"Kövess, kövess, a szabadba...!”

Bizet "Carmen" című operája a Győri Nemzeti Színházban. Beszámoló.

Carmen az az opera, amelynek színrevitelét tényleg csak elrontani lehet: a dallambőség, a pergő, látványos cselekmény, az izzó dráma okkal teszi a darabot az egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott operává.

 

A mű győri premierje sem okozott csalódást; jó szereplőgárda és egy visszafogott, alázatos rendezés biztosította a mű ki tudja, hányezredik sikeres előadását.

 

Káel Csaba rendezését "alázatosnak" neveztem, a rendező nem akart ugyanis sem előtérbe tolakodni, sem alapos ok nélkül újraértelmezni, inkább csak jó értelemben vetten asszisztálni a műhöz, de a figyelmet fenntartva és anélkül, hogy unalmassá vált volna. Hagyta, hogy a dráma, a szenvedély és a szerencsésen megválasztott szereplőgárda kapja a főszerepet.
A díszlet, a fényjátékok és a szereplők mozgatása épp arra volt elég, hogy - a győri színház grandiózus, de operajátszásra kevésbé alkalmas, gyenge akusztikájú színpadának adottságai ellenére - kellőképpen látványos legyen, ugyanakkor Bizet operájának cselekménye és zenéje maradjon az előadás középpontjában. A viszonylag egyszerűen berendezett színpadon elhelyezett félköríves díszletek ügyesen szimbolizálták az arénát, a színváltozások érzékeltetéséhez ugyanakkor további ötletekre lett volna azért szükség. (A III. felvonás kissé kuszán kialakított csempésztábora inkább olyan benyomást keltett, mintha a díszletek csak úgy ottmaradtak volna az előző felvonásokból).
A vöröses fények játéka viszont "forró mediterrán hangulatot" teremtett, a tánc-jelenetek pedig hatásosak és jól megkoreografáltak voltak.

 

carmengyor1

 

A jelmezek - Rátkai Erzsébet munkája - majdnem korhűeknek tűntek, de csak majdnem. A koncepciót itt kevéssé értem (ha már az eredetileg előírt időben és helyen játszódik a mű, akkor érdemes lenne autentikus jelmezeket használni - ha csak az ezektől való eltéréssel nincs a rendezőnek vagy a jelmeztervezőnek mondanivalója, de ilyen szándékot itt nem fedeztem fel.)

 

A műnek van egy prózai összekötő szövegekkel megírt változata is, ezúttal a recitatívós verziót hallhattuk, magyar nyelven.

 

A címszerepet éneklő Szolnoki Apollónia szuggesztív játéka, vonzó megjelenése, kiforrott előadásmódja emlékezetes marad számomra. Szép színű mezzoszopránja a magas hangoknál néha a kelleténél forszírozottabbá vált és veszített fényéből, de összességében egy, a szólamot magabiztosan birtokló énekesnőt hallhattunk. Magabiztosan is mozog a színpadon, de a szerep megformálását illetően már vannak fenntartásaim. Az általam elképzelt Carmen legalábbis más. Könnyed, kacér, önérzetes, szabadságszerető és az életet szerető, kiszámíthatatlan, felelőtlen, és démonian csábító. A most látott Carmen azonban több szempontból ennek az ellenkezője volt: komoly, néha már komor, olykor kifejezetten súlyos, sőt, tragikus, egy olyan nő, aki szinte már a cselekmény kezdetén sejti a végzetét. Ezt a Carment azonban először csak a kártyajóslatnál és persze az opera legvégén kellett volna látnunk. Hangsúlyozom, hogy a szerepet Szolnoki Apollónia jól játszotta, de véleményem szerint nem ennek a Carmennek a szerepét kellett volna játszania (nem tudom, hogy a most látott Carmen-interpretáció inkább a rendező vagy a címszereplő elgondolása volt-e).

 

carmengyor3

Szolnoki Apollónia

 

A mostanában szerencsére egyre több szerepben látható Sáfár Orsolya ismét nagyon jó benyomást tett. Micaëla persze egyszerűbb figura Carmennél, és színészi megformálása nem is jelentett az énekesnőnek gondot, aki a miskolci Bohémélet Mimíje után ezúttal is bizonyított. Puccini operájában a drámaibb oldalát is megmutathatta, ezúttal viszont a líraibb hangvétel és hangszín dominált. Áriája az előadás kiemelkedő pillanatai közé tartozott.

 

carmengyor5

Nyári Zoltán és Sáfár Orsolya

 

A Don Josét alakító Nyári Zoltán ezúttal is igazolta, hogy a legjobb magyar tenorok egyike. Szenvedélyes előadása magával ragadó volt (a záró duettben szinte már önkívületben énekelt - ezt így is kell). Közismerten jó színészi képességei ezúttal is megmutatkoztak, bár az első felvonás végén egy kicsit elbohóckodta a dolgot: a katonák rózsával a szájában húzták ki a csodálkozó Don Josét a színpadról, ami fölösleges volt; a jelenet nem egy vígoperai fordulat, hanem már az igazi dráma kezdete...
Szép fényű spinto tenor hangjával Nyári Zoltán számomra meggyőzőbb a drámai részekben. A lírai jelenetekben mintha egy másik énekest hallanék - ahelyett, hogy a drámai tenort hallanám líraian énekelni -, a hang itt szerintem a szükségesnél jobban elvékonyodik.

 

carmengyor6

Nyári Zoltán és Sáfár Orsolya

 

Az Escamillót megformáló Geiger Lajos is jó benyomást keltett, magas termetével, elegáns, magabiztos megjelenésével hatásosan jelenítette meg a "torreádor-sztárt". Szép bariton hang birtokosa, de a hang volumenét még kevésnek érzem.

 

carmengyor2

Geiger Lajos

 

A kisebb szerepekben is nagyon jó produkciókat hallhattunk.

Frasquita szerepében Rácz Rita az együttesekből is kitűnt gyönyörű koloratúr szopránjával, lelkes, lendületes játékával.
Kiváló partnere volt Mercedesként Simon Krisztina, aki sokadik alkalommal igazolja, hogy ideje lenne nagyobb szerepeket is rábízni.
A Dancairót és a Remendadót alakító Ambrus Ákost, illetve Vincze Gábor Pétert is dicséret illeti. A Csempész-ötös kiváló volt, pontos, pergő, az énekesek tökéletes összhangja jellemezte.

Színészileg a Zunigát alakító Schwimmer János is meggyőző volt, hangilag már kevésbé.

 

carmengyor4

Simon Krisztina, Szolnoki Apollónia és Rácz Rita

 

A kórus lelkesen játszott, nagyjából együtt is voltak, de a hangzás tekintetében ennél több kellene (mintha a valós létszámnál kevesebben lettek volna...).

 

Medveczky Ádám kiválóan fogta össze a Győri Nemzeti Színház pontos, egységes, kiegyenlített hangzást produkáló zenekarát.

 

Egy átlagosnál jobb Carmen-előadást láthattunk, érdemes megnézni.

 

- csb -

 

(fotók: Győri Nemzeti Színház)

 

 

2012. március 10. 19.00 (premier), Győri Nemzeti Színház, Nagyszínház

 

G. Bizet:
CARMEN

opera három részben
Szövegét Prosper Mérimée regénye nyomán Henri Meilhac és Ludvic Halévy írta.
Magyar szöveg: Romhányi Ágnes

 

Szereplők:


Carmen, cigánylány - Szolnoki Apollónia
Don José, tizedes - Nyári Zoltán
Escamillo, bikaviador - Geiger Lajos
Micaëla, parasztlány - Sáfár Orsolya
Frasquita, cigánylány - Rácz Rita
Mercedes, cigánylány - Simon Krisztina
Zuniga, hadnagy - Schwimmer János
Morales, tizedes - Bede-Fazekas Csaba
Dancairo, csempész - Ambrus Ákos
Remendado, csempész - Vincze Gábor Péter

 

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház énekkara, zenekara és tánckara

 

Díszlet: Bátonyi György
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Karigazgató: Gál Anikó
Koreográfus: Fekete Miklós
Zenei asszisztens: Medveczky Szabolcs, Kertes Anna
Súgó: Vlasics Rita
Ügyelő: Karácsony Szilveszter
Rendezőasszisztens: Horváth Márta

 

Vezényel: Medveczky Ádám

 

Rendező: Káel Csaba

 


A bejegyzés trackback címe:

https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr611872093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása