"Másnap legyen erő felkelni" - Bombicz Barbara mesél

Táncról, a művészek megbecsültségéről és újabb hivatásáról, a tanításról és az iskolavezetésről mesélt Bombicz Barbara Harangozó-díjas balettművész, akit a Magyar Köztársasági Éremrend tisztikeresztjével tüntettek ki augusztus 20-a alkalmából. Egyebek között elmondta, hogy pályafutása során nem volt olyan szerep, amelyet ne szeretett volna, és olyan sem, amelyet ne kapott volna meg. Elárulta azt is, öt év után ismét a közönség elé lép, a budapesti Goethe Intézet kávézójában Tolcsvay Lászlóval ad majd elő egy improvizatív kompozíciót október 8-án.

Melyik az igazi Bombicz Barbara: a balettművész, a koreográfus vagy a táncpedagógus, aki nem mellesleg a győri tánc-, és képzőművészeti iskola igazgatója?

Bombicz Barbara: Nehéz megmondani, hogy melyik énem és melyik életem a fontosabb, talán nem is szükséges sorrendet állítani. Amikor a Győri Balettben táncoltam, nem volt annál semmi fontosabb a számomra. Most hasonlóképpen vagyok az iskolával, ahol a megszerzett tudást igyekszem továbbadni. Nem tudok másként dolgozni, csak teljes erőbedobással, teljes odaadással. A győri együttesben huszonhét évig szolgáltam a közönséget. Előbb Markó Iván, majd a meghívott vendégkoreográfusok elképzeléseit adtam tovább, interpretáltam "hangszerként" a nézőknek . A koreográfusi ambícióim a későbbiekben kerültek előtérbe, akkor már arra törekedtem, hogy a saját gondolataimmal szerezzek élményt, örömet a nagyérdeműnek. Több napos felvételit követően tízévesen kerültem be a Balettintézetbe, amely akkoriban szemben volt az Operaházzal. Az intézeti évek alatt sokszor felléptem, de ha nem szerepeltem, akkor belógtam és előadást néztem. A szüleim az előadások után esténként jöttek értem és haza kísértek. Ez a színházi világ korán az enyém lett, valahogy mindig a magaménak éreztem.

barbara2

1981. december 30. Markó Iván (b2), Bombicz Barbara (j, a három grácia egyike) és Ladányi Andrea (k, a három grácia egyike) balettművészek a Don Juan árnyéka rajtunk című, Richard Strauss zenéjére és Vajda János szerzeményére készült bemutatójának próbáján

Az 1979-en végzett osztály úgy döntött, hogy együtt marad. Hogy ez így történhetett, abban a szerencsés véletlenek összjátékának is volt szerepe. Elég csak arra gondolni, hogy az évfolyam felkérésére Markó Iván, az akkor már nemzetközi hírű balettművész vállalta az együttes vezetését. És éppen akkor épült a színház Győrben, amely a Győri Balett otthona lett. A balett műfajjal barátkozó győri közönség Bombicz Barbara nevét hamar megtanulta. Bombicz Barbara: Mondhatjuk, hogy az ölébe hulltak a szerepek és nyomukban a siker?
Nem. Nekem mindenért meg kellett küzdeni. De nem volt olyan szerep, amelyet ne szerettem volna, és nem volt olyan, amelyet ne kaptam volna meg. Az együttes legelső premierje, a Nap szerettei Orff Carmina Buranájára hatalmas sikert aratott Győrött. Abban a produkcióban én voltam a női főszereplő, a Földanya. A nagy áttörés azonban egy év múlva Az igazság pillanata volt, amelyben a bikát táncoltam. Akkor tanultam meg, hogy vannak helyzetek, amikor le kell küzdenem önmagam határait. És azt is megtanultam, hogy miként tudok túllépni saját magamon. Ma is az a cél lebeg előttem, hogy többet teljesítsek, mint amilyen teljesítményre képesnek képzelem magam.

A Markó-korszakban a koreográfiákat ő jegyezte. Ki inspirálta Bombicz Barbarát, hogy ezen a területen is kipróbálja magát?
Bombicz Barbara: A helyzet hozta. 1991 májusában Iván elhagyta a Győri Balettet. Akkor már megvolt a felkérés, hogy II. János Pál pápa látogatására a Szent Margit legendát adjuk elő. De nem volt koreográfus. Megkaptam Gombár Judit zenei összeállítását, és a kazettát hallgatva elképzeltem Szent Margit szólóját. Az együttesnek tetszett az elgondolásom, így került színpadra első részkoreográfiám a kompozícióba, amelynek megalkotásában az együttes több tagja is részt vett. Az akkor párhetes második gyermekemet mózeskorásban vittem a próbákra, és két szoptatás közben gyakoroltuk a táncosokkal az általam készített jeleneteket. Utána jött a Gulliver úr utazásai, amelyben William Fominnal készítettük a liliputi képet. Az első önálló koreográfiám a Párkák volt, amelyet a győri születésű Kovács Margit keramikus művész egyik szobra ihletett. Ezt a darabot 185-ször adtuk elő itthon és külföldön. Az igazság az, hogy az alkotás máig izgat, a kitalálás folyamata, amikor megszűnik a világ körülöttem és csak arra az egy dologra összpontosítok. Ilyenkor még azt is elfelejtem, ha fáj valamim. Úgy gondolom, hogy a művészek elő tudják idézni az emberekben a katarzist, a megváltást, ők tudják megteremteni számukra a felszabadulás érzését , amikor megnyílhatnak, szellemi értelemben gazdagabbá, többé válhatnak, vagy éppen jobban elmélyedhetnek saját magukban. A művészek olyan lelki megemelkedéshez segítik hozzá az embereket, amelyre szükség van, hogy másnap legyen erejük felkelni, tudjanak újra dolgozni és helytállni a hétköznapok gondjai közepette. A művészeket a tenyerén kellene hordania a világnak.

barbara3

1981, Bombicz Barbara és Markó Iván táncol Bartók Béla: A csodálatos mandarin című balettjében

A balettművészek életpályája huszonöt év. Negyedszázados szolgálat után Bombicz Barbarának nem jött el a nyugdíj. Nem érezte még időszerűnek a búcsút a balett-teremtől, a színpadtól?

