Színésznő, aki tanul, hozzátanul, aztán hozzá él - Pásztor Erzsi 75 éves!

"A színésznő az, aki tanul, majd hozzátanul, aztán hozzá él, és szépen hozzá is hal" - vallja Pásztor Erzsi Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes művész, az ország Janka nénije. A Színház.hu a művésznővel 75. születésnapja alkalmából beszélgetett, amelyet ma, szeptember 24.-én ünnepel. Isten éltesse sokáig Erzsi!

Pásztor Erzsit telefonon értük el.... Azt mondta:

„Jaj, drágám, itt ülök negyvenezer fénykép között, csak azokat nem találom, amiket keresek! Olyan a lakás, mint egy háborús övezet, pedig már számtalanszor külön raktam a fotókat. És mindenféle dobozok vannak! Atyaég. Van egy utolsó, ezt most kikapom. Még a főiskolás gratulációs céduláim is itt bújnak. Most mondd meg, ilyen marha vagyok, ilyeneket tárolok! Szegény lányom, ha hazajön Olaszországból – ha meghalok- nem fogja tudni hol áll a feje, amikor meglátja ezt a kuplerájt. Neeem, nem szelektálok, mindegyik kedves számomra. Tudom, hogy én is milyen szeretettel szoktam írni másnak. Fantasztikus, hogy a Sennyei Verától kezdve a Feleki Kamillig mindenkitől őrzök egy baráti sort. Olyan gyönyörűségeket küldtek, hogy elsírom magam! Hogy miért nevetek?

Eszembe jutott, hogy épp a múltkor fogtam a kezembe a drága Miklósi Gyurival közös képemet. Akkoriban készült, amikor Egerben vendégszerepeltünk a nyári játékokon. Egy villában laktunk, ő fölül, én alul,... vagy fordítva? Rengeteget jártunk együtt ebédelni, én hoztam-vittem a Trabantommal. Ó, akkor még Trabantom volt! Igen. Ő is írt levelet, az élményeinkről, arról, milyen jó volt nekünk együtt játszani, enni, inni, beszélgetni. Hát ezt az ember megjegyzi.

Van-e aki végigkíséri az életem? Háhhá! Éppen tegnap meséltem valakinek, hogy az anyukám fodrászüzletet vezetett és ott ismertem meg a legjobb, mondhatni kebelbarátnőmet. Ennek hetvenegy éve! Azóta mindent, de a világon mindent tudunk egymásról, nem megy le úgy a nap, hogy ne beszéltünk volna.

Most jól érzem magam, de igen, volt, amit fájt elengedni a pályán. Akármennyire nem vagyok „rágódós”, azért időnként fölmerült bennem, hogy talán adnak egy díjat. Végül mégis kihúztak a listákról, mert én nem szoktam kitüntetést kapni. Néha azon gondolkodom, vajon mi ennek az oka? Fájó, hogy ha szóba kerülök, azt mondják, „hú de jó színésznő”, aztán megint meg kell harcolnom valamiért. Úgy látszik a pályámhoz tartozik a küzdelem. De nem érzek irigységet vagy haragot. Viccesen azt szoktam mondani: vannak akiket kitüntetnek és vannak, akiket szeret a közönség.

Hogy mondja? Hogy mindenki azt hiszi, sok elismerést kaphattam? Érdekes, ezt már a kollégáim is említették. Csodálkoztak, hogy az Érdemes Művésszel is hetven fölött jutalmaztak meg. Ezt is Székhelyi Józsinak köszönhetem, aki kollégám volt már a Madáchban is, Szegeden is, térdig lejárta a lábát érte. Lényeg a lényeg, rengeteg szeretet sugárzik felém, akármerre megyek! Na, most meg cseng a kaputelefonom. Pizzát hoznak. Most vagy hülyéskedik valaki, vagy téved.

Nem, ne hívjon vissza, mert már eléggé elfáradtam és holnap nehéz napom lesz. Reggel jönnek értem, megyek a Királyi Tévébe, a Kunigundába, ott köszöntenek, utána fél 12-től 12-ig beszélek a Klubrádióban, bekapok valamit, háromkor próbáljuk a Doktor urat, este előadás. Kérdezzen még!

Hatalmas szeretettel játszom, de csak úgy tudok jó lenni, ha igazi hévvel tölt el, amit csinálok. Most is előfordul, hogy kételkedem magamban, de azért az ember idővel ösztönösen tudja, mikor jó. Ennyi év után pedig azt is látom, honnan hova jutottam. Eleinte beborítottak a gátlások, alig mertem lépni a színpadon, nem akadt egy ötletem sem! 22 éves koromban csupa banyát alakítottam, csupa hatvanévest. Sokáig olyan fájdalmas keserűség volt ez! Aztán jött egy váltás, amikor leráztam magamról a fájdalmat, rájöttem, milyen sokat profitáltam a történtekből. Ugyanis nekem soha nem okozott gondot az átállás, például egy középkorú anya szerepéről egy nyolcvan éves nőre. Azt is szerencsémnek tartom, hogy alkalmam nyílt igazi, jó rendezőkkel dolgozni, például Sík Ferivel. Igen, Pécsett. A legszebb szerepeimet játszottam nála, drámai tragikáktól kezdve a legvadabb vígjátékokig. Ezek mind nyomot hagytak bennem, faragtak rajtam. Később arra is ráébredtem, van egy mérce, amit át kell ugranom, mese nincs! Mivel nem halmoztak el szerepekkel, úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak, hogy megbukjak. Huszti Péter mondta is nekem, irtóra szereti, ahogy próbálok, mert teljesen belemegyek a szerepembe. „Péter, azért, mert egyszerűen nem engedhetek meg magamnak mást, olyan ritkán játszom, minden egyes pillanatot ki akarok élvezni!” – feleltem neki. Egyébként fokozatosan szerettem meg a próbákat. A Hegedűs a háztetőn, amiben Jentét játszottam, hét évig ment és nekem a felújítók is isteninek hatottak. Teljesen szabadnak éreztem magam a próbák alatt és ez azóta magmaradt. Senki nem kéri számon azt, amit ott csinálok, ahogy lubickolok.

A küzdelmet kérdezi? Hát, abból kijutott. De mindig törekedtem arra, hogy a rossz leperegjen rólam. Ezért is meg kellett dolgozni. Szándékosan igyekeztem magam önfegyelemre nevelni, hogy ne vegyem a lelkemre a világ gondját. Az érzékenység adomány is. Én áldom a természetem, mert mindig kiadom magamból a bajt, utat adok az érzéseimnek. Semmi, sehol nem tart vissza attól, hogy sírva fakadjak, ha egyszer muszáj, akkor is ha örülök, akkor is, ha bánat ért. Vannak, akik örökké azon töprengenek, hogy valami rosszul sült el az életükben és amikor jó helyzetbe kerülnek, akkor sem tudnak örülni. Vannak kollégák, akik egész életükben hurcolják a sérelmeiket. Annyi példát látok! Ez lehet a legnehezebb. Én mindig megpróbáltam leküzdeni a borzalmakat, a kudarcokat, a két válást, a lányommal való konfliktusokat, az ő hiányát, az egyedüllétet és az adott pillanatnak örülni. Azt hiszem száz éves koromra sem fogok megváltozni. Évek óta megköszönök minden reggelt, mert abba a korba érkeztem, amikor ajándék felkelni. Ha a nap is süt, bottal se ütnéd el a kedvem. Hidd el drágám, azért én visszakaptam minden jót." 

(Kérdezett: Tóth Berta)

PÁSZTOR ERZSI rövid életrajza:

1959, Csűrös Karolával a Lumpáciusz Vagabundusz avagy a három jómadár című produkcióban az Ódry Színpadon

Pápay Erzsi néven született Budapesten 1936. szeptember 24-én. Máig emlegetett gyermekkori emlékei közé tartozik édesanyjának fodrászüzlete, ahol anyja előadásain, humorán sokszor és sokan dőltek a nevetéstől, és a német óvoda, ahol egy rendezvényen egyedül ő sült bele a mondókájába. 

A Petőfi Színházban Lorán Lenkével az Egymillió forintos bankjegyben

A kudarc nem vette el kedvét, iskolás korában már örökké szavalt, a szünetekben a vaskályha köré gyűlt társait is ezzel szórakoztatta.1959-ben végezte el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát Szinetár Miklós osztályában. Friss diplomásként a Debreceni Csokonai Színházba szegődött, két év múlva volt osztályfőnöke, Szinetár Miklós hívására a budapesti Petőfi Színházba, 1964-ben a Szolnoki Szigligeti Színházba szerződött.

Rajhona Ádámmal 1980-ban, az Élnek, mint a disznók című darabban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban

Egy Szolnokon töltött évad után a Pécsi Nemzeti Színház művésze lett, ahol tizennégy évadot töltött. Pásztor Erzsi itt kapta a legnagyobb tragikai szerepeket, Gertrudis, Bernarda Alba lehetett, harminchat évesen játszotta először a Macskajáték Orbánnéját.

Békés Italával

1978-tól a Mafilm társulatának tagja lett, 1983-tól a Madách Színházban játszott, innen ötvenöt évesen nyugdíjba küldték. Ezután a Játékszínben lépett fel, Sommerset Maugham Csodás vagy, Júlia! című darabjában zajos sikert aratott, 2006-ban ismét Örkény Macskajátékában játszotta Orbánnét az IBS Színházban. 2007-től a soproni Petőfi Színház tagja és örökös tagja.

A bolond, a Madách Színházban Haumann Péterrel

Ma is játszik, a Turay Ida Színház előadásaiban lép színpadra, Robert Thomas Nyolc nő című darabjában a nagymamát, Molnár Ferenc Doktor úr című vígjátékában Marosinét formálja meg fergeteges sikerrel.

Pásztor Erzsi kiváló karakterszínész, már húszévesen hatvanéves szerepeket alakított. Alapvetően komikai tehetségét furcsa, belső indíttatású groteszk humor színezi, de a tragédia sem idegen tőle. A magánéletében is ez a kettősség jellemzi, egy interjúban mondta magáról: "én mindig úgy meséltem el a bánatomat, hogy a könnyük folyt a nevetéstől".

A Nagymama főszerepében

Számos filmben és tévéfilmben szerepelt, mint a Tűzoltó utca 25., a Veri az ördög a feleségét, az Angi Vera. Az ország a Szomszédok című teleregény Janka nénijeként ismerte és szerette meg, a karaktert tíz évig alakította.

Szily Nóra mélyinterjúja Pásztor Erzsivel

Pásztor Erzsi művészetének elismeréseként számos díjat tudhat magáénak. 1978-ban a magyar Filmszemlén a legjobb női alakítás díjával tüntették ki, a Jászai Mari-díjat 1977-ben, a Balázs Béla-díjat 1980-ban, az Aase-díjat 1992-ben vehette át, 2006-ban érdemes művész lett.