Új Színház-ügy: Poór Péter is támogatja Dörneréket

Kossuth-díjas zeneszerző és építész, szobrász és táncdalénekes is támogatja Dörner György kinevezését az Új Színház élére. Lapszemle.

Részletek a Magyar Fórum interjúiból:

Balassa Sándor Kossuth-díjas zeneszerző:

Azért nem járok manapság színházba, mert a gyenge darabok nem érdekelnek, a jó műveket viszont úgy adják elő, hogy annak kevés köze van az eredeti mondanivalóhoz. Legtöbb színház vezetése szereti a trágárságot, vonzódik az aberrált jellemekhez, az oda nem illő meztelenkedéshez. Szeretik, ha Hamlet gatyában szaladgál, s ha Iluskából prostituáltat csinálhatnak. A SZÍNHÁZ szent szolgálatát, mely egy nemzet igazi tükre, nevelője lehetne, szórakoztató bazárrá fokozzák le. Ez a hamis világ távol áll a magyarság jellemétől, lelki alkatától. Üres, hazug világképet ad. Ezt az elferdült külföldi mintákat majmoló játékstílust kivételesen tehetséges magyar színésznemzedékek részvételével valósítják meg. Ez a magyar önfeladás szomorú eredménye. Az olcsó színházcsinálók most attól rémültek meg, hogy egy a hivatását jobban teljesítő színház jelenik meg a színen. Az emberek az újat, a nekik valót, a hozzájuk szólót magukhoz ölelhetik. Egy színház, ahol a színészi, rendezői tehetség a mű éltető erejét jeleníti meg, segíti a világ igazabb megértését. Elénk tárja a magyar színi irodalom mellőzött értékeit, képes összekapcsolni a múltat és a jövőt. A magányos emberekből álló tömegből újra közösség formálódhat. Ha a művészet segítségével ismét magunkra találhatunk, erőnket megtöbbszörözhetjük, életünk magasabb szintre állhat át. A „röfögőkből” újra birodalomdöntő néppé válhatunk. A kártyavár lakói az összedőlés küszöbén ismét előveszik a sokszor próbált és bevált módszert, a megbélyegzést. Rágalomhadjáratot indítanak, hathatós külföldi támogatással. Ez sokakban félelmet kelt, mert több mint félévszázadig félni kellett. A magyarság nehezen enged fel a hosszú bénultságából. Az új Új Színházra szükség van, mert kell a szellemi küzdelem. Az igazságot keresők minőségbe vetett hitét támogatom.

Beke Sándor rendező, a kassai Thália Színház alapítója:

Az Új Színház-vitába nem akarok teljes mélységében belemenni, de azt tudom mondani: hogy igazából Csurka István és Pozsgai Zsolt, a két író kapott színházat. Hiszen mindig az írók és a rendezők szellemisége a meghatározó, és ezen remélem Dörner úr nem sértődik meg, de egy igazgatónak főleg a színház működtetésével kell foglalkoznia.

Kligl Sándor szobrászművész:

Hogyan fogadtad Dörner György kinevezését?

–Tetszett nekem a kinevezése, attól függetlenül, hogy mint Szegeden élő szobrász sajnos nem hiszem, hogy gyakori nézője leszek az Új Színháznak. Kiváló színésznek tartom Dörnert. A tiltakozás az, ami igencsak érdekes, mert diktátumot emlegetnek a tüntetők. Holott a főpolgármester úr törvényesen és pályázat útján nevezte ki az új vezetést, ami a mostani tiltakozóknak nem tetszik. (...) Emlékeznek az Új Színháznál lévő demonstrációra? Egy szalmasárga hajú színész, kidagadt erekkel a nyakán üvölt, és náci veszélyről beszél. Dörner lenne náci? Rendszeres szereplője volt a Hír Tv-nek, ők vajon mit szólnak ehhez?

Kévés György Kossuth-díjas, Ybl-díjas építész:

Gratulálok Dörner Györgynek és Csurka Istvánnak az Új Színház vezetői posztjához! Azt látom, hogy az Új Színház –ügye azonban nem egymagában áll. Nincs ok nélkül. A mesterségesen előállított pénzügyi, gazdasági világválság hatása nem csak a pénzügyekben jelentkezik, hanem a kultúrában is. Tehát egy egészpályás letámadásról van szó az atlanti világrészen. (...) A cél, hogy magyar drámákat szeretnének játszani, igen nemes, mert fontos a magyar színházi kultúra terjesztése. Budapesten kiváló magyar szerzők művei csupán az egyharmadát teszik ki a színházak repertoárjának. Ezért teljesen értelmetlen, hihetetlen az az őrület, ahogy egyesek szembehelyezkednek a valódi magyar színház létrehozásának gondolatával. Meggyőződésem szerint ezt a jogos igényt ki kell elégíteni. 

