A Trafót tizenhárom éve elindító Szabó Györggyel, akitől nyáron Bozsik Yvette veszi át a vezetést a 168 óra beszélgetett.
Részlet a 168 óra interjújából:
A döntés nem érte váratlanul: hosszú ideje sejtette, pályázata hiábavaló.
Szabó György: 2010 októberében tudtam már. Azon voltam, hogy kerüljön nyilvánosságra, kit szeretnének a helyemre. Így jutott el igen gyorsan a parlamenti pártokig az ügy. 2011 tavaszán Szőcs Géza már sejteni engedte a Trafó sorsát, bár akkor még Bozsik Yvette mellett Markó Ivánban gondolkodott. Bozsik neve is nehezen köthető a Trafó profiljához, ám Markóé semmiképp sem fűzhető össze ezzel az intézménnyel. Vádoltak néhányan azzal, hogy kampányt indítottam Bozsik ellen. Ez valótlan állítás, hisz külföldön voltam akkor, ott értesültem az egészről.
A Trafóval, a műsorpolitikájával vagy Szabó Györggyel volt baj?
Szabó György: A jelenlegi kultúrpolitika szinte mindenhol vezetőcserét hajtott végre, így áldoztak be engem is. Emellett néhány sértett művész, aki nem vagy csak ritkán kapott fellépési lehetőséget a házban - főleg azért, mert nem fért bele a Trafó profiljába - lobbizni kezdett a helyért. A politika pedig - a szakmai érdemeket figyelmen kívül hagyva - rosszul döntött.
Mégis beadta a pályázatát. Miben bízott, milyen esélyt adott magának?
Szabó György: Már akkor érezhető volt, hogy a politika dönt, amikor a Dörner színház- igazgatói kinevezése ellen indított petícióról Bozsik Yvette csendben levétette a nevét. Világos volt a képlet, de a múltunk, az eredményeink és a szakmai tisztesség megkövetelte, hogy beadjam a pályázatot.
Szakmai önérzet, dac, presztízskérdés?
Szabó György: Sok minden. A Trafó nagyon jó lett az elmúlt években. Kezdett olyanná válni, amilyennek már kezdetekben megálmodtam. Mostanra ért be a rengeteg munka. Egyre szélesebb körben lettünk izgalmasak, sokan jöttek be azok közül is, akiket korábban nem érdekelt a kortárs művészet. Év végére a látogatóink száma meghaladta az ötvenezret, ez harmincszázalékos növekedést jelent. A fiataloknak is fontos bázisuk lett a hely. A külföldi szakma is arra biztatott, harcoljak a Trafóért, sőt petícióban tiltakoztak a döntés ellen.
Bozsik nagy ígéreteket tartalmazó pályázatát számos kritika és bírálat érte. Ön milyennek tartja?
Szabó György: A legnagyobb baj az, hogy nem ismeri a helyet, hiszen az elmúlt tíz évben alig járt itt. Horváth Csabát is úgy kellett rábeszélni, hogy jöjjön, nézzen. Teljesen tájékozatlanul adták be a pályázatot, nem ismerik a Trafó működését. A győzelem ára a Trafó függetlenségének feladása volt. Hiányzik a koncepció, csak ígéretek vannak. Nem mérték fel, hogy a tervezett két társulat miként tud majd egymás mellett működni. Szűkülni fog az intézmény profilja, hiányzik az innovatív szemlélet is. Ígér Bozsik Yvette például nemzetközi sztárokat: azokat, akiket a nyolcvanas években én hívtam a Petőfi Csarnokba. Számára itt állt meg az idő. Hiányozni fog a képzőművészet. Megtörik az, amit eddig építettünk. Új nyelvet fognak itt beszélni, s félő, hogy eddigi közönségét is elveszti a ház.
A folytatást a 168 óra nyomtatott számában olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.