Társulatépítő disznótor Kecskeméten

Töltött káposzta, erdélyi véres hurka és töpörtyű is került az asztalra a Katona József Színház idei disznótorán. A társulatépítő napon több mint hatvanan vettek részt.

 Már reggel hét órakor munkára készen álltak a Katona József Színház társulatának tagjai és műszaki dolgozói a bócsai Abonyi fogadónál február 27-én. Most azonban nem egy előadás miatt gyűltek össze, hanem hagymát pucoltak, zöldséget tisztítottak, töpörtyűt sütöttek és hurkát töltöttek a teátrum művészei és munkatársai.

- Gyermekkorom emlékezetes napjai maradtak azok az alkalmak, amikor disznót vágott a család. Éppen ezért kerestem a lehetőséget arra, hogy a társulattal is részt vehessünk egy ilyen közös programon – emelte ki Cseke Péter, a színház igazgatója. - Már a múlt évi társulatépítő disznótor is nagyon jól sikerült, így idén sem akartuk kihagyni. Reggel a férfiak főként a disznóölésben segédkeztek, míg a hölgyek zöldséget tisztítottak és közösen hullatták könnyeiket hagymapucolás közben – tette hozzá nevetve a direktor.

Miután elfogyott a hagyományos disznótoros reggeli, vagyis a hagymás vér, az alkalmi segédek odakint, egy hatalmas üstben elkezdték sütni a töpörtyűt, odabent pedig százharmincegy töltés káposztával rakták teli az óriási fazekat. Közben persze már készült a fokhagymás hús, a társulat tagjai pedig lelkesen tekerték felváltva a hurkatöltőt.

- Tavaly már kiderült, a színház dolgozóinak és művészeinek körében az egyik legnépszerűbb disznótoros étel az orjaleves. Ezen kívül a töltött káposztát és a töpörtyűt is mindenki szereti, sőt a malac fülére és farkára is nagyon sok jelentkező volt. A hölgyek hozták magukkal családi receptjeiket, Horváth Ilona, a színházunk gazdasági vezetője pedig egy teli fűszeres dobozzal érkezett. A töltött káposzta az ő irányításával készült, a véres hurkáért pedig Fazakas Géza színművész volt felelős – tudtuk meg Cseke Pétertől.

-A véres hurka szerintem a világ egyik legfinomabb étele – áradozott Fazakas Géza, miközben éppen specialitásának előkészítésén dolgozott. - Sepsiszentgyörgyön mi mindig beletettük a máj felét, a fél vesét, de kell bele sok véres hús és kövérség. Bele kell tenni hat-nyolc fej hagymát, amit előtte megdinsztelünk, majd az abalében megfőzött rizst darálom bele. Sóval, borssal ízesítem, valamint azzal a csomborral, amit a kilencvenkét éves nagymamám kertjében szedett édesanyám. Tavaly is én készítettem a véres hurkát, és akkor nagyon ízlett a többieknek – árulta el a színművész, akinek gyermekkora meghatározó élményei közé tartoztak a télen, mínusz húsz fokban, hajnali négykor kezdődő sepsiszentgyörgyi disznóvágások.

Pál Attila színművész pesti gyerek volt, de mindig jutalomként élte meg, ha az iskolai szünetekben elmehetett a vidéki rokonokhoz, barátokhoz. Elvarázsolta a tanyasi élet, a petróleumlámpás esték, a kemencében sült kenyér illata és a házi tej íze. Vidéken ismerkedett meg a disznóvágás körüli teendőkkel is. - Gyermekkoromban nagyon élveztem a disznóvágást. Előző este a sparhelt mellett összegyűltünk, pucoltuk a vöröshagymát, fokhagymát, elvégeztük az előkészületeket másnapra. Olyan izgatott voltam, hogy alig tudtam aludni éjszaka. Ezeken a gyermekkori disznótorokon tanultam meg, hogyan kell hurkát, kolbászt készíteni, sőt még disznósajtot is tudok csinálni – mondta a színész.

A disznóvágáson olyan művészek is részt vettek, akik nem tartoznak a színház állandó társulatához, de az évad során dolgoztak a kecskeméti teátrum egy-egy produkciójában. Így tett Sáfár Mónika, Szász János és Szikszai Rémusz is. A víg özvegy primadonnája elmondta, nem csak a disznóvágást szereti, hanem bizony a finom ételeket is. - Károly Kati, a színház zenei vezetője hívott el, és bevallom, nem kellett sokáig győzködnie. Nagyon megszerettem ezt a csapatot. Amikor A víg özvegy utolsó előadása után az öltözőben ültünk, egyszerre szólaltunk meg Csombor Tecával, hogy nagyon fogunk egymásnak hiányozni – jegyezte meg Sáfár Mónika, aki szívesen kóstolta végig a disznótoros finomságokat.

Szikszai Rémusz feleségével és legkisebb gyermekével, a nyolchónapos Gáspárral érkezett meg Bócsára. - Gyermekkoromban minden évben vágtunk disznót. Később már a saját gyerekeink kedvéért folytattuk a hagyományt, hogy lássák ők is, milyen egy disznótor. Mára már ezek elmaradtak, de szívesen jöttem most el Bócsára, hiszen nagyon szeretek a kecskeméti kollégák között lenni. Úgy gondolom, mindenképpen jót tesz egy-egy ilyen kötetlen alkalom egy olyan társaságnak, akik egész évben együtt dolgoznak – fogalmazott az aznap éppen születésnapját ünneplő színművész, akinek mosolygós kisfiát körülrajongták a társulat tagjai.

forrás: Kecskeméti Katona József Színház