"Az egész világot érezte" - Könyvbemutató Latinovits emlékére

Ablonczy László könyvet írt Latinovits Zoltánról, életéről, haláláról és feltámadásairól, melynek bemutatóját szerdán tartják a debreceni Csokonai Színházban. A könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen részt vesz a szerző, valamint Latinovits egykori játszótársa, Szabó Ildikó. Közreműködik: Kóti Árpád és Csikos Sándor színművész. A beszélgetést vezeti Rideg Zsófia. 

Latinovits és Debrecen:

Latinovits Zoltán félévszázada érkezett Debrecenbe, zsebében építészdiplomája, kezében „egy koffer fehérnemű, két öltöny” hátán „egy zsák Remény és egy skatulya Bizalom”, s itt „rövidnadrágos segédszínészként” kezdte újra életét a Csokonai Színházban. Ablonczy László a Kairosz Kiadó gondozásában megjelentetett Latinovits Zoltán élete, halála és feltámadásai című kötetében nem kevesebbre vállalkozott, minthogy végigköveti e „veszélyes sorsú zsenink” belső útját, önmagával és a világgal vívott küzdelmeit.

A könyvről:

Alblonczy László könyve nem egy anekdotagyűjtemény könnyed szórakoztatásával, hanem egy valódi szellemi nyomozás izgalmával ajándékozza meg olvasóit. „Szeretteit, kollégákat, barátokat, partnereket kérdeztem s kértem: az idő mélyéről idéznék meg egy-egy színpadi gesztusát, színházi magánemberi pillanatát. A beszélgetésekben megrendített, hogy a vallomások legtöbbször nem szűkültek le Latinovits Zoltán személyére; csaknem valamennyi emlékező saját életét, munkásságát szembesítette Vele. Mert az elmúlt harminc esztendőben, Latinovits Zoltán színpadi életén, majd halálán tűnődve nemcsak róla, hanem magunkról is gondolkodunk.”

Latinovits Zoltán (középen), balra Cserhalmi György, (Az ügynök halála, Veszprém, 1972)

"Az egész világot érezte" - Cserhalmi György vallomása; részlet Ablonczy László könyvéből:

„Hogy milyen volt a szeme, milyen a tekintete? – húsz éven át a klubban, színpadon, józanul, tervektől vagy italtól megmámorosodva láthattam. Változott-e tekintete az idő múlásával? – kérdezed. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeme körül a ráncok és szarkalábak nem jelezték az idő múlását, fizikai állapotának leépülését. De a szeme, mint a magába szívó fekete szén, sugárzott. Nem szúrt, van ilyen is, hanem melegen sugárzott. Ugyanazt ki tudta fejezni a szemével, mint a hangjával. Meg se kellett szólalnia.” 

Csütörtökön beszélgetést tartanak a könyv kapcsán a Csokonaiban:

Ablonczy László könyvbemutatójához kapcsolódó beszélgetést tartanak csütörtökön a Csokonai Színházban, amelyen részt vesz a szerző, valamint Latinovits egykori játszótársa, Szabó Ildikó. Közreműködik: Kóti Árpád és Csikos Sándor színművész. A beszélgetést vezeti Rideg Zsófia.

A résztvevőkről:

Ablonczy László Bodroghalásziban született 1945. október 14-én. Iskoláit Debrecenben végezte, Sárospatakon érettségizett, és a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-népművelés szakán szerzett diplomát 1970-ben. A Hajdú-Bihar megyei Napló kulturális rovatában újságíró gyakornokként dolgozott 1969-1970-ben. 1971-1975 között a Magyar Hírlap, majd a MOKÉP munkatársa volt utóbbinál 1977-ben szerkesztett Latinovits füzetetet 1988-ig raktárban tárolták. 1978-1990-között a Film Színház Muzsika hírlapírója; 1966-1990 között cikkeit és a debreceni színház történetével kapcsolatos tanulmányait közölte az Alföld, 1986-os betiltásig publikált a Tiszatájban, majd az 1989-es újraindulásától 1995-ig a folyóirat szerkesztő bizottsági tagja. 1990-ben, követve feleségét a külszolgálatba Strasbourgban él. 1991 áprilisától 1999 június 31-ig, szerződésének lejártáig a Nemzeti Színház igazgatója. Ezt követően 2005 augusztusáig Párizsban él, s megszűnéséig tudósította a Debrecenben megjelent Körkép című hetilapot. Szerkesztette a Reformátusok Lapját, 2005-2009 között a Magyar Katolikus Rádióban színházi jegyzetei hangzottak el, cikkeit, tanulmányait a Hitel közli. A Tamási Áron és a Nagy Gáspár Alapítvány kuratóriumának tagja, nyugdíjas, három gyermeke és hét unokája van.

Munkái: Latinovits Zoltán tekintete (1987); Nemzeti a magasban (1996); A szivárvány alatt ( 1997) Nehéz álom- Sütő András 70 éve (1997, 2002); Jelentés a völgyből (1988);Bartók Béla kertjében (2003); Szélfútta levél-évek Mensáros Lászlóval (2004); Múló levelek Párizsból (2005); Nemzeti lélekharang- Jászai maritól Bubik Istvánig (2007); Szín-Vallás-avagy az Örnagy úr feldarabolásának szükséges voltáról ( 2008); Árvai Réka csodái –Kubik Anna könyve (2010); Latinovits Zoltán élete, halála és feltámadásai (2011). Szerkesztette Jékely Zoltán drámakötetét, és Sütő András életmű kiadását (1989-1999) és A. Szabó Magdával Az „Állj fel” torony árnyékában című antológiát. Márciusban jelenik meg Régimódi színháztörténet ÁVH-s iratokkal… és Raksányi Kutyával című munkája.

Latinovits Zoltán és Szabó Ildikó (Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem, Debrecen, 1958) 

Szabó Ildikó 1934. április 23-án született Székesfehérváron. 1958-ban végzett a Színművészeti Főiskolán. Főiskolásként főszerepet játszhatott – Szirtes Ádám, Kiss Manyi és Somogyi Erzsi oldalán – az Égi madár című filmben. Szereplője volt (Lucy) a legendás főiskolai vizsgaelőadásnak, az 1958. március 7.-én bemutatott Koldusoperának.

Első szerződése a Debreceni Csokonai Színházhoz kötötte. Debrecenben A dada című darabban láthatta először a közönség. A bemutató 1958. szeptember 12.-én volt. Az előadást Szendrő József rendezte. Partnerei voltak, többek között: Novák István, Latinovits Zoltán, Lőte Attila, Gurnik Ilona, Hotti Éva.

További társulatai: Szolnoki Szigligeti Színház (1966-1970), (1974-1983); Kaposvári Csiky Gergely Színház (1970-1974); Szegedi Nemzeti Színház (1983-1988). 1988-ban visszavonult a színházi életből.

Főbb szerepei:
Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem (Lida)
Anouilh: Romeo és Jeannette (női címszerep)
Kállai István: Kötéltánc (Éva)
Federico Garcia Lorca: Bernarda háza (Magdaléna)
Arthur Miller: Pillantás a hídról (Catherine)
Tamási Áron: Énekes madár (Magdó)
Móricz Zsigmond: Úri muri (Rozika)
Szirmai Albert: Mágnás Miska (Marcsa)
Tersánszky Józsi Jenő: Kakukk Marci (Pattanó Rozi)
Ibsen: Peer Gynt (Solvejg)
Achard: Bolond lány (címszerep)
Goldoni: Mirandolina (Dejanira)
Csehov: Sirály (Mása)
Sütő András: Pompás Gedeon (Anna)
Shelagh Delaney: Egy csepp méz (Helen)
Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom (Klári)
Schiller: Don Carlos (Olivarez)
Lev Tolsztoj: Háború és béke (Natasa)
 
Legutóbb 2004-ben és 2005-ben láthatta őt a debreceni közönség a Bernarda Alba háza és az Örbe Ügő előadásokban.

A könyvbemutatót 2012. április 11., szerda; 19.00 Horváth Árpád Stúdiószínházban tartják.