Pécsi Sándor kiállítás nyílik a Színészmúzeumban

A Bajor Gizi Színészmúzeumban 2012. március 18-án 15 órától nyílik meg a Pécsi Sándor életmű-kiállítás. A megnyitón egykori pályatársai emlékeznek a színészóriásra.

„S ha láttál arcot összeállni szivárványból és bitóból. Homlokot ahol a nap árnyéka a kivégzési pecsét

Arc-mezőt ahol a ráncok, redők A világ fölfedezésén ámuló költeménysorok…

Ez volt az arc, ahol merészség és bukás tündöklő mosollyal összeállni kényszerül…” (Szécsi Margit)

90 éve született

90 éve született és 40 éve halt meg a Madách Színház fénykorának egyik legnépszerűbb, színházban és filmen egyaránt halhatatlan alakításokat jegyző színészóriása, Pécsi Sándor.

Ebből az alkalomból nyílik kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban (XII. Budapest, Stromfeld Aurél u. 16.) Cserje Zsuzsa magángyűjteményéből valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet anyagából.

A kiállítást megnyitja: Cserje Zsuzsa és Gálvölgyi János.

A művészről beszélgetnek pályatársai: Békés Itala, Bencze Ilona, Cs. Németh Lajos, Csűrös Karola, Ferenczi Krisztina, Magyarics Györgyi, Papp János, Pásztor Erzsi, Sunyovszky Szilvia, Szabó Tünde, Szakonyi Károly és mások.

A kiállítás 2012. június 24-ig látogatható.

Pecsi_Sandor

Pécsi Sándor életéről

Pécsi Sándor, a 20. század egyik kiemelkedő színész egyénisége 1922-ben Sajószentpéteren látta meg a napvilágot. A szülők hányatott élete miatt gyermekéveit nem egyetlen faluban töltötte, hanem hol itt, hol ott. Mint később vallotta, szülőfalujának tartotta egész Borsod- Abaúj-Zemplén megyét, ahogy most hívják. A gimnáziumot Sárospatakon végezte. A színjátszással is itt kerül közelebbi kapcsolatba, amikor az önképzőkörben rábízták a Szentivánéji álom egyik mesteremberének szerepét. Az érettségi után a pesti jogi karra iratkozott be, de hamar otthagyta és Csepelre kerütl jegyzőnek. Azután a Magyar Filmiroda alkalmazta rendezőgyakornoknak, s miután szerepet kapott Mikszáth Beszélő köntösében, elhatározta: jelentkezik a Színiakadémiára, ahová rögtön fel is vették. Amikor első szerepei egyikében, Szemere György Siralomházában csizmásan, paraszti ruhában, kissé iksz-lábát a siralomház padlójának nekivetve mondta a maga keserű̋- panaszos mondatait, felfigyelt rá a közönség és a szakma egyaránt. A siker híre Sárospatakra is eljutott, a régi diáktársak is nagy figyelemmel kísérték útját. A kaméliás hölgy előadását követően a Határőr című lap tudósításában ez olvasható "Volt sárospataki diák sikere a Nemzeti Színházban! Négy esztendővel ezelőtt érettségizett a református gimnáziumban Pécsi Sándor, aki a közelmúltban kitűnően szerepelt a növendékek vizsgadarabjában. Most pedig A kaméliás hölgy című Dumas-darabban arat estéről estére nagy sikert a Nemzeti Színházban." 1944-ben jutott első szerződéshez, ám még ez év végén behívták katonának. Egy három órás szolgálat alatt – amikor egyedül maradt – így írt naplójába: „Mennyi szív, mennyi parányivá sűrített hatalmas érzés rejlik egy-egy igazi versben. Milyen gyönyörű feladat lesz ezeknek a tolmácsolása. A legkeményebb emberek szívét is fel lehet velük nyitni. És az előadó a maga szívét is kitárhatja. Ezért érdemes élnem.”

1945-46-os évadra a miskolci Nemzeti Színház szerződtettw. A kezdő színész fizetése ennivalóra is alig volt elég, ezért ereskedők, tehetősebb polgárok, vendéglősök hívták meg időnként kosztosnak. Nyáron Egerben játszottak, télen a fűtetlen miskolci színházteremben. A "világot jelentő jéghideg deszkákon" egyetlen évad alatt 44 szerepet játszott. Erre a korszakra így emlékezett vissza: "Közel egy évig éltem Miskolcon ... szereptanulás és előadás − ebből állt a nap. Este fehér papírt, ceruzát tettem az ágyam mellé, éjszaka megálmodtam új szerepem maszkját, felébredve rögtön lerajzoltam... Gyötrelmes, küzdelmes, halálosan fárasztó élet volt akkoriban a vidéki színészet, de minden további eredményemnek mégis ez az alapja."

A fiatal színész nagy önbizalommal rendelkezhetett azon a napon, amikor kezében egy kofferrel felutazott Pestre, hogy jelentkezzen a Várkonyi Zoltán-vezette Művész Színházba. Felvételije oly tehetségesre sikeredett, hogy nyomban szerződtették. A Művész Színházban töltött két évad alatt szinte minden előadásban játszott Dosztojevszkij-drámában csakúgy, mint Zerkovitz Csókos asszonyában.

1948 nyarán áthívták a Madách Színházba. Akit a világ kövér komikusnak hitt, belül egy hősszerelmes szívét is hordta. Az 1964-es Pillantás a hídról előadásában az amerikai dokkmunkás megformálása minden addigit felülmúlt. A kritika úgy minősítette, hogy az évtized legjobb alakítása született meg Eddie Carbone tragikus szerepében. Talán a félszeg Mitch figurája volt ehhez hasonlatos A vágy villamosában, amelyben Tolnay Klári partnereként remekelt.

Pécsi Sándor haláláig a Madách Színházban játszott. 1972. novemberében, kezében szövegkönyvvel találták meg az ágyán. Úgy aludt el, mint aki csak egy percre alszik.

süti beállítások módosítása