Álló ovációval fogadták Washingtonban Ascher Ványa bácsiját

Vastapssal és álló ovációval fogadta a közönség szombati premierjén az Asher Tamás rendezte Ványa bácsit a Sydney Theatre Company tolmácsolásában a washingtoni Kennedy Centerben. "A közönség azért szereti Csehovot, mert  egyfajta fanyar és kesernyés emberlátás jellemzi, ugyanakkor az előadás nem nélkülözi a gyengédséget és az életörömöt" - nyilatkozta a Kennedy Center Eisenhower Színházában Ascher Tamás.

Perhaps it is Chekhov who has the last word. He has left us with man’s future happiness in the hands of a visionary like Dr Astrov, busily planting trees to be enjoyed in a thousand years’ time. Wit and playfulness, guts and unpredictability characterize Tamas Ascher’s treatment of Uncle Vanya. Tour de force seems inadequate as a description. (ABC.NET)

"Ami számomra fontos, az a ritmika. Úgy érzem, hogy a jelenetek ritmusán keresztül lehet megközelíteni azt a speciális és egyedi valamit, ami Csehov világa."

A felvetésre, hogy nem voltak-e egy Csehov-drámához mérten túlságosan derűsek a washingtoni közönség reakciói, a rendező kijelentette: 
"Ez Ausztráliában is így volt. Az előadáson nagyon sokat mulattak a nézők, a végére azonban lefagyott a mosoly. De tulajdonképpen így van jól, az én Csehov-előadásaimon sokat szoktak neveti az emberek Magyarországon is. Ausztráliában és Amerikában inkább csak az a meglepő, hogy olyan sok kis poénon is lelkesen kacagnak, amikor szerintem egy egyszerű mosoly is elég volna. De hát ez egy kicsit naivabb közönség, és ez szerintem teljesen rendben van. Úgy érzem, hogy átjött mindaz, amit szeretünk volna."

Cate Blanchett and Richard Roxburgh

A Ványa bácsi sikeres fogadtatásával kapcsolatban Ascher Tamás elárulta, hogy Ausztráliában nagyon szeretnék, ha két-három éven belül megint rendezne ott. A rendező azonban ezúttal Csehov helyett Beckettre gondolt. Elmondta, hogy a Sydneyben két hónapig futott, Washingtonban egy hónapig műsoron szereplő Ványa bácsinak is lesz még talán utóélete, mert az előadás az ígéretek szerint jövőre meghívást kap New Yorkba. 

A rendező úgy vélte: a The Washington Post részéről egyfajta, a Ványa bácsi-előadás iránti érdeklődést felkeltő poén volt, amikor arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, miszerint az orosz darabot az angol nyelvterületen kissé vidékiesnek tekintett ausztrál színészek adják elő, és hogy azt egy olyan magyar rendező állította színpadra, aki sem angolul, sem oroszul nem beszél igazán.

Hayley McElhinney and Hugo Weaving

 "A valóság az, hogy a szöveget természetesen pontosan kell érteni a rendezőnek. Hogy a sörözőben angolul beszélgetünk, az egy dolog, a színpadi instrukcióknak a számomra fontos precizitása viszont megköveteli a tolmácsot. Természetesen sokat foglalkoztunk az ausztráliai új fordítással. E fordítás azért modern, mert visszatért Csehovhoz. Az eredeti Csehov-szövegek modernek és frivolak. A magyar vagy akár az angol változatok rendszerint puhítanak rajta egy kicsit, társalgásibb, vagy költőibb formákat öltenek. A csehovi érdes, hegyes, rövid és hatékony nyelv. Ezt Lengyel Anna dramaturggal sikerült elmagyaráznunk a darabot adaptáló Andrew Uptonnak, Cate Blanchett férjének, aki egyébként nem  tud oroszul. Ezért egy másik angol fordítással és az eredeti orosszal ültünk le, és mentünk végig a szövegen, hogy ne a fantáziáját használja, hanem az eredeti alapanyaghoz térjen vissza minden ízében."

