Shakespeare Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó… című előadását a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar színész szakának IV. éves osztálya az elemzőpróbák után szabadtérre álmodta meg. Kíváncsiak voltak, hogy a külső helyszínek miként hatnak majd a jelenetek belső életére, hogy három valószínű helyszín (az illyriai tengerpart, Orsino illetve Olivia udvara) között hogyan valósítható meg a nézők – és figyelmük – vándoroltatása. Hamarosan kiderül Zsámbékon!
Azon a napon az égig értek a fák, Azon a napon a szívem úgy kalapált, Hogy éreztem már, nem bírja nálam, Ezért én őt neked szántam
Azon a napon a felhők között jártam, Azon a napon minden virágot lekaszáltam, Hogy a lábad elől vigye szét az a szél, Ami kettőnkről beszél
Az első részpróbák és a 2010 nyarán utánuk tartott egyetlen, happeningszerű, körülbelül négyórás összpróba, amelyet jelzésszerű kellékekkel és jelmezekben tartottak, komoly válaszokat adtak, de újabb kérdéseket is felvetettek.
A friss feldolgozást már láthatta a közönség a Petörke-tónál, augusztus 25.-én pedig a Zsámbéki Színházi Bázisra érkezik a bemutató. Kedvcsinálónak álljon itt egy beszámoló arról, mi is történt a tónál:
“Petörke, egyetemi vendégház. A helyszínválasztás szokatlan, s ennyiben máris szimpatikus, hiszen a kőszínházi trendeket látva a leendő színművészeknek már az egyetemen érdemes elsajátítaniuk az útkereső, fűkereső technikákat. A kőszínházi kánonból kivezetőket. A kultúrpolitikai forrásfacsarás és a nézői átlagízlés utáni kajtatás ugyanis lassan azt az érzetet kelti, hogy csak az alternatív az alternatíva. Mély tisztelet persze a kivételes előadásoknak, kivételes színházaknak, melyek érvényes kérdéseket érvényes eszközökkel tesznek föl, és legyintenek a fenntartóságok nyelv- és nemzetőr bizottságaira. Mohácsi János egy interjúban így vall erről. „Ahogy egy nagyon kedves, kaposvári fideszes képviselő mondta nekem az Őrült lélek, vert hadak idején: „János, ezzel kivertétek a biztosítékot”. Kiverni a biztosítékot, s ahogy másutt fogalmazott, „beleharapni a néző lelkébe”, a színház lényege. Máskülönben értelmetlen minden perce. A legjobb példa erre a szórakoztatóipar, ahol – a nevetés bármily hasonló is – látszik az igényes és igénytelen közti ordító különbség.
A Mohácsi-osztály (2007-2012) vizsgaelőadásának helyszíne szokatlan, s ezzel együtt bátor is, hiszen az eső, a szél, a nap, a kvados, a traktoros, a fürdőző, a szúnyog szertelensége aligha változható egyetemi költségvetésből. A világosító már szerdán 16.55-kor megkaphatta volna első elégtelenjét, ha a nézők nem készültek volna az időjárás viszontagságára (víz, pléd, ropi, pulcsi, cigi, sildes, és ami még átvihető Illíriába a határon.) Az osztályfőnök-rendező így nyilatkozott a vizsgakörülményekről: „A természetes és mesterséges zajok, a szélfúvás, a kutyaugatás, a fűnyíró vagy a sugárhajtású gépek melódiái mind-mind megkerülhetetlennek bizonyultak a színpadi fogalmazásban, a színészhallgatóknak kényszerűen bele kellett őket szőni a jelenetek
Az előadásra tarra nyírt, uszkve hektáros színpadhoz érkezve láthatósági hatóság érkeztette a nézők automobiljait. A réten Mohácsi, mint aki legalábbis nyugodt a siker felől (utóbb kiderült, gyanakvása nem volt megalapozatlan) a tarlóra heveredve nézte gyerekeit. Orsino herceg udvartartását, ahol a művészeteket habzsolták a népek. A következő szín a vízfelszín vala, a Petörke-tavon szenvedett hajótörést Viola és ikertestvére, Sebastian, mentésükre egy kis Peugeot érkezett hamar, kilógva belőle egy női hasszelhoff. Az ekkor még napégette Petörke-part nyitott közönsége arrébb tébelt-lábolt, majd a következő jelenethez párszáz métert sétált. (…) Az északi országrész a jövő heti zsámbéki vendégszereplésre igyekszik, amit szintén bejátszanak Mohácsiék.
A Vízkereszttel már a múlt év nyarán is foglalkoztak, elemzőpróbák után álmodták szabadtérre a darabot. Az első részpróbák és az utánuk tartott egyetlen, happeningszerű, körülbelül négyórás összpróba után kapott lendületet a vállalkozás, mely szünet nélkül volt 4 óra 50. Ebben egy tízperces jelenetet, melyben a Brezsnyev-temetés pergő képei alatt a fivérét gyászoló Oliviának udvarol Orsino kérésére a Cesariónak öltözött Viola, kétszer eljátszották, mert csak két részletben fértek be a házba a nézők. (…
Az Elmentek ti... nemcsak azért jó darabválasztás, mert minden benne játszónak teret adott sokoldalúsága (próza – szerepkettőzések és -hármazások, ének, zene, mozgás minden mennyiségben) tehetsége megcsillantására (nem agg apó, hanem vérbő fiatal szerepekben), s érett Shakespeare-vígjátékként a megkeveredett, felfordult világ kivételes árnyalását engedi meg. Miközben a darabot a móka és a kacagás vészjós mélységei járják át
Fordítása Lévay, Nádasdy és a Mohácsi-osztály műve, s akkor lenne veszettül hamis és obszcén, ha nem nevezne nevén mindent. Az „ujjamra kalapáltam, csúnyát mondok” jegyében káromkodás nincs benne, de a káromkodás nyelvi mívessége maradéktalanul igen.
Shakespeare: Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó…
A Zsámbéki Színházi Bázis bemutatója
Rendező: Mohácsi János
Díszlettervező: -, Jelmeztervező: a MOME II-III. éves hallgatói,
Zeneszerző: Formán Bálint, Kovács Márton és a társulat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.