Pokorny Lia: valahogy mégiscsak lépsz egyet

Az elmúlt hónapokban történéseiről mesélt Pokorny Lia Szily Nórnak és a life.hu-nak.

“Először azt mondtam, hogy bocsánat, én ehhez nem értek! Miért én? Tessék? Micsoda? Aztán megnyugtattak, hogy ez egy casting, majd meglátjuk, hogy megy vagy nem. Végül azzal nyugtattam magam, hogy ez még tényleg nem jelent semmit” – mesélte Pokorny Lia Szily Nórának annak kapcsán, hogy ő lett a Csillag születik egyik új zsűritagja.

“Nekem nehezemre esik "nem"-et mondani. Pont ezen gondolkoztam, hogy azok a dolgok, amiket az élet hoz, azok mindig akkor jók, ha én magam tanulok belőle. Tehát például kimondanom azt, hogy "nem" - ez egy feladat. Arra jutottam, hogy a legfontosabb az - és nincs is más választásom -, hogy meg kell tisztelnem mindenkit azzal, hogy őszinte vagyok. Teljesen mindegy, hogy igent mondok, vagy nemet. Különben csak maszatolok, és nincs annál rosszabb” – mondta a színésznő, aki elárulta Hernádi Judit “tűz és földszagú asszonyi létezése, ez a sűrű amazon léte” inspirálja. “Az enyémre nem jut jobb szó eszembe, mint hogy gömbölyűbb" – tette hozzá Pokorny Lia, akit az elmúlt hónapok változásairól is kérdeztek, arról, hogy otthagyta az Új Színházat miután Dörner György vette át a vezetést.

“Olyan mélység talán még soha nem volt az életemben, mint most ősszel. Soha. Annyira sűrű volt. Mindig azt mondtuk, hogy mintha az Új Színház rácsúszott volna a Bermuda-háromszögre. Halálesetek, színházösszeomlás, valami egészen bődületes volt, és amikor megszületett a döntés, hogy Dörner Györgyöt nevezik ki színházigazgatónak, emlékszem, álltunk a büfében, Huszár Zsoltot gyászolta az egész társulat. Az a tehetetlenség és a fájdalom valahogy átcsapott egy szinte hisztérikus röhögésbe. Ugye, érted? Hogy ez nem lehet! Ilyen nincs! Amikor azt érzed, hogy süllyedsz bele a mocsárba, és már kapálózni sem akarsz. Hogy minden annyira fáj, hogy már nincs erőd mozogni. Volt egy nagyon erős pánikhangulatom októberben, egy pár nap, amikor úgy éreztem, hogy most mindennek vége van. Mindennek. Nem láttam az orromnál előrébb, semmit, csak nagy szutykos ködöt. Tehát semmit. Egyetlenegyet tudtam, hogy én nem akarok abban a színházban maradni. Azt éreztem, hogy megfulladok. Ez kizárt. Ezt nem” – mesélte Pokorny Lia, aki szerint ha már nincs honnan erőt merítened, de valahogy mégiscsak lépsz egyet, pusztán attól, hogy erre képes voltál, sikerélményt ad.

“Szépen lassan kezdtem elmasszírozni magamban, hogy: majd lesz valami, kész, nem érdekel! Bemegyek a próbára, csinálnom a dolgomat, és amint elkezdett bennem oldódni ez a görcs, akkor már annyit tudtam, hogy itt a Tháliában próbálni fogok. Közben a Centrál Színházból Puskás Tamás meghallotta, hogy eljövök az Új Színházból, és hívott, hogy azonnal beszélnünk kell!  Decemberben pedig megszólalt a telefonom a Csillag születik kapcsán. Ha az ember elengedi valahogy azt a kétségbeesett akarást, hogy valami legyen, azonnal jönnek a telefonok. (…) Azt érzem, hogy hálásnak lenni azért is fontos, mert csak akkor marad az ember alázatos. Tehát vissza kell forgatni azt a sok mindent, amit kapok” – nyilatkozta a színésznő.

Magánéletéről csak annyit árult el, azt érzi, hogy negyvenévesen "az a bizonyos oszlop már ott van, amihez tarthatja magát". "Mitől pánikoljak? Azt mondta nemrég egy ismerősöm, hogy most jön el majd az az időszak, hogy végre láthatja: én négykézláb fogok valaki után mászni az Andrássy úton. Mondom: soha. De igen - válaszolta -, mert most töltötted be a negyvenet, és most jön! Mondom: soha! Ha valamiben biztos vagyok, az ez: ezt soha!" - fogalmazott Pokorny Lia a life.hu interjújában.

A teljes interjút itt olvashatják.