Tim Carroll Kaposváron rendez - Készül a IV. Henrik

A kaposvári Csiky Gergely Színház hamarosan bemutatja Shakespeare IV. Henrikjét a társulat számára eddig teljesen ismeretlen munkamódszerrel dolgozó Tim Carroll rendezésében.

Hogy mi lesz a vége, az kiderül hamarosan a február 29-ei bemutatón.

 Addig is néhány gondolatot olvashatnak a munkafolyamatról.

Kovács Krisztián (IV. Henrik fia, walesi herceg) a vendégségről:

"Szomorú vagy nem, de életemben nem voltam Kaposváron. Hallani meg annyifélét hall az ember.

Amint a 2012-es esztendő elkezdődik, két-három napon belül elindul egy próbafolyamat a kaposvári Csiky Gergely Színházban. A következő. A város és a színház életében a 'hirtelen meg sem tudnám számolni' hányadik, az enyémben pedig az Első. Épp ezért - és remélem nem csak számomra - egy mindenképp' meghatározó. Egy ismeretlen az ismeretlenben. Utazás. Fejben és tettben Shakespeare IV. Henrikjének Harry (vagy Henrik?) hercegével egyre beljebb és lejjebb valami most amúgy még leírhatatlan felé a társulattal/csapattal és Tim Carroll rendezővel.

Ha már a szerencse így hozta: Köszönöm a megelőlegezett bizalmat!"

Czintos József ( Sir John Falstaff) Tim Carrollról:

"Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki köztünk. Talán azért, mert nagyon jól meg tudjuk érteni egymást. Nem tudom, ez hogy lehet, vagy mitől van. Az első közös munkánk kicsit furcsa volt: a Hamletet próbáltuk, akkor is nagyon sok gyakorlatot csináltatott velünk, érdekes munka volt, de kicsit idegenkedtünk tőle, mert új volt, mert más volt. Énekelni kellett a szövegeket például, vagy nem az írásjelnek megfelelően szünetet tartani. Kimentünk próbálni a játszótérre, vagy Tim lakására, és kisorsoltuk, hogy melyik jelenetet hol fogjuk játszani, én például a wc-ben próbáltam a sírásók jelenetét. Amikor a munkának vége lett - 65 előadás után -, még akkor is azon gondolkoztam, hogy miket és hogyan próbáltunk. Miért kellett nekem Poloniusként a játszótéri mászókán mászni? Talán, hogy megtanuljak jobban koncentrálni. A bemutató előtt - pénteken volt a bemutató -, azon a héten kedden kérdezték tőlem, hogy milyen a díszlet. Nem tudom - mondtam. „És a kosztüm?" Nem tudom. „De kedd este van!" Tudom. „Na ne szórakozz!" Csütörtökön tudtuk meg. De addigra annyira fel voltunk készülve, már olyan sok helyen és helyzetben eljátszottuk: az Orczy kertben, az Üllői úton, hogy nem okozott gondot. Akkor valahogy én úgy érzem, megértettem az ő módszerét, vagy ráéreztem talán. Különbözött az addigi tapasztalatainktól. Attól például, mikor egy rendező megmondja, hogy a színész bejön balról, kettőt lép, megfordul, utána jobbra lép ötöt (volt olyan rendező, aki számolta, és ha többet léptem, mint amit mondott, vissza kellett lépni). Timmel valahogy közös nevezőre jutottunk, az ő színházról alkotott képét a magamévá tudtam tenni. Talán aki először dolgozik vele, annak furcsa a módszere. De egy színésznek semmiféle színházcsinálástól sem szabad idegenkednie. Ki kell próbálni, bele kell menni. És nem csak egyszer. Talán elsőre nem sikerül, nem tiszta a kép. De egy idő után - én tapasztalatból mondom -, hogy így már hetven felé közeledve még mindig tanulok tőle, a hozzám képest fiatal rendezőtől".

A IV Henrikben Hővért, avagy Percyt alakító Fándly Csaba szerepéről:

"Tegnap arra is fény derült, hogy mit gondoljak a karakteremről. Ami kicsit más ahhoz képest, amit eddig gondoltam róla. Sokban hasonlít egyébként az én eddigi elképzelésem Tim elképzeléséhez, de én azt gondoltam eddig, hogy nagyon fontos számára a saját lelke, és a saját világa. Egoista. Mindig át akarja vinni az akaratát. Nem szereti kimutatni az érzéseit, mert abba nőtt bele, hogy mindig harcolnia kell valakivel valamiért. Egy pitbull. Tegnap viszont jóval árnyaltabb figurára világított rá Tim: az általa javasolt Hővér kevésbé érzékeli a külvilágot, mint ahogy gondoltam, én sokkal agyasabb harcosként tekintettem rá. De nem az. Ő csak megy, és ha valaki megy vele, akkor jó, ha nem, nem. Nem akar rosszat, csak nem tud más lenni, mint önmaga. A feleségéhez is megpróbál a maga módján kedves lenni."