Jacki Weaver, John Bell és Hayley McElhinney

Ascher Tamás elmondta: a színészek, akik közül többen  jelentős nemzetközi sikereket tudatnak maguk mögött, nagyon rugalmasak voltak az együttműködésben. A Cate Blanchett, Hugo Weaving, Richard Roxburgh, John Bell szereposztás adott volt, de a szereplőgárda másik felét ő választhatta ki. "Reggeltől estig próbáltunk, és nagyon odaadóan dolgoztak. Nem mondom, hogy nem volt sok vita, mert nem mindig értettük egymást először - nem abban az értelemben, hogy ki mit mond, hanem hogy az mit jelent valójában. Nem könnyű úgy belevágni egy műbe, hogy a rendező nem igazán ismeri a színészt. Attól, hogy láttam egy filmben Hugo Weavinget vagy Cate Blanchettet, az nem jelenti azt, hogy tudom, ő valójában hogyan működik, vagy mit jelent a színpadon" - fogalmazott Ascher.

Cate Blanchett and Richard Roxburgh

"Hirtelen egymásra törtünk. Én a kívánságaimmal, ők pedig a személyiségükkel. Ezt a két dolgot aztán egymáshoz kellett csiszolnunk. Nem minden kívánságomnak tudtak megfelelni. Ha kiderült, hogy a színész egyéniségéből más fakad, vagy egy másik magatartás jobban áll neki, akkor én módosítottam, de mind a két fél rugalmas volt. Nagyon izgalmas, sok vitával teli, de nagyon élményteli próbaidőszak volt ez" - emlékezett vissza a közös alkotás időszakára a rendező.
A washingtoni Ványa bácsi-előadás dramaturgja Lengyel Anna, díszlettervezője Khell Zsolt, jelmeztervezője pedig Szakács Györgyi.

Részlet a Színház.hu Ascher Tamással készült interjújából:

(...) Ausztráliában mit tapasztaltál?

Ascher Tamás: Ott az volt a különös, hogy a főszereplőket előre kijelölték. Hugo Weawinget, Richard Roxborough-t és a Kate Blanchettet csak néhány filmből ismertem. Nehézséget az jelentett, hogy hat héten keresztül egy próbateremben próbáltunk, csak az utolsó héten kerültünk át egy bérelt 800 nézőt befogadni képes nagyszínházba. Kissé aggasztott, hogy az intim közegből miként fogom áttenni oda a produkciót.

- Mekkora küzdelmet jelentett ez az akció?

Ascher Tamás: Kiderült, hogy a nagyszínpad maga a megváltás. Hirtelen minden értelmet nyert, világossá váltak a nagyobb összefüggések, éppen jókor, mert már-már belevakultam a túlzott közelségbe.

- Tudsz erre példát mondani? Hol történt ilyen felismerés?

Ascher Tamás: Például nem tudhattam, mennyit érnek távolról a kétszemélyes jelenetek, tele apró gesztusokkal. Vegyük a harmadik felvonást: Astrov doktor kiteríti a térképeit és elmagyarázza Jelenának –akibe eszeveszetten szerelmes-, hogy milyen állapotban van az állat- és növényvilág a környéken. Szerintem ez egy humoros jelenet, ellenben az Astrovot játszó Weawing nem talált benne semmi mulatságosat, ezen aztán sokat vitatkoztunk. Végül kiviláglott, hogy miközben Astrov a fauna rejtelmeit boncolgatja, fontosabb számára, hogy lesse a hatást a nőn, aki valójában egészen másról szeretne beszélni. A szándékoknak ez a különbözősége már az első főpróba közönségét is megnevettette. Ettől kezdve, a színészek is hittel játszottak. Eszembe jut egy korábbi rendezésem, a Liliom Helsinkiben, ahol az óriási színház nézőterére nem igazán jutott el Molnár Ferenc humora. A nézők sokkal durvább hatásokra szocializálódtak: általában amerikai musicaleket játszanak ott.

- Mennyire gyötör, ha ezt tapasztalod?

Ascher Tamás: Ha nem tudom eljuttatni a nézőhöz azt, amit akarok, az igazi katasztrófa. Sydneyben nem ez volt a helyzet. Hatvan előadáson át a nézők nagy szeretettel fogadták a darabot. Egy repertoárszínházi kultúrából érkező rendezőnek nehéz elképzelni, hogyan lehet heti nyolc Ványa bácsit ép ésszel játszani. Honnan merítenek hozzá ihletet, milyen tartalékból?!

- Miért?

Ascher Tamás: Minden darabnál, de különösen Csehovnál fontos, hogy számos új színházi élménnyel gazdagodva térjenek vissza a szerephez a játszók, mert különben csak a puszta profizmus marad.