musicalhez illően van a darabban szerelmi szál és sok zene is, és éppen ez volt a rendhagyó az előadásban, hogy zenés felolvasószínház még nem volt a Nyílt Fórum 26 éves történetében, ezen változtattak most a Színművészeti Egyetem harmadéves zenés-színész szakos hallgatói.

A Kossuth téren Déryné hadművelet címmel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei a falujáró színjátszás hagyományait elevenítették fel, népi adomákkal, mulatságos jelenetekkel szórakoztatva a nem csekély számú közönséget.

Estére pedig ugyanott mesét is hallgathattak a „12 és 112 év közöttiek”, ahogy a Szent Genéziusz KultúrKommandó Az ezredik éjszaka című darab célközönségét megjelölte. (A társulat névadója a színészek védőszentje.) Dorde Lebovic „modern tündérmeséjének” két szereplője Hep (Szűcs László) és Hap (Tóth Loon, aki egyben a darab rendezője is), a két jó barát, Kettejük közül Hap a vezéregyéniség, Hep ellenben az együgyűség határáig jámbor lélek. Hétvégenként együtt járnak horgászni, és akár boldogok is lehetnének, ha nem gondolnák magukról az ellenkezőjét. Aztán a nézők szeme és orra előtt megsütött szalonnás rántottás realizmusba odakeveredik egy holdsugáron érkezett varázsló (Máté P. Gábor), és Hap megkapja élete nagy lehetőségét: kívánhat valamit, „csak” arra kell vigyáznia, hogy az mindenkinek jó legyen. Nincs ebben az előadásban semmi különös: elmesélnek nekünk egy egyszerű történetet egyszerű eszközökkel, és mégis a helyén van, ad némi gondolkodnivalót arról, hogy vajon mi lenne az, amit a legjobban szeretnénk, és az vajon hogyan viszonyulna mások javához.

De hazafelé más is eszembe jutott még: nevezetesen, hogy elérkeztünk a POSZT félidejéhez, és nem is tudom, mit szeretnék jobban, hogy a második fele gyorsabban vagy lassabban teljen.

TURBULY LILLA

 

Képösszeállítás: Szkárossy Zsuzsa

 

feherhaz 2
A fehér kocka belseje a falra akasztott kulcsokkal

 

dsc_0045
Anger Zsolt, a szakmai viták egyik új opponense

 

dsc_0043
Pető Tibor, a szakmai viták másik új opponense

 

robert avila
Robert Avila amerikai színházi szakember a szakmai beszélgetésen

 

stephen nunn
Stephen Nunn amerikai színházi szakember a szakmai beszélgetésen

 

dsc_0057
Színművészeti egyetemisták a Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban című előadás szakmai vitáján

 

dsc_0106
Zsótér Sándor, a Félelem és macskajaj… rendezője a szakmai beszélgetésen

 

eselytelenek 3 szekely csaba
Székely Csaba, a Bányavirág című darab írója

 

eselytelenek 4
Bérczes László és Závada Pál az Esélytelenek színháza című beszélgetésen

 

eselytelenek 5
Csép Zoltán dramaturg és B. Fülöp Erzsébet színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagjai az Esélytelenek színháza című beszélgetésen

 

kirke 6 szabo t anna
Szabó T. Anna, a Kirké című új magyar musical egyik szerzője

 

kirke 5 szabo t anna
Szabó T. Anna, a Kirké szerzője Lőkös Ildikó és Radnai Annamária dramaturgokkal konzultál

 

kirke 3
Novák Eszter, a Kirké című zenés felolvasószínházi előadás rendezője

 

kirke 4
A Kirké előadói, a Színház- és Filmművészeti Egyetem III. éves színművész-zenés színész hallgatói

 

deryne 2
Pregitzer Fruzsina, Vaszkó Bence, Budai Zsófia és Pásztor Pál a Déryné hadművelet előadásában – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

 

deryne 4
Pregitzer Fruzsina, Vaszkó Bence, Rák Zoltán és Fridrik Noémi a Déryné hadművelet előadásában – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

 

deryne 1
Olt Tamás, a Déryné hadművelet rendezője és Pregitzer Fruzsina, az előadás szereplője

 

dolcsajavita 3
Molnár Áron, Csákányi Eszter és Katona László a Dolcsaja vita előadásában – Szentendrei Teátrum, Orlai Produkciós Iroda


süti beállítások módosítása