Teátrumiak: Új kritikus nemzedékre van szükség

Csütörtökön Színház és kritika címmel szervezett kerekasztal beszélgetést a Magyar Teátrumi Társaság Tusványoson, amelyet Fekete Péter, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója vezetett. Az eseményen részt vett Kubik Anna Kossuth-díjas színművésznő, Ókovács Szilveszter, az Duna TV vezérigazgatója, Hidvéghi Balázs, az Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Pálffy István országgyűlési képviselő, valamint Seregi Zoltán, a Békés Megyei Jókai Színház rendezője, a Színitanház vezetője. "Mit kellene tenni annak érdekében, hogy a magyar színházi életben valóban a szakmai, építő kritika nyerjen teret, az egyéb szempontok által vezérelt meddő, a kritika tárgyát és annak létrehozóját pusztán megalázó vélemény-kinyilatkoztatásokkal szemben?" - erre a kérdésre keresték a választ. Végül Fekete Péter egy ajánlatot tett.

Tisztelt Olvasóink! Alábbi írásunk, amelyet a Theátrumi Társaság tusványosi munkájával kapcsolatban közöltünk, heves vitát váltott ki. A Társaság észrevételének nyomán szeretném hangsúlyozni, hogy nem állt szándékunkban indulatokat gerjeszteni, illetve valós vagy vélt ellentéteket erősíteni.A Társaság tájékoztatása alapján ezennel helyesbítünk:

"a szakmai megbeszélésen nem hangzott el, hogy a Magyar Teátrumi Társaság kritikust, kritikusokat kívánna leváltani. A beszélgetés kifejezetten konstruktív hangnemben, jobbító, előremutató szándékkal elemezte a kritika helyzetét. Kerestük a megoldást, hogyan tudnánk segíteni a kritikusok munkáját, egy felnövekvő új kritikusi nemzedéket a színházművészet megszerettetése, a produkciós folyamattal való megismerkedés felé orientálni.  Mit tud ehhez egy színház hozzátenni, tudunk-e fiatal bölcsészeket fogadni a színházainkban, tudunk-e szállást adni egy-egy hétre, tud-e a dramaturg, a rendező foglalkozni a fiatalokkal… LEVÁLTÁSRÓL, szó sem volt a beszélgetésen. " üdvözlettel, a felelős szerkesztő (Herner Dániel)

"Konstruktív, alkotó partnere-e a kritikus a színháznak? A Magyar Teátrum színházi sátra neves közéleti és színházi személyiségeket hívott meg előadónak, vitapartnernek a csütörtök délutánra hirdetett szakmai vitára. Pállfy István, médiaszakember, az Országgyűlés Kulturális és Sajtó bizottságának alelnöke még az autóban próbálta legyőzni a szerpentineket Tusnádfürdő felé, Ókovács Szilveszter, a Duna Tv vezérigazgatója még egy elhúzódó másik vitán ült, mikor négy órakor Fekete Péter rendező, színházigazgató, a Magyar teátrum főszerkesztője elindította a vitát a színházi sátorban" - közölték a program szervezői.

A Színház.hu a Teátrumi Társaság beszámolóját közli:

A színházkészítés csapatmunka 

Kubik Anna Kossuth-díjas színművésznő hangjára megindult a nézősereg, s lassan megtelt a „ház”, stílusosan „teltsátras” előadássá bontakozott a beszélgetés. A nézőkkel együtt futottak be az előadók, Hidvégi Balázs A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára személyes hangvételű, megrendítő beszámolóval indított, mely a színháztörténelmi jelentőségű, egykori Nemzeti Színházas, Advent a Hargitán előadást idézte föl, Kubik Anna művésznőnek köszönvén az életre szóló élményt. A vitavezető a színházi produkció létrehozásának összművészeti voltát feszegette: a színház individuális művészek alázatos – az egyénieskedést és öncélú önmegvalósítást, a produkció létrehozásának érdekében háttérben hagyó – munkája, csapatmunka!

