Napló-szilánkok - Koltai Róbert önálló Móricz-estje

2011. december 7-én mutatja be a Sanyi és Aranka Színház Napló-szilánkok címmel Koltai Róbert önálló estjét. Az előadás Móricz Zsigmond 1924 és 1925 között írt naplójából merít.

„Nyakába vette a világot, és megint elment mindenhová, ahol földbirtokos ismerősei, nótás, ivós, múlt- és erőpocsékoló urak tanyáztak”. (Móricz Virág Móricz Zsigmondról)

A Naplókról röviden:

A Naplók 1924-1925 című munkát Móricz szerelmi és magánéleti válsága miatt kezdte írni. Cséve Anna irodalomtörténész, a Naplók szerkesztője korábban elmondta: az első kötetből kiderül Móricz írói jellegzetessége, vagyis mindig elrejtett egy-egy szót, mondatot feleségének, Holics Jankának, később új szerelmének a naplóban, és a jelzés megjelent a közönségnek szánt írásokban is. Az első naplót azért tartják krízisnaplónak, mert Móricz életének egyik legnehezebb időszaka volt az 1924-25-ös időszak. Hirtelen szerelemre lobbant Simonyi Mária színésznő iránt - mint írta, "beütött a tűzvész!" -, emiatt felesége, Holics Janka öngyilkosság közeli állapotba került. 

Móricz kávéházakban, vonaton, hotelszobákban írt, a naplóírás segítségével vészelte át a magánéleti válságot. 
Holics Janka 1925 áprilisában öngyilkos lett, az író kétségbeesett, sőt újabb szerelmi traumák sora következett. Színésznő szerelmétől is elbúcsúzott, mert a neki írt több mint 200 levelére tüntető hallgatás volt a válasz. Móricz Zsigmond végül mégsem adta fel, folyamatosan kereste Simonyi Máriát, felelevenítette a lebegtetett kapcsolatot, ugyanakkor érdeklődéssel fordult Magoss Olga felé, akivel intenzív levelezésbe kezdett. A feketeruhás nő című elbeszélésébe szőve mindkét nőnek üzent: Máriának, hogy "nem volt két hete feketében", Olgának pedig: "küldöm hálásan, ez maga." Máriának még az Est Lapokra és a Nyugatra is előfizetett, hogy a színésznő a közönségnek szánt írásokból olvashassa ki Móricz üzeneteit - sorolta a szerkesztő.
Cséve Anna úgy fogalmazott, hogy a nagyon őszinte, a magával is vívódó szerelmes férfi írásait olvashatja az érdeklődő a Naplók 1924-1925 címmel most megjelent első kötetben, amelyet még négy könyv követ majd a Noran 2004 Kiadó gondozásában.

moricz

Kiss Ferenc magángyűjtő arról, miért érdekes Móricz Naplója:

Az, hogy óriási anyagról van szó, és még nagy meglepetések, titkok is várhatók. Továbbá az, hogy Móricz Zsigmond politikai-kultúrpolitikai célú félremagyarázása nagyon sokáig tartotta magát. Az újraolvasáshoz és újraértelmezéshez pedig minden új kézirat hozzátehet valamit. Móricz élete és műve olyan szoros szimbiózisban van egymással, hogy az irodalmon kívüli szövegek, levelek, naplók, visszaemlékezések, jegyzetek is rendkívül sokat segíthetnek a művek jobb megértésében. Móricz zabolátlan alkotó volt. Grafomán, hihetetlen megfigyelőkészség jellemzi és hatalmas fantázia. Sokszor úgy „rajzol”, mint egy karikaturista. Mindenevő és mindeníró. Újságírónak indult, novellákat, regényeket írt, s a színpadot is meg akarta hódítani – ez igazán sosem sikerült neki. Meghódította viszont az ünnepelt színésznőt, Simonyi Máriát (vagy fordítva), ám a „kordában tartott parasztfiú” meglehetősen idegenül mozgott a szabadabb-szabadosabb színházi életben. Simonyi „húzd meg, ereszd meg” taktikájával sok szenvedést okozott az írónak, aki sem ezt a fájó-perzselő szerelmet, sem első feleségének, Holics Eugéniának, Jankának az öngyilkosságát nem tudta kiheverni. A naplókban az 1925-ben bekövetkezett öngyilkosság után még tíz évig rendszeresen jelen van Janka, s csak a Csibe-szerelem tudja elhalványítani az emléket, tompítani a lelkifurdalást.

Koltai Róbert az előadásról:

"Móricz Zsigmond naplója a gyónásnál is több: élveboncolás. Heroikus harc szeretteivel és önmagával - a szerelemért. A szerelemért és a végtelen munkáért. A közel ezer oldalas, 1924-25-ben írt naplóból lenyűgöző, eddig ismeretlen Móricz kép tárul elénk. Küzdelmes évek a művészi szabadságért és az írói létért. Szívdobogtatóan felzaklató izgalmas olvasmány. Móricz varázslatosan és gyakran önmagát sem kímélő kegyetlenséggel ír. Legnagyobb meglepetésemre a műből az ördögi humor és az irónia sem hiányzik. Amikor megismertem B. Török Fruzsina szerkesztő színpadra szánt munkáját arra gondoltam, ha a közönségre csak fele akkora hatással lesz a mű, mint rám, már akkor is katartikus színházi estének leszünk részesei. A közös munka eredményeként, - 2011 decemberében - a Sanyi és Aranka Színház közönsége elé állhatok a Naplóból készült kétrészes estemmel. Kiváló kollégáim - Molnár Piroska, Kertész Péter, Úri István és Szirtes Balázs - hangjukkal lesznek jelen."

Koltai_Moricz

Részlet Móricz naplójából:

1936. január 29. 17.35 Leányfalu

Valakinek a világszemléletét az általános eszmék felől való tájékozottságában látom. Életszemléletét ugyanezen eszméknek az egyéniségére s főleg az akaratára s cselekvéseire való befolyásában találom.

Egy órát sétáltam, már sötét volt, ahogy haza értem.

Topogás, kopogtatás. Kisbácsi dugja be görbén magát, és erőltetett szívességgel mosolyogva köszön jó estét. Mosolya több irányban bír jelentőséggel.

– Jó estét kívánok. Azért zavarom a [nagyságos] ns urat, hogy itt vár ez az András. Már régen figyelem, hogy mikor jön haza a ns úr, hogy tessék szíves lenni odaadni a napszámját. Reggel megy vásárolni, másképp nem is kérné, de emiatt vár, nekem meg hogy nincs annyi aprópénzem, nem tudom odaadni neki. Két nap az öt pengő.

Mi a Kisbácsi világszemlélete?

Annyi idős, mint én, tehát ugyanazt az elemiiskolai felvilágosítást kapta, amit én, mert én is éppen ilyen kis faluban jártam elemibe. Ő is református. Ez köztünk valóban világnézeti közös plattformot ad. Kettőnk közt az a külömbség, hogy én azóta sok iskolai s életbeli hatásnak voltam kitéve, ő azonban őrzi az eredeti alapfogalmakat.

Tehát ő egy nagyon megijesztett s megnyugtatott ember. A kutyát úgy dresszírozzák, hogy a nevelőnek egyik kezében korbács van, a másikban cukor. A korbács rákényszeríti, hogy engedelmeskedjék a hatalom parancsának, a cukor, hogy jutalmat kapjon az engedelmességért.

Kisbácsi megtanulta, hogy a világot Isten teremtette. A világnak az Isten éppen olyan tulajdonosa, mint ő a ruhájának. Ha akarja, elnyövi s újat teremt helyette. Az Isten akaratába semmi beleszólás nincs. Mindaz a természeti baj, kár, veszély, ami az életben előfordul, az ismeretlen Istennek akarata. Ezzel le kell számolni. Ő ebben meg is nyugodott, mert rájött, hogy valóban nem tehet ellene semmit. Oly rendkívüli hatalmat érez maga felett, hogy még gondolni sem lehet az ellenállásra. Mint kertész, tökéletesen kiszolgáltatottnak érzi magát. Az idén oly nagy szárazság volt, hogy a saját kertészeti hanyagságát vagy tudatlanságát is ezzel indokolja. Délelőtt az évelő növényekről beszélt, hogy nem fejlődnek az aszály miatt, pedig ő minden héten kétszer innen vitt fel vizet és meglocsolta őket. (Ezt ugyan nem hiszem.) Most pedig arra tett megjegyzést, hogy „majd csak akkor tessék korpát venni, ha az a kis répa elfogy. A takarmánnyal egy kis baj van. Tetszik tudni, hogy a szárazság miatt ez a fű nem nőtt, a lucerna se úgy, mint kellett volna.” Ennek kizárólag az Isten az oka, aki adhatott volna esőt, ha akart volna. Hogy mért nem akart? ezt még felvetni sem szabad, mert az már messze vezet. Az már vallástalanság. Nincs, nem volt, s megvan. Úgy kell megélni, abból, ami van. De a vallás azonnal cukrot is nyújt: az Isten jó. Az Isten édesatya. Az Isten azt is megtehette volna, ha akarja, hogy egy csepp esőt sem ad, de mégis nem akarta gyermekeinek vesztét, tehát aszály volt ugyan, szárazság, de nem végveszedelem. Valami mégis csak termett. Köszönjük meg, hogy így is van. Adjatok hálát az Istennek, hogy ilyen gaz létetekre megtűr ezen a földön. S ezt ő mind be is látja. Nem jár ugyan templomba, mert a templom a túlsó parton van, de ha rágondol az Istenre, elégtételt ad neki. Ellenben a répát egy hónappal hamarább ásta ki, mint kellett volna. Hiába beszéltem neki, azt mondta, annak itt az ideje. Ha bent hagyja a földben, kétszer akkora lett volna, mint amilyen. De az ő világszemléletében az van benne, hogy minden munkának megvan az ideje. A gazdaságban csak az Isten kockáztathat, az ember nem. Mert mi lett volna, ha nincs ilyen hosszú ősz, hanem hamar beáll a fagy. Az Isten dolgait nem lehet előre tudni, tehát az embernek ahhoz kell tartani magát, hogy mindent a maga idejében.

Napló-szilánkok
(Móricz 1924-1925)
Szerkesztette: B. Török Fruzsina
Színpadra alkalmazta és előadja: Koltai Róbert
Hangfelvételről közreműködik: Molnár Piroska, Kertész Péter, Úri István, Szirtes Balázs
Művészeti tanácsadó: Lukáts Andor
Helyszín: Sanyi és Aranka Színház

Budapest, 1093, Mátyás u. 9. www.sasz.hu
Bemutató: 2011. 12. 07. 19 óra
Forrás: Móricz Zsigmond: Naplók 1924-1925 (Noran Kiadó)

süti beállítások módosítása