Bombicz Barbara: Nekem még két évre volt szükségem a döntéshez. Nap mint nap mentem gyakorolni, és közben az járt a fejemben, hogy csináljam vagy ne csináljam. Aztán egy napon odaálltam a rúd mellé, és az villant az eszembe, hogy hopp, a rudat holnap már nem kellene megfogni. Ehhez hozzásegített, hogy amikor 25 éves lett a Győri Balett, elkészítettem a Táncba zárt lélek című könyvet, amely tulajdonképpen a Győri Balett negyedszázados története az előadásokról, a külföldi vendégszereplésekről sok-sok képpel, visszaemlékezéssel. A jubileumi ünnepségen a könyvet átadtam Kiss János igazgatónak, és ezzel lezártam magamban egy korszakot. De úgy látszik, a tenyerén hordoz a Jóisten, mert nem sokkal azután, hogy meghoztam ezt a döntést, kiírták a pályázatot az iskola igazgatói állására. Férjemmel, Tárnoki Tamás nyugdíjas balett-táncossal arról beszélgettünk, hogy fel kellene ezt az iskolát virágoztatni. Azon morfondíroztunk, hogy melyikünk pályázzon. Aztán a férjem elment otthonról, és amikor hazaérkezett, csupán annyit mondott, hogy pályázzak én.
Öt évvel ezelőtt megnyerte az igazgatói széket, és az idei nyáron újabb öt évre bizalmat szavazott önnek a képviselőtestület.
Bombicz Barbara: Büszke vagyok arra, hogy a többségben és az ellenzékben lévő önkormányzati képviselők is mellettem voksoltak. Az igazgatásom első öt évében a tizenhárom évfolyamos iskola megerősítésén munkálkodtam. Úgy éreztem, hogy szakmailag és hírnév tekintetében is volt tennivaló ezen a téren. Nemcsak a balettosoknak, hanem a képzőművészeti képzésben résztvevők számára is biztosítunk lehetőséget a bemutatkozásra. Kiállításaik rangos helyeken, múzeumokban, képtárakban nyílnak, és ez egyfajta elismerés a szakma részéről. Ami pedig a balettos szakágat illeti, ma ott tartunk, hogy a Táncművészeti Főiskola után második helyen a győri iskolát emlegetik Magyarországon, ha táncképző intézményekről esik szó. Győri sajátosság, hogy mi egyforma hangsúlyt fektetünk a klasszikus és a modern balett oktatására, mind a kétféle tudást próbáljuk átadni diákjainknak. Az eredmény magáért beszél, végzettjeinknek van munkájuk. A júniusban kirepült diákok egyike Monacóba, a másik Csehországba szerződik, ketten pedig a Budapest Balettnél kezdik a pályájukat.

Az iskola 30 évvel ezelőtt azt is célul tűzte ki, hogy utánpótlást neveljen a Győri Balett számára és szükség esetén képzett gyerekszereplőket adjon a produkciókhoz.
Bombicz Barbara: Ez a koncepció kezdetben jól működött, és az utóbbi időben ismét felerősödött az együttműködés. A Queen balettben tizenhét növendékünk táncolt, és a Chaplin darabban szereplő kislány is az iskola diákja. Ami pedig a felnőtt balettművészeket illeti: jelenleg az együttes tizenhat táncosa az iskola növendéke volt Pátkai Balázstól, Sóthy Virágon és Cserpák Szabinán át Sebestyén Bálintig, és még sorolhatnám. Valamennyien jó nevű, elismert művészek.barbaraMilyen feladatok elé állítja az intézményt a következő időszak?
Bombicz Barbara: A két győri egyetem valamelyikéhez kapcsolódva szeretnénk beindítani a főiskolai oktatást. A növendékeink testében képletesen már most beletesszük a főiskolai anyagot, jelenleg azonban csak szakközépiskolai végzettséggel engedjük útjukra őket. A most kezdődő tanévben ennek az elképzelésnek a kimunkálásán fog dolgozni az iskola vezetése.
Hírek szerint ha rövid időre is, de visszatér a színpadra.
Bombicz Barbara: Össze kell szedni magam, mert a Jövő tánc programban felkértek, hogy lépjek fel egy zenésszel. Egyre többen keresik a lehetőséget, hogy ne színpadi körülmények között, hanem a közönséghez közel jöjjön létre és gyönyörködtessen egy-egy művészi produkció. Mi a budapesti Goethe Intézet kávézójában adunk elő Tolcsvay Lászlóval egy improvizatív kompozíciót október 8-án. Öt éve nem léptem közönség elé. Bízom benne, hogy az izgalomtól nem fog remegni a lábam.

süti beállítások módosítása