Rátkai Erzsébet jelmeztervező – aki nemrég vette át az év jelmeztervezője díjat – helyszínen látható kiállítása jól példázta az állítást. Seregi Zoltán rendező kiemelte, hogy egy-egy vidéki színházban működő társulat köré kialakuló művészeti alkotó csoport, nagymértékben meghatározza az adott város, megye kulturális művészeti arculatát.

Szükséges-e a külső szem?

Kubik Anna a produkció létrehozása során elengedhetetlenül szükséges csapategységre, és a magyar nyelv védelmére mutatott rá. Egy ilyen, finomra hangolt csapatmunkához szükség van-e a külső szemre, a független kívülálló figyelőre, aki véleményezi, esetenként bírálja az elvégzett munkát. Igen! – fogalmazódott meg az egyértelmű válasz, de ki, milyen személyiség bír felelősséggel ítélni, ítélkezni, tanácsot adni, súgni az elvégzett munkáról? Az utóbbi időszakban erősen felerősödött a maguk tévedhetetlenségét hangsúlyozó, a produkcióval, azok alkotóival azonosulni nem tudó, vagy nem is akaró, öncélú, gyakran politikai vagy esztétikai prekoncepcióval átitatott kritikák térhódítása.

Új kritikai nemzedéket!

A résztvevők másfél órás elemzés során jól körbejárták a tárgykört, nézői kérdésre Fekete Péter összefoglalta: bizony szükség van egy új kritikai nemzedékre, amelyik:

1. megfelelő elkötelezettséggel bír a színházi szakma iránt;

2. jól ismeri a produkció létrehozásának folyamatát, tisztában van a befektetett munka értékével, tiszteli az alkotók személyét, munkáját;

3. kizárólag jobbító szándékkal nyúl a tollhoz;

4. alkotótárs kíván és tud lenni azáltal, hogy a külső szem szerepét vállalva dicsér, javasol, esetleg bírál;

5. politikailag és esztétikailag független szemmel bír vizsgálni, vagy békén hagyja azokat a területeket, amelyek kívül esnek az ő egyéni esztétikai preferenciáin.

Színfalak mögé láthat-e a kritikus?

A vita során érdekes polémia alakult ki a „vegyen részt, lásson bele a produkció létrehozásába a kritikus, vagy ne?” kérdéskörről. Ókovács Szilveszter, aki maga is több száz kritika szerzője, elképzelhetetlennek tarja, hogy a kritikus független maradjon, amennyiben belelát a produkciós munkába. A munka során lelkileg érintetté válik, nem tudja betölteni a külső szem szerepét. A vita végére egyetértés alakult ki: az adott produkciót ne kövesse a kritikus, de az elképzelhetetlen, hogy ne vegyen részt több tucat más produkció létrehozásában, hiszen úgy fogalma sincs látni, érezni milyen út, milyen folyamat megy végbe a tervezés, próba, színpadra állítás során.

Fekete Péter ajánlatot tett

A vidéki színházak nevében Fekete Péter ajánlatot tett: az ifjú, kritikusgyakornokok helyet (esetenként szállást és infrastruktúrát) kaphatnak a vidéki színházakban. Jöjjenek, kövessék a próbafolyamatokat, ismerjék meg, értsék, érezzék meg a színházcsinálás ízét, mielőtt hegyes pengével szúrnának, kaszabolnának! Az internetes oldalak elterjedése, a blogok, a netes felületek új, sokszorozódó lehetőséget adnak a vélemény szabad áramlásának. A név nélkül leírt vélemény, bírálat káros voltában valamennyien egyetértettek. Pállfy István az egyén véleményalkotó szerepének fontosságát emelte ki, Seregi Zoltán a két világháború közötti kritikus generáció hitelességére mutatott rá: olyanok írtak kritikát akik az irodalom, a társadalomtudományok területén maguk is hatalmasat alkottak, így véleményük mértékadó lehetett.