'Nem lehet benne hókuszpókusz' - Göttinger Pál a Telefondoktorról

Interjú Göttinger Pállal, a Telefondoktor előadójával, a Monodráma Fesztivál első napján.

- Mit gondol a monodráma műfajáról?

Göttinger Pál: A monodráma olyan, mint a szuperközeli a filmen. Nem lehet benne hókuszpókusz - az ott tényleg arról a színészről szól, arról, hogy ő mire jutott a mondandójával kapcsolatban. Hiába más az ember tapasztalata máshol, mondjuk a rohanás vagy a megoszló figyelem miatt, a monodrámában átélheti azt, amiben szeretünk egyébként is makacsul hinni: tényleg minden látszik. Mit gondol, mit akar, ki ő - minden.

- Rendezőként végzett, rendezett már monodrámát?

Göttinger Pál:  Nem, nem rendeztem még ilyesmit. Sokat tanultam most ebből a munkából - nagyon szeretném rendezőként is kipróbálni. Nagy iskolája az odafigyelésnek, az egymásrautaltságnak.

- Hogyan került kapcsolatba a Telefondoktorral?

Göttinger Pál: Szabó Bori régi, kis szünetekkel állandó munkatársam, darabjával, a Telefondoktorral eredetileg úgy házaltunk, hogy én rendeztem volna. Később, a sok keresgélés és ügyeskedés során Bori végül kibökte, hogy igazából szerinte az lenne a legjobb, ha é n játszanám. Addigra sokszor felolvastam, sokat beszéltem róla, nagyon a fejembe vette magát ez az egész. Utána kerestünk rendezőt hozzá.

- Szeret, szokott fesztiválokra járni, akár mint fellépő vagy néző? Mitől más egy fesztivál, ha más?

Göttinger Pál: A fesztiválozással vegyesek a tapasztalataim - egyrészt persze jó találkozni a többiekkel, váratlan arcokkal a múltból, de közben az egészen olyan drukk uralkodik, ami nem feltétlenül termékeny. Ha ügyes az ember, akkor felhasználja ezt az új impulzust, és felfrissül benne - ha nem ügyes, akkor csak sok fáradsággal (és gyakran sok pénzért) odapakol egy előadást, ahova nem való, éjjel-nappal melózva felrakja, átrendezi, újragondolja, aztán az előadás lemegy, végülis mindenki örül hogy lement, pedig sok volt a zűr... aztán az ember egy szakmai beszélgetésen kikap, tájbusz, mehet haza. Az én álomfesztiválom nem verseny, a bekerülés maga a jutalom - a fesztivál legyen inkább sok-sok, sietség és kapkodás nélkül együtt töltött idő. Hogy látni lehessen a másikat, találkozni vele - örülni neki.

Szabó Borbála: Telefondoktor

egyszemélyes bohózat

Játssza: Göttinger Pál

Rendezte: Orosz Dénes

Látvány: Csík Melinda

Zene: Dinyés Dániel

Produkciós vezető: Gáspár Anna

A fesztiválon március 22-én 17 órai kezdettel.

Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Miközben a rendelőből próbálja telefonon megoldani ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan helyrehozhatatlant - mindvégig bezárva. Vajon képes lesz-e Békés Dénes elrendezni ezt a délutánt (és vele az egész romba dőlni látszó életét), újra egybesodorni a két óvodás gyermeke, egy link barátja, annak naiv barátnője, valamint öko-bio-liberális-Waldorfos felesége, idős édesanyja és egy paciensének éppen születő félben lévő kisbabája által darabokra cincált szálakat - vagy kénytelen lesz elkezdeni igazat mondani?

„Szabó Borbála nekünk és rólunk írt. Intelligens humora méltó arra, hogy Neil Simon és Francis Veber nevét is felemlegessem. Sikerül úgy beszéltetnie egy pasit, hogy az éteri cirkusz összes láthatatlan szereplőjét könnyedén lerajzolnánk, sőt olykor még a hangjukat is hallani véljük. Három tehetséges fiatal profi összmunkája, ami az utolsó percig remek ritmussal bír. A hasonló mókuskerékben taposó nézőt pedig kiadós nevetésre ítélik, mert tudják, egy zűrös nap után pont erre van igénye. Köszönjük szépen!"