"Ő volt a 13. havi fizetésünk" - Hofi Gézára emlékezünk

Tíz éve, 2002. április 10-én hunyt el Hofi Géza, a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű, népszerű egyénisége, a humor intézményesült mestere.

 

Hofi az elsőszámú televíziós személyiség

 

A 18-24 éves korosztály Hofi Gézát tartja a magyar televíziós személyiségek elsőszámú alakjának - derül ki egy friss felmérésből. A legendás humorista szerzőtársa, a zeneszerző-karmester Malek Miklós örül annak, hogy a fiatalok újra meg újra felfedezik és merítenek Hofi Géza művészetéből.

„Hofi Géza életműve generációkon átnyúló érték. Közelről láttam születését, közönségének folyamatos megújulását és nem volt kérdéses számomra, hogy a mai fiatalok is felfedezik és merítenek művészetéből” – mondta el az eredmények kapcsán Malek Miklós, aki évtizedeken át dolgozott a humorista állandó szerzőtársaként.

 

A Somersby cider közösségi oldalán futó retró kérdőívben a magyar televíziózás kedvenc alakjaira tehették le voksaikat a rajongók. A főként 18-25 év közötti fiatalok által kitöltött felmérés első fordulójára több mint 2400 szavazat érkezett, melyek közül a legtöbb a humorista neve mellett szerepelt. „Példaértékű, ahogy Hofi az egész életét hivatásának szentelte, tehetséggel, következetességgel és kitartással” – emlékezett vissza Malek Miklós zeneszerző az éppen tíz éve elhunyt legendára.

 

Hozzászólások itt olvashatók a http://www.eletforma.hu/szemelyiseg/hofi_geza_boldog_lenne....html

 

5

 

Néhány idézet Hofitól:

 

Mit ad Isten, illetve hogy – hogy nem, elvtársak ...

A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...

Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!

Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.

Ez a hatvan, ez tipikusan nagyon kis öröm. De még mindig jobb, ha megéri az ember, mintha nem.

Nyugodj meg, ha mégegyszer lesz '56, az már 112.

Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család...

A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.

 

3

 

Hofiról mesélt Farkasházy Tivadar - "Ő volt az átