Török Jolán marad a Nemzeti Táncszínház vezetője

Török Jolán marad a Nemzeti Táncszínház vezetője - tette közzé szerdán a kormányzati portálon a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a pályázatokat véleményező szakmai bizottság egyhangú javaslata alapján 2011. december 1-jével Török Jolánt nevezi ki a Nemzeti Táncszínház Nonprofit Kft. ügyvezetőjének. 

Török Jolán - aki még nem kapott hivatalos értesítést kinevezéséről - már a pályázat kiírásakor is elmondta, és most meg is erősítette: úgy pályázott, hogy csupán egy évig marad a vezetői székben. Hangsúlyozta, hogy a pályázatában olyan jövőképet rajzolt föl az idén 10 éves Nemzeti Táncszínház élén szerzett tapasztalatai alapján, amely az utódja számára biztos alap lehet az intézmény további működtetésében. "Fontos eleme volt a pályázatomnak az a javaslatom, kérésem, hogy a következő vezető legyen itt már 2012. július 1-jétől" - mondta el az ügyvezető.
"A Nemzeti Táncszínház igen sokrétű munkát végez, egyfelől befogadó színházként működik, de számos produkciót hoz létre önállóan és koprodukcióban is" - emelte ki, hangsúlyozva, hogy modern táncszínházi alkotóknak éppúgy teret ad, mint a hagyományokat őrző és feldolgozó néptáncegyütteseknek, valamint széles körű, gondosan felépített ifjúságnevelési tevékenységet is folytat.  "Úgy gondolom, hogy az utódomnak, aki a 2012-13-as évad műsoráért már felelős lesz, a hivatalba lépését megelőző félévet velem, velünk kell töltenie. Hiszen az elsőrendű célom az, hogy a táncszínházat precízen, rendben adjam át a jövendő ügyvezetőnek" - hangsúlyozta.

Korábbi interjúrészlet Török Jolánnal - kérdező Lőrinc Katalin:

Van-e küldetése ma Budapesten az egyetlen, a tánc valamennyi ágazatát befogadó színháznak, amikor egyes helyszínek (mint például a Trafó vagy a MU) már stabilan szakosodtak a táncszakma egyes szegmenseire, és odaszoktatták a szintén effélére „szakosodott" közönséget?
Török Jolán: Ezek speciális, összművészeti helyszínek. A Nemzeti Táncszínház különböző játszóterei közül kettő viszont kimondottan a hagyományosan működő együttesek befogadására alkalmas. Elődeik, a Thália, az Operettszínház, a Madách, a Petőfi Csarnok – ezek alapozták meg a Nemzeti Táncszínház létjogosultságát. Kiderült, hogy igenis kell egy kőszínház, ahol stabil törzsközönség alakulhat ki. A Táncfórum létrejötte Galambos Tibornak köszönhető. Az ő csapatának szívós munkája erősítette meg a kulturális kormányzatot abban, hogy a táncművészet igenis kiérdemelt egy színházat. A minisztérium tehát azzal, hogy infrastruktúrát adott, az előrelátóbb szervezés lehetőségét biztosította. Ami a MU Színházat és a Trafót illeti, ezek a Táncszínház előtt jöttek létre, természetes, hogy már előbb kialakíthatták közönségüket. Egyébként éppen őket támogatva, velük együtt gondolkodva találta meg a Táncfórum annak idején a Trafó mostani helyét. Akkor bukkantunk ugyanis a Liliom utcai épületre, mikor helyszínt kerestünk a Táncszínháznak. Megtekintve rögtön láttuk, hogy a mi céljainkra nem lesz alkalmas. Emlékszem, ahogy egy este a Moszkva térről gyalog, beszélgetve mentünk a helyszínre a kortárs művészet néhány képviselőjével, köztük volt Szabó György, Berger Gyula, Angelus Iván. Még szerencse, hogy akadt egy olyan ember, mint Szabó Gyuri, akinek megtetszett, s buldog módjára kihajtotta, hogy a helyszínt a kortárs összművészet befogadására alkalmassá tegyék. A Táncszínház felett pedig – csak azért, mert nem egyetlen stílust fogad be – se ma, se holnap, se holnapután nem fog eljárni az idő. Fontos küldetésünk például, hogy a szakmai grémiumok (Fővárosi Színházi Alap, Nemzeti Kulturális Alap) döntései alapján a nyertes pályázóknak biztosítjuk új művek bemutatásához a helyszínt, szervezzük a bemutatót és a marketingjét.

Sikerült az elmúlt években saját közönséget kialakítani?
Török Jolán: A Nemzeti Táncszínház nézői ma már tudják, hogy itt, a házon belül van egy nagyszínpad, egy stúdiótér (a volt egyházi refektórium), és hogy a nagyszabású előadásokat a Művészetek Palotájában láthatják. Nem mellékes az sem, hogy eddig a külföldi együttesek meghívásához nagy színházakat kellett méregdrágán kibérelni. A Művészetek Palotájának költségvetését terhelve ez jóval olcsóbb. Azt, hogy az egyes helyszíneken mi látható, nem elsősorban a stílus, hanem az előadások technikai igénye dönti el. A Táncfórumtól örökölt költségbázis mára jelentősen megnőtt, hiszen a bérleteseink és a Baráti Kör tagjain kívül – a repertoárunk színességéből következően – újabb rétegeket is sikerült megnyernünk. (...)

Számít, hogy nő vagy?
Török Jolán: Jó kérdés. A díszítők tárvezetője egyszer azt mondta: ő soha nem tudta volna elképzelni, hogy női vezető keze alatt dolgozzon. Őt kéne megkérdezned. „Rossz nyelvek" szerint nincsenek igazgatói allűrjeim. Amikor a Magyar Táncművészek Szövetsége megkapta ezt a színházat, sokan azt mondták: úgyse fog működni, felesleges pénzkidobás. Azt hiszem, öt év alatt sikerült bebizonyítani, hogy van rá létező igény. Nincs mese, ezt a nézettségi adatok bizonyítják.

A teljes beszélgetés itt található.

Forrás: Színház.hu, G-portál