Rusz Milán színész, a Magyarországi Szerb Színház igazgatója: 

Nem tartom korrekt dolognak azt az Új Színházzal kapcsolatban, hogy Magyarországon azért támadnak valakit, mert magyar darabokat szeretne játszani. 

Harmath Albert színművész: 

Szívből gratulálok Dörner Györgynek és Csurka Istvánnak! Örültem Tarlós úr döntésének, örültem annak, hogy lesz egy színház, ahol jó magyar műveket játszanak. Azért is, mert „nevelni” kéne a közönséget. A vád az, hogy újnyilas, meg náci veszély van, és ez a színház fasiszta lesz abszurd, de mégis szólni kell róla. Az a nemzetközi liberális támadás, ami Magyarországot éri jól mutatja, kikkel állunk szembe. Ezek a liberálisok ragaszkodnak pozíciójukhoz, azért is, mert azzal pénz jár. Ezért minden aljasságra képeseket. Egy 95 éves bácsi elmondta nekem, hogy nagyon sok gonosz embert ismert, de a leggonoszabb rendszer a kommunizmus volt. Ma már szó sincs kommunizmusról, nem a politikai hatalom tilt, hanem a gazdasági próbál tönkretenni embereket. Most egy hihetetlenül erős támadás történt meg a gazdasági és kulturális vonalon. Heller és Kertész támadásai a szélsőségekre példa, rajtuk kívül vannak még támadók, csak ők kissé halkabbak. Ezek az emberek a hivatásos aláírók és megbélyegzők, akik terrorizálnak minket. Ők azokat, akik nemzetben gondolkodnak, fröcsögve lenyilasozzák, leantiszemitázzák. Ezért tartunk ott, hogy még mindig a mi oldalunkon állók félnek, és nem mernek megmukkanni – tisztelet a kivételnek. Az meg egy külön kabaré, hogy még működik nálunk antifasiszta egyesület. Mert aztán oly sok a fasiszta nálunk, hogy rájuk hatalmas szükség van? Ezzel az erővel lehetne olyan egyesület, ami még mindig a tatárok és a törökök ellen küzd. Bizonyára ezek az emberek nem tudják definiálni a fasizmust. A kis nemzetek létét, kultúráját és identitását valóban veszélyezteti az a globalizációs folyamat, amelynek tanúi és elszenvedői vagyunk. Gyakran hangoztatom, hogy számtalanszor találkozunk olyan magyarul beszélő egyénnel, akinek erkölcsisége a magyarságtól teljesen idegenné lett. Magyarnak lenni tehát erkölcsi fogalom is.
Hegedűs D. és köre szerint igenis játszanak a pesti színházak magyar darabokat.
–De hogyan? A publikum mindenre fogékony, s ezért kell jó műveket játszani. A mai magyar színházi világban az önmegvalósítás került előtérbe. Jó klasszikus darabot, hagyományos rendezésben, remek színészekkel már csak elvétve mutatnak be. Nem használom a sztár szót, mert mindenki, aki bekerül a televízióba, az annak mondja magát. Dózsa László volt az első Budapesten, aki Újpesten a 21. század elején magyar drámákat mutatott be, sikerrel. Most végre egy belvárosi kőszínház repertoárján lesznek magyar darabok. Úgy kell színre vinni a darabokat, ahogy azt az író elképzelte. Nem azt mondom, hogy úgy kell játszanunk, ahogy 100 évvel ezelőtt, de a hagyományokat tiszteletben tartva is lehet, sőt úgy kell, újítani. Hogy ne a rendező lázálmát vigyék a színpadra. Egy gyereket csak megzavar, ha azt látja, hogy valami sületlenség megy a színpadon a Bánk bán, vagy Madách Tragédiája helyett. Általában a rendezők meg akarják mutatni a szakmának, és nem a közönségnek, hogy mennyire zseniálisat talált ki a lila köddel, és a sokkoló megfogalmazásokkal. Nem beszélve az öncélú trágár beszédről. Attól még valami nem újszerű, ha ocsmányul beszélnek mezítelen férfiak a színpadon. Ezek a nagy újító rendezők elfeledkeznek arról, hogy a színház Thália temploma. És ebből következik, hogy a keresztény és keresztyén vallást, felekezeteteket lenézik. Tarlós István egy rendkívül racionális ember, és látta, hogy szükség van Budapesten egy ilyen színházra. Ha már a Nemzeti csak a nevében az, s különben egy avantgarde játszóhely. Ne értsenek félre, nem mondom azt, hogy nem kell olyan színház, ahol abszurdot, avantgarde-ot, ultramondernet játszanak. De most megfordultak az arányok. Ahogy a prózai és a zenés művek arányai is. Szükség van musicalre, mert az által tudjuk megfogni a fiatalokat a színháznak, de aztán tovább kéne nevelni ezt a generációt, hogy értékes műveket is megtekintsen. Nem a szórakozás ellen beszélek, hanem az háborít föl, hogy végre lesz egy jó magyar színház, és ennyire tiltakoznak ellene, és többen pedig nem mernek mellette megszólalni. A színpadokon pedig nagyon gyorsan beszélnek a színészek és üvöltenek. Képtelenek egy igazi csendet megteremteni. Régen, amikor kijött egy nagy színész a színpadra, a levegő is megállt körülötte. Akkor a nagy színészekre mentek be az emberek, ma meg inkább a darabokra. Bizonyára egy rétegnek nem tetszik, amit mondok, de még kevés is, ha csak az Új Színházban játszanak majd magyar darabokat, mégpedig magyarul. Azért fáj a liberálisoknak mindez, mert a magyar kultúra nemzetfenntartó erőt jelent.

Poór Péter táncdalénekes:

Kedves Péter! Hogyan fogadtad, hogy a főpolgármester úr pályázat alapján Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház élére?

–Tarlós István döntését pártatlannak érzem. Meggyőződésem, hogy a főpolgármester úr, akit egy rendkívül széles látókörű, higgadt és korrekt embernek ismerek, egyértelműen szakmai okokat vett figyelembe, amikor Dörner György kinevezése mellett döntött. Dörnert kiváló színészként ismerem, arról pedig, hogy milyen színházvezető lesz, még korai nyilatkozni. Ezért nem érzem korrektnek, hogy már most támadják személyét. Szándékai jók, nemesek és várom, hogy megvalósítsa azokat. Meggyőződésem, hogy Dörner György nagyon jól ismeri a magyar drámákat, színműveket, színházi világot. Miért is ne legyen egy olyan színház, ahol a magyar darabokat részesítik előnyben?

Poór Péter is vendége lesz az Új Színháznak?

–Felkeltette érdeklődésemet az Új Színház műsora, az új műsorterv. Sajnos rendkívül elfoglalt vagyok, így nem jutok el olyan gyakran színházba, mint szeretnék, de ezentúl mindenképpen figyelemmel kísérem a bemutatókat, és szívesen megtekintem majd az előadásokat.

Elfoglaltságaid mellett elolvastad azért a magyar drámairodalom gyöngyszemeit is?

–Természetesen nagyon sok magyar drámát ismerek, és úgy érzem, ezek méltóak arra, hogy a közönség elé kerüljenek. Vannak közöttük olyan remekművek, melyeket már bemutattak, de 15-20 éve nem játszanak, pedig érdemes lenne ezeket a darabokat újra műsorra tűzni.

Egyik vád: nem vevő a nép a veretes nyelvezetű magyar drámákra?

–Nem hiszem, hogy ez így lenne. Meggyőződésem: nyitottak az emberek, és ha egy darab színvonalas, azt jó színházban, jó rendezésben jó színészek játsszák el, akkor annak sikere lesz , és a híre elterjed az egész országban. Mostanában alig játszanak ilyen műveket, tehát nem is értem, miből gondolják, hogy ezekre senki sem kíváncsi.

A színház intendánsának, Csurka Istvánnak sem játszották a darabjait az elmúlt két évtizedben államilag dotált színházban.

–Ennek nem szakmai, hanem politikai okai vannak, hiszen Csurka István az egyik legjobb kortárs drámaíró, ezért darabjait el kell juttatni a közönséghez.

Forrás: Magyar Fórum