Részlet Bérczes László Tim Carrollal készített interjújából - teljes terjedelmében a IV. Henrik műsorfüzetében olvasható:

"Valójában első pillanattól az utolsóig a majdani előadással foglalkozunk. De az a legkevésbé fontos, ki hová üljön, egyáltalán, üljön vagy álljon, nem beszélve a nem létező, úgynevezett rendezői koncepcióról. A színész és a szerep találkozása, készenléte fontos. Az az attitűd, amivel színpadra lép az illető. Nem a „koncepcióban", hanem a meglelt attitűdben rejlik Tim Carroll - ha jól dolgoztunk. És akkor a színész jobban tudja majd a rendezőnél, üljön-e vagy álljon, hogyan szólaljon meg, és hogyan figyeljen a másikra.

- De mit kezdesz a jogosnak tűnő kérdéssel: mikor hagyjuk már abba a tréninget, és mikor kezdünk foglalkozni a darabbal?!

- Azt kell megértetni, hogy rossz a kérdésfelvetés. A tréning folyamatos. Ha jól csináljuk, észre sem vesszük, és már az előadás sűrűjében vagyunk. Mert a színészek maguk találják meg saját útjukat, és maguk hozzák létre az előadást. De ha mindent jól csinálunk is, ezer összetevő kell, hogy igazán összejöjjön az előadás. Ahogy pár éve Kanadában, ahol a Pán Pétert rendeztem, vagy nemrég Lisszabonban, ahol az Amadeus lett óriási siker. Miért ne történhetne ez meg Kaposvárott? Egy biztos: remek a csapat, és becsülettel dolgozunk. Az a társulat tud létrehozni jelentős dolgokat, amelyikben az egyes tagok rendelkeznek a felelősségvállalás bátorságával. Figyelnek egymásra, de tudva-tudják, hogy saját dolgukat senki más nem oldja meg. Nem lehet megbújni a színpadon. A megszólalás a cselekvés bátorságával egyenértékű. Itt van például a zseniális Cini (Czintos József). Nem kérdezi, mit csináljon, nem vár úgynevezett rendezői instrukcióra. A cselekvés felelősségét hordozza, és én újabb és újabb feladatokkal új lehetőségekhez juttatom. Ő pedig él ezzel.

- Miért „úgynevezett" rendezői instrukció? Nincs ilyen?

- Ha az azt jelenti, hogy én mondom meg, mit csináljon a színész, akkor nincs. Nálam nincs. Az én dolgom az, hogy a felfedezői attitűd megtalálásához különböző feladatokkal hozzásegítsem. Hogy megtalálja Falstaffot. És Falstaffként készen álljon bármire. Bármely kocsmában, bármely élethelyzetben ő legyen Falstaff. És ez elég. Arra törekszem, hogy a lehető legkésőbb rögzítsünk bármit is. Ha lediktálod a teendőket, a színészek egy darabig betartják azokat, de előbb-utóbb kimondják, legalábbis gondolják: ennél azért több szabadság kéne. Én az utolsó pillanatig, akár az utolsó előadásig azt képviselem: légy szabad, élj a szabadságoddal".

W. Shakespeare: IV. HENRIK

fordította: Vas István

IV. Henrik király  Kovács Zsolt

Henrik, a fia, walesi herceg Kovács Krisztián m.v.

Hővér, Percy Fándly Csaba

Worcester  Szvath Tamás

Douglas Lecső Péter

Sir John Falstaff Czintos József m.v.

Poins Szula László

Sir Walter Blunt Lugosi György

Northumberland Hunyadkürti György

Owen Glendower Nyári Oszkár

Sir Richard Vernon Serf Egyed

Bardolph  Kalmár Tamás

Mortimer Mózes Balázs

Westmoreland Kósa Béla

John, Lancester hercege Béli Ádám e.h. (TEVA-ösztöndíjas)

Peto Fábián Zsolt

Nym Mózes Balázs

Lady Percy Nyári Szilvia

Lady Mortimer  Tóth Molnár Ildikó

Sürge asszony, kocsmárosné Csonka Ibolya

valamint utasok, kocsmavendégek, hírnökök, szolgák:

Béli Ádám, Fábián Zsolt, Hunyadkürti György, Kalmár Tamás, Karácsony Tamás, Kósa Béla,

Lecső Péter, Lugosi György, Nyári Oszkár, Serf Egyed, Szvath Tamás, Tóth Molnár Ildikó

Forrás: Csiky Gergely Színház