2011. októberében a Káva Kulturális Műhely Bábok című előadásával vendégszerepelt a Nemzeti Színházban. Április 10-13-ig ezúttal Digó című darabjukkal érkeznek a Duna–parti teátrumba, hogy a kirekesztés, idegengyűlölet témakörét járják körbe színházi nevelési előadásukon keresztül a 14-16 éves nézőkkel.
„Az ember nem pusztán létrehozza a színházat, hanem ő maga a színház.”(Augusto Boal)
Újra a Nemzetiben a Káva
Az áprilisi előadássorozat irodalmi anyagát Fassbinder: A vendégmunkás című színpadi műve és filmje adja. Az előadásokon általános és középiskolás csoportok vesznek majd részt a Káva Kulturális Műhely szervezésében, a Kaszás Attila Teremben. Április 12-én egy norvég egyetemi csoport is a nézők között tekinti meg a produkciót.
A Káva Kulturális Műhelyt hivatalosan 1996-ban jegyezték be, de már 1994-ben elkezdtek dolgozni. Azzal a céllal indultak, hogy működtessék az ország második professzionális színházi nevelési társulatát. Már az indulásnál eldőlt, hogy a drámás és színházi eszközöket egy viszonylag széles skálán szeretnék használni.
Fő profiljuk az ún. komplex színházi nevelési előadások létrehozása, melyekben a nézők résztvevőkké válnak, miközben cselekvésen és közös gondolkodáson, beszélgetésen keresztül vizsgálnak egy-egy fontos emberi problémát.
Az elmúlt tizenöt év azt bizonyította, hogy a gyerekeknek és fiataloknak elemi szüksége van olyan helyzetekre, mikor nyíltan beszélhetnek számukra is fontos problémákról úgy, hogy közben alkotóként, gondolkodóként is megnyilvánulhatnak. Ezek a színházi játékok ideális esetben egyfajta nyílt társadalmi fórumként működnek.
A Digóról
A történet szerint egy görög vendégmunkás érkezik egy német falu bádogüzemébe. Hallgatag, keveset beszél németül, sokat dolgozik, és mindig kendőt hord a fején. Hamar kiváltja a nők szimpátiáját és a férfiak ellenszenvét. A digó - így hívják maguk között, mert délről jött, idegen. Nem közülük való, nem beszéli a nyelvüket. A falubeli férfiak úgy érzik, a digó elveszi a munkájukat, elveszi az asszonyaikat, úgy érzik, meg kell őt büntetni, saját maguk védelmében, hogy visszatakarodjon oda, ahonnan jött.
Fassbinder drámáját három részben láthatják a fiatalok. Mindháromszor más szemszögből, újabb kulcsszereplőket megismerve, újabb részleteket felfedve. A színházi jelenetsorokat közös játékok követik, amelyek során azt vizsgálják együtt, kik ezek az emberek, és miért tették azt, amit tettek. Mitől félnek? Mi hiányzik az életükből? Miért nem tudja a közösség befogadni a máshonnan érkezőt, a tőle különböző embert? Ha mindannyian lehetnénk Gunda, Paul, Erich vagy Bruno, akkor hogyan éljünk éljünk együtt a bennünk létező vadállattal?
A programban közreműködő színész-drámatanárok: Gyombolai Gábor, Kardos János, Takács Gábor, Urbán Zsanett. A jelmez Kiss Gabriella, a díszlet Dankó Ferenc munkája. A dramaturg Cseicsner Otília, a rendező Tóth Miklós, míg a programvezető Takács Gábor. A színházi nevelési foglalkozás 2005-ben elnyerte a III. Országos Gyerekszínházi Szemle különdíját.
Perényi Balázs írása az előadásról:
"A szándékoltan hézagos, kiegészítésre szoruló előadásrészek (rendező: Tóth Miklós) a csoporttal végzett közös munka során teljesednek ki, így a teljes élmény a résztvevőkben születik meg (természetesen a megfigyelő számára kevéssé látványos ez a forma). Rainer Werner Fassbinder fiatal színészek számára írta drámáját, és később fontos filmet rendezett belőle. A Káva három színházi részben adja elő a történetet. Az elsőben a görög vendégmunkást – Digót – idegenkedve fogadó, kitaszító és megverő kisvárosi fiatalok, a másodikban Jorgosz szerelme, a harmadikban pedig a vendégmunkás szemszögéből látjuk a történeteket. A vihar kapujában építkezik így: minden rész a valóság egy-egy aspektusa, nincs abszolút igazság – türelemre és elfogadásra lenne szükség". Folytatás itt.
Néhány mondat, mely az utóbbi időben a Káva valamelyik előadása kapcsán hangzott el:
"Ez nem színház, de mégis színház." - Ascher T.
„A Káva csoport rengeteg munkát és szakértelmet vitt az előadásukba, az emberszámba vett gyerekekkel történő interakciójuk úgy volt hasznos, hogy egy pillanatig sem oktatott ki, véleményüket komolyan vették, gondjaik az ő gondjaiknak tűntek.” - Fodor T.
„Hallatlanul fontosnak érzem például a Káva Kulturális Műhely tevékenységét, az előadások problémaérzékenységét, a megszólításnak ezt a sajátos módját, ahogy az előadáson belül, egy jelenetet félbehagyva behívják a nézőt együttgondolkodásra, a probléma megoldására. Az ilyen műhelyek életben tartása létkérdés a tömegkultúra által legázolt nemzetünknek.” - Ascher T.
"Mikor az első részletek a szemünk elé tárultak a darabból, feszülten néztünk egymásra. A színészek az előadás elején elmondták nekünk, hogy ha valakinek a viselkedésével nem értünk egyet, beleszólhatunk, elmondhatjuk a véleményünket, s így válhatunk részeseivé a történetnek. A történet a felnőtt korúvá érett hercegről szól, aki első látásra egy kevély, elkényeztetett sznobnak tűnt, majd miután ráförmedt a merev kisasszonyra, hogy köpje le a másik nőt, felszabadult minden gát bennünk… Valaki a tömegből felháborodva kérdezte: „ Te megteszed?” Majd én is erőre kaptam, s minden olyan dolgot, amit eddig csak gondoltam kiadtam magamból. Az összes haragot, felháborodásomat, s meggondolatlanul fel akartam bosszantani a színészt. Nem rosszindulatból, hanem a helyzet kiváltotta haragomban. Akik egyet értettek velem, a herceggel együtt félrevonultunk, majd megbeszéltük a történéseket. Akkor döbbentem rá igazán, hogy mindaz, amit meggondolatlanul kimondtam, az nem volt helyénvaló. A fiú nem akart király lenni, tudta, hogy nincs erre felkészülve. Nem tudta mit kell tennie, nem volt kész semmire, s félt… igazán félt." Tőtszegi Zsuzsa, Kolozsvár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.