Elment MGP

Péter, azt ígérted Nekem, hogy mielőtt ilyent teszel, megírod a nekrológodat....:((____ Utoljára Bodza W. Mihályról írtál nekem: most, annak tudatában hogy nem beszélhetek Veled többet, már másképp olvasom: "Rendetlenül szétszóródom. Jegyzeteim, megjelent írásaim hozzáférhetetlen kazalban halmozódnak szobáimban. Amilyen disznó vagyok, elvesztem gyöngyeimet. Gaál Erzsi (1951-1998), a színészi fogalmazás megújítója eltűnt színháztörténetünkből. Szakított a naturalista színjátszással. Alig rajtakapható eszközökkel dolgoztatta hitelesen működő játékosait. Nem mondanám, hogy színészek voltak. Azt sem, hogy amatőrök. Játékos emberek. Akiknek élet-komoly volt a játék." Szerintem Te is játékos ember voltál. Velem mindíg jó indulattal viseltettél, beszélgetéseinkből sokat tanultam: szavaid közül a múlt integetett vissza rám. Mostantól a színházi gyöngyszemeket már csak írásaidban kereshetem. Hálás vagyok minden sorért. Jó utat. Találkozunk még. Herner Dániel

mgp2

Molnár Gál Péter:

"Tizennégy éve próbálom kifejezni magam színikritikákban, olyan sikerrel, hogy azóta rendszeresen félreértenek. Sose gondoltam, hogy színi bíráltaokat írok. Megszerettem a színházat és benne szerettem volna eltölteni az életem: mint színész, rendező, ügyelő, vagy akár jegyszedő: mindegy. Néző lettem még gimnazista koromban, hivatásos néző. A Színművészeti Főiskolát végeztem el, dramaturg diplomám van, de ezt a rendőrség nem akceptálja és így személyigazolványom szerint szakképzettségem: nincs. –(Ezt kívánságra bármikor igazolhatom.)- Némi igazság van ebben, mert a színház nem szakma. Szerelem. Mellékesen, 1936-ban születtem".

mgp

Hetvenöt éves korában elhunyt Molnár Gál Péter, a Népszabadság és a magyar színházi élet évtizedeken át meghatározó kritikusa, dramaturg és színháztörténész. 

1936. július 11-én született Budapesten. 1961-ben szerzett diplomát dramaturgként, de már 1960-ban a Petőfi Színház dramaturgja lett. A hatvanas évektől a Népszabadság kulturális rovatának munkatársa, egészen 1978-ig. Ekkor ugyanis a caracasi filmfesztiválra indult – madridi átszállással – a Ferihegyi repülőtérről. A vámvizsgálatnál elkérték tőle a cigarettatárcáját, amely egy kicsempészésre szánt mikrofilmet rejtett. A mikrofilmet előző nap az akkori demokratikus ellenzék ismert személyisége, Kenedi János adta át neki, és a párizsi Irodalmi Újságnak írt cikkét tartalmazta. Az írás így is megjelent, de MGP-nek mennie kellett a pártlap Népszabadságtól.

Ekkor Molnár Gál a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa lett, majd dramaturgként dolgozott a Pécsi Nemzeti, a Békés Megyei Jókai és a Veszprémi Petőfi Színházban. 1988-tól ismét a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa volt.

2004 novemberében elismerte, hogy 1963-ban aláírta a belügyi beszervezési nyilatkozatot. Mint kiderült, a színikritikus azért lépett a III/III-as csoportba, mert homoszexualitása miatt megzsarolták.

Főbb művei: Honthy Hanna és kora (1967), Olvasópróba (1968), Rendelkezőpróba (1972), Izgága Színház (1974), Színházi holmi (1976), Emlékpróba (1977), A Latabárok (1982), A Páger-ügy (1988), Latinovits (1990), Hogyan csináljunk rossz színházat? (1994), A pesti mulatók (2001)

 


MGP írásai a Színház.hu-n itt olvashatók.

MGP honlapja erre található.

süti beállítások módosítása