Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye alapján rendez legközelebb színházban Mundruczó Kornél. A Staatsschauspiel Hanoverrel együttműködésben készülő darabot október 10-én és 11-én játsszák a Trafóban. Videó!
Eszter, a falusi keresztény kamaszlány 1882. április 1-én elindult a szatócsboltba festékért és nyoma veszett. Hogy, hogy nem, elterjedt a faluban és környékén, hogy a kislányt az eszlári zsidók gyilkolták meg, hogy a húsvéti pászkához vérét vegyék. A tömeg agya elborul, a hatóságok riadót fújnak, az hír futótűzként terjed és az eset hatása elér a távoli 21. századig. A vád szerint a zsidó közösség feláldozta Esztert Pészah ünnepére.
Krúdy Gyula kortörténeti dokumentumregényének adaptációjában Mundruczó Kornél előadása a mechanizmust vizsgálja – azt a folyamatot, ahogy a hiedelemből szinte valóság lesz. Szadizmus, összetűzés, agresszió, önostorozás lidérces, filmszerű képek sorozataként hangulatvilágításban.
Mundruczó Kornél és Bíró Yvette: Tiszaeszlári Solymosi Eszter
Rendező/Director: MUNDRUCZÓ Kornél
Díszlet és Jelmez/Set and Costume: ÁGH Márton
Dramaturg/Dramaturgy: Judith GERSTENBERG, PETRÁNYI Viktoria
Fordító/Translator: KALÁSZ Orsolya
Szakértő/Supervisor: DARVAS Rabbi, Kantor Immanuel ZUCKER
Zene/Music: Ascher GOLDSCHMIDT
Szereplők/With: Johanna BANTZER, Carolin EICHHORST, Susana FERNANDES GENEBRA, Florian HERTWECK, Janko KAHLE, Sebastian KAUFMANE, Hanna SCHEIBE, Andreas SCHLAGER, Aljoscha STADELMANN, Martin VISCHER
Előadásidőpontok:
2011.10.10 20:00
2011.10.11 20:00
Helyszín: Trafó Nagyterem
Jegyár: 3000 Ft
ALTERNATÍVÁK – SZÍNHÁZI BÉRLET érvényes a 11-i előadásra
Az egyik az, hogy Shapira angol régiségkereskedő a Tízparancsolatnak egy ismeretlen példányát állította ki Londonban; a másik nevezetesség az volt, hogy egy Scharf József nevű, negyvenegy esztendős tiszaeszlári zsidó egyházfi a miskolci vonattal a fővárosba érkezett fiával és feleségével.
Az újonnan feltalált Tízparancsolat juhbőr szalagokra volt írva, és a Krisztus előtti 9-ik századból származott: az a tíz ember, aki ennek a kornak betűit ismerte a földkerekségen, már meg is fejtette a láthatatlan írás tartalmát. És Londonból világgá repítette a hír a Tízparancsolatot, amelyet Mózesnek diktált az Úristen.
A tiszaeszlári utas, aki börtönszagú, ócska télikabátjában a józsefvárosi pályaudvaron leszállott a miskolci vonatról, és komoly, kemény tekintettel körülnézett a hordárokon: ugyancsak arra volt predesztinálva, hogy másnap a földkerekség valamennyi újságjában megírják az ő csodálatos, börtönből való kiszabadulását, "babiloni fogságának" végét. Hordárra nem volt szüksége a reggeli utasnak, ott volt mögötte a felesége, egy parasztmenyecskésen öltözött zsidóasszony, aki a tekintélyes, megtermett külsejű Scharf úr ládáját cipelte. Ott volt mellette pufók képű, szalmakalapos, bámészkodó kamaszfia, aki a vörössapkás vasúti hordárokat "öreg katonáknak" nézte, és szalmakalapjával visszaköszöngetett a barátságosaknak, akik mindenáron a "Lencsi" kezéből akarták a faládát kisegíteni. De "Lencsi" nem engedett.
Az újonnan felfedezett Tízparancsolat szövege nem sokban különbözött a régen ismert mózesi Tízparancsolatétól. Ezt sem nagyon tartották meg az emberek: valószínűleg az új Tízparancsolat se lesz nagyobb hatással a világra, még akkor se, ha a régiségkereskedő megkapná érte a tízmillió forintot, amit az angol múzeumtól kér.
A tiszaeszlári utas is eltűnt volna abban a tömegben, amely reggelenként a világ fennállása óta a miskolci vonattal a fővárosba szokott érkezni, de egy lelkes, hangos, kerekarcú pesti úriember már messziről örömteljesen integetett az idegenül nézelődő eszlári egyházfi felé:
– Isten hozta Pestre, Scharf bácsi! Nagyon derék dolog, hogy a Móric fiát és a feleségét is magával hozta.
Nem fogadtak még a miskolci vonattal érkezett zsidót ilyen örömmel Pesten, mint ahogy az orsz. izr. iroda kiküldött titkára ünnepelte a börtönéből akkor szabadult Scharf bácsit. Talán beszédet is intézett volna a szabadlábra helyezett egyházfihoz, ha Weinberger úr, az ugyancsak tiszaeszlári bérlő, aki egy kupéban utazott a zsidó családdal, meg nem szólal:
– Gyerünk már, Scharf József, mert mindjárt megvernek itt a hordárok!
Weinbergernek ugyanis eszébe jutott, hogy vidéki zsidó módjára elbeszélte néhány utasnak a hosszú éjszakai utazás folyamán, hogy milyen nevezetes társaság utazik a vonaton. Az az öreg Scharf József senki más, mint éppen az eszlári zsidó, akit Solymosi Eszter meggyilkolásával is gyanúsítottak; az a szeplős fiú mellette senki más, mint a fia, aki a bíróság előtt apjának szemébe mondta a gyilkosságot, de most már elmúlt minden baj, kibékültek apa és fia, és mint a pesti zsidók vendégei szórakozni a fővárosba utaztak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.