A Zsámbéki Színházi Bázisra improvizációval készülő előadásról beszélgetett a színész Hajduk Károllyal Proics Lilla, közben az is napvilágra került, hogy elhagyva a Katona József Színházat, csatlakozott a Szputnyik Társulathoz. Lapszemle.
A Zsámbékra készülő produkció címe Ez már az? A színlapról tudható a színészeken kívül a rendező és a dramaturg vesz részt a produkcióban, de szerző nincs. Lesz tehát szöveg, de nincs még darab?
Hajduk Károly: Még nincs. Kovács Dániel rendező elmondta az elképzeléseit, amelyek alapján dolgozni kezdtünk, így alakul belőlünk, épül általunk az előadás. Lesz szöveg, bár nem az lesz a lényeg.
Kis nyári színházi előadás, amit a közönség szeret?
Hajduk Károly: Aligha, mert nem szánjuk könnyednek és felhőtlennek. Ugyan kiindulásként nincs szöveg, de ez nem hiányt jelent, hanem inkább egy munkamódszert, amivel most dolgozunk. Az pedig, hogy a végeredményhez mit fog szólni a közönség, majd ott kiderül.
Baj van a kőszínházzal, hogy ilyesmit vállalnak?
Hajduk Károly: Ha az ember máshol és máshogyan akar színházat csinálni, az nem jelent feltétlenül bajt. Persze ezt a kérdést bárki megválaszolhatja másként is, hogy mi érdekli egy ilyen helyzetben – én most kíváncsi vagyok, vajon mit tudunk kezdeni együtt ebből az alapszituációból. Sőt, úgy gondolom, hogy baj akkor lenne, ha nem érdekelt volna egy nyitottságot kívánó feladat.
Mire számíthat a közönség?
Hajduk Károly: Ha jól próbálunk ez alatt a rövid idő alatt – sokszor tartjuk rövidnek a próbaidőszakot, de ez most valóban rövid lesz –, akkor elkészül egy titkokkal teli, nyugtalanító előadás, amelynek nincs feloldása, s amelynek a végén a néző (remélhetőleg) sok kérdéssel távozik.
Egy ilyen munkamódszerrel készülő előadásnál elkerülhetetlen, hogy az a valóságról, a hétköznapokról szóljon?
Hajduk Károly: Nem is akarjuk elkerülni, mert nemcsak ez, hanem minden előadás a világból és persze a képzeletünkből, belőlünk táplálkozik, nem is lehet nem foglalkozni azzal, ami körülöttünk van. Hogy a valóság a mi produkciónkban mennyire lesz majd fontos, még nem tudjuk.
(...)
Ebben a zsámbéki produkcióban Dankó István is részt vesz, aki ugyancsak a Katona társulatának tagja. Nem válik unalmassá vagy túl kiszámíthatóvá, ha valakivel rendszeresen együtt dolgozik?
Hajduk Károly: Nem hiszem, hogy el lehetne unni az együtt dolgozást, ráadásul egész előadásnyit még nem is improvizáltunk együtt. Egy társulat tagjaként pedig most dolgozunk együtt utoljára.
Hogyhogy?
Hajduk Károly: Évad végén elszerződtem a Katona József Színházból a Szputnyik Társulatához.
