Schilling Árpád jobb- és baloldali színháziakról, a jelenkor színpadának főszereplőjéről, a nagyravágyó emberről beszélt a 168 óra interjújában. Ezt szemléztük.
Schilling Árpádot többek között legutóbbi publicisztikájáról kérdezték, ami a Nagyravágyók kora címet viseli. Eszerint a nagyravágyók az álmaikat akarják ráhúzni a valóságra, amelyet nem ismernek. Ám akiknek nem tetszik a törekvésük, azokat nem érvekkel próbálják meggyőzni, hanem személyükben támadják őket.
"Szakmai kérdések helyett a nemzet megmentéséről és kultikus felemelkedésről beszélnek”
„Furcsa lehet, amikor egy művész hivatkozik a valóságra, a racionalitásra, de most szükség volt rá. Persze az átgondolatlan, világmegváltó szándék már korábban is megnyilvánult itt-ott” – mondta Schilling Árpád, aki szerint a jelenlegi kormányzat olyan magabiztosan állítja, mindenre tudja a gyógyírt, hogy az végletesen gerjeszti a nagyravágyók álmodozását. „A színház világában ilyen a Magyar Teátrumi Társaság előretörése. Politikailag deklaráltan elkötelezettek, s szakmai kérdések helyett a nemzet megmentéséről és kultikus felemelkedésről beszélnek” – tette hozzá.
A lap emlékeztetett Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnökének nyilatkozatára , miszerint egy válságban lévő nemzetnek „építő jellegű, pozitív üzenetekre” van szüksége, „nem destruktív világképek folyamatos reprodukciójára vagy arctalan, marginális ideológiákra”. „Vidnyánszky Attila rendkívül tehetséges ember. És van igazsága abban, amikor úgy érzi: a szakma balliberálisnak tartott oldala soha nem tudta igazán elfogadni. Ez áttolja őt a másik oldalra, ahol viszont nincs igazán szellemi partnere. Marad a váteszi szerep, amelyben lehet mondani az „egyedüli igazságot” a nemzet felemelésén keresztül a remény, a jóság színházáig” – reagált erre Schilling, aki szerint a beszédmodorban mutatkozik meg a különbség.
„A balliberálisok nyomulásait inkább a cinikus összekacsintás jellemzi"
„A balliberálisok nyomulásait inkább a cinikus összekacsintás jellemzi. A jobboldalt a patetikus, lelki összetartozásra való hivatkozás. Miközben a liberálisok egyes nagy nyomulói éppúgy kirekesztik maguk közül a másokra nyitottabb, kíváncsibb társaikat, mint a jobboldaliak. Utóbbira példa Cseke Péter kecskeméti direktor esete: egyre furcsábban néznek rá a Magyar Teátrumi Társaságban, mert színházát nem zárja el a másképp gondolkodó alkotók elől. Cseke Péter bátor ember és felelős intézményvezető” – tette hozzá Schilling.
"Egymást kezdik kipukkasztani"
“Ebben a korban megvalósulhatnak majd a korábban leszólt és elnyomott ábrándok, előbújhatnak száműzetésükből az elfeledett poéták, méltó helyükre, a közösség szellemi égboltjára visszakerülhetnek a tündöklő, vezérlő csillagok” – írta a Nagyravágyók korában a színházi alkotó. "Mindenesetre Nemcsák Károly személyében ismét a miniszterelnöki focicsapatból került ki direktor – a József Attila Színház élére" - jegyezte meg a 168 óra újságírója. “Az tény, hogy hihetetlen sokan csapódtak a jobboldalhoz, akiket ma meg kell jutalmazni. Ha így, akkor így. Amikor Vidnyánszky egy interjúban arról beszélt, hogy most “kileng az inga” a másik irányba, valószínűleg cinikusan az ilyen helyzetekre gondolt. (…) Nemcsák Károly történetében is az az igazán érdekes – mondhatni szórakoztató-, hogy tovább élesíti a polemizálást a jobboldalon Nemcsák nyílt levélben ment neki a szintén kedvenc Koltay Gábornak, mondván: a József Attila Színházbéli rövid regnálása alatt szerződéseket kötött. S miközben Koltay és Nemcsák egymásra mutogat, a jobboldal kultúrális egyneműségéről sugárzott fideszes kép szétesik. Ami persze már akkor sérült, amikor Eperjes Károlyt nem nevezték ki a győri színház élére, vagy amikor kirúgták Fehérvárról Vasvári Csabát. Vagyis: mivel ezek az emberek a maguk berkein túli figurákkal már nem tudnak pozícióharcot folytatni, egymást kezdik kipukkasztani.”
"Érdekes ez a kor"
A kérdésre, ő sosem volt-e nagyravágyó, Schilling azt felelte, “dehogynem”. “Azért is érdekes ez a kor, mert szembesíti az embert a saját nagyravágyásával. Az utóbbi egy-két évben vettem észre, milyen könnyen képződnek bennem is előítéletek. Vagy milyen könnyen hiszem azt, hogy jó szándékból építek valamit és közben nagyravágyóan rátelepszem a munkatársaimra”- fogalmazott Schilling Árpád.
Sztankay Ádám interjúját a nyomtatott 168 órában olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.