Új Színház-ügy: Máté Péter válasza Seregi Zoltánnak

Seregi Zoltán, a Békés megyei Jókai Színház rendezője múlt hét végén írt az Új Színház-ügy kapcsán. Máté Péter most válaszol neki.

Zoli!

Most persze írhatnék a Kedves Zoli-tól a Tisztelt Seregi Úr-ig sokfajta megszólítást, de hát nem szoktuk mi ezt túlcifrázni, ha néha-néha összefutunk. Ez az írás inkább magánlevél kellene legyen, és az is lett volna, ha te is magánlevélként küldöd el kis dolgozatod a címzettjeidnek. Közös ismerőseink hívták fel a figyelmem, nézd már, mit produkál a barátod a színhaz.hu-n felkiáltással. No, emiatt a negyven éve, közös debreceni albérletben kezdődött és azóta megkopott, meg-megszakadozott barátság miatt, hirtelen késztetésből …

Vannak a szövegedben mondatok, amikre könnyű szívvel, talán még lelkesen is rábólintanék, vannak, amikről vitatkoznék, olyan is akad, amelytől a fejem csóválnám, de egyiket sem tehetem. Mint egykori bölcsész a másik hajdanvolt bölcsésznek írom – nem tehetem, a kontextus miatt: a dolgozat apropójául szolgáló színész, meg a dráma- és közíró által vallott értékek miatt, és az általuk használandó Új Színház miatt.

Azaz két, nem egészen véletlenszerűen kiragadott példa erejéig mégiscsak:

- Egy magyar szakot végzett tanártól és évtizedek óta színházban élő embertől (tehát nem mérnöktől, jogásztól, közgazdától, mikrobiológustól, politikustól, hanem színházi rendezőtől) azért elvárnám – pontosítok: elvárom, hogy Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Németh László, Sütő András, Székely János, Örkény István … (a névsor erősen húzott, vegyes és szubjektív) századában odafigyelőbben döntsön „a XX. ... század egyik legnagyobb magyar drámaírója” díj odaítélésékor (ha ez a díj egyáltalán létezhet).

Máté Péter, Fotó forrása: POSZT.hu

Egyetértek veled, szerintem sem fasiszta, és nem náci! Jó lenne a dolgokat saját nevükön nevezni. A fasizmus és nácizmus azért annál összetettebb politikai-gazdasági-történelmi formációk, mint hogy az egyik, bár kétségtelenül fontos, sőt felejteni-nem-szabad jellegzetességük, az általad említett urak nézeteivel közös vonásuk alapján iderángassuk őket, mert ennek a közös elemnek van saját neve: fajvédő – fajgyűlölő.

Ezért nincs igazad abban, hogy ez a nemzeti radikalizmus még bőven belefér a demokráciába. Szép, kicsit túl eufémisztikus szavak ezek, jól elfedik a lényeget, használója ugyanúgy kifele kacsingat, mint a másik oldal, mert ahogy az általuk használt szavak elindítják a nemzetközi riadóláncot, úgy ez a kifejezés lehűt, megnyugtat, azt üzeni, hogy istenem ezek a jó hazafiak kicsit forrófejűek. Csúsztatás, sanda csúsztatás. A fajgyűlölet nem fér bele a XX. és XXI. századok polgári, demokratikus értékrendjébe, akkor sem, ha közjogilag a demokráciába és a parlamentbe befér.

Van egy vonal, amit nem szabad átlépni. A vonal túloldalán van két tábla, az egyik országjelzés: Fajgyűlölőföld, a másik egy közönséges KRESZ tábla: behajtani tilos, az is: tilos és közveszélyes. Nem is kissé érettebb polgári demokráciákban természetesen lehet valaki odahaza xenofób, antiszemita, cigány- vagy arabgyűlölő, esetleg színesbőrű-allergiás, de alapjáraton, nem-túlhiszterizált pillanatokban pontosan tudja, hogy ezt nem viheti a nyilvánosság elé, ahogy a szaros gatyáját sem (és ahogy a rasszistákkal kötendő technikai koalícióról szóló gondolatkísérleteit sem). Ezekben a létező, valamiféle európai értékrendre hivatkozó polgári demokráciákban nehezen elképzelhető a szemet hunyás a rasszizmus fölött, a politikai elit éppúgy érzi és tiszteletben tartja ezt a határt, mint a civil társadalom; ez nem olyan, mint a Mágnás Miska nagymamájának kleptomániája, ami felett kissé feszengve el lehet siklani. Több mint érdekességként emlékeztetnélek, hogy a XIX. század végi, monarchiai Magyarországon valamiképp még tudtak erről. A fennmaradt iratok tanúsága szerint az Országos Színészegyesület 1882-es Közgyűlésén leszavaznak egy ilyen szellemű javaslatot, miközben Istóczy Győző Antiszemita Pártja ideig-óráig képviselő helyekhez jut a Parlamentben. Számos jelekből úgy tűnik, kies hazánkban (Cseh Tamás) mostanság ez a tudás éppen nem érvényes, talán várat magára egy kicsinyt.

Jóllehet, szerintem is vannak játszható, és talán a lehetségesnél ritkábban játszott színpadi szövegei Csurka drámaíró úrnak, bár fájó szívvel azt hiszem, hogy a néhány, születésekor és színpadra kerülésekor valóban izgalmas darabja mostanság nem élne meg, a szerző politikai karrierjétől függetlenül ma – figyelem: ma és nem már – ezek nem működnének. Azt is készséggel elhiszem, hogy Dörner úr elég professzionális és lelkiismeretes színész, hogy a takarásban hagyja világnézetét, mikor színpadra lép. De egy színházi műhelynek (alkotó, művészi stb. műhelynek) van szellemisége, és ott már megjelenik, meg kell jelenjen, mint szervezőelv a műhely meghatározó személyiségeinek világról alkotott véleménye, jelen esetben fajgyűlölete.

Tehát az író úr munkásságának nem írói része alapján és a színművész úr pályaművének a hely szellemiségéről szóló részei alapján a Paulay utcai épület várhatóan „fajvédő klub” lesz, nem egyszerűen magyar drámaírók bemutatkozó helye. Meg merem kockáztatni, hogy a már eddig is obstatot (lásd Nihil osbstat / Semmi akadálya) jelző szerzőkhöz és jogtulajdonosokhoz fognak még csatlakozni, és így a Paulay utcai színpadok nem jó magyar drámaírók, hanem a hazai szellemi élet nem minőségi alapon válogatott, hanem politikailag meghatározott színpadi szerzőinek találkozóhelyei lesznek.

Van a hippokratészi esküben egy nem csak orvosok számára fontos szabály: „… képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára.”

Attól tartok, most ez ellen a szabály ellen vétettél (ezzel nem vagy egyedül). Ezért nem tudok veled vitatkozni, eszmét cserélni, pedig most kellene.

Péter,

Máté Péter kultúriparos

Kapcsolódó cikk:

'Más miatt kellene kiabálni!' - Seregi Zoltán levele az Új Színház-ügyről

Seregi Zoltán, a Békés megyei Jókai Színház rendezőjének írása az Új Színház-ügyről, melyet kérésére teszünk közzé. "Tisztára retro hangulatot érzek. Mintha visszafelé forogna az idő. Az 50-es, 60-as évek fagyos lehelete vacogtat. Ilyen artikulátlan, buta és agresszív fasisztázás, nácizás akkor volt „divatban”. Valódi oka akkor sem volt" - véli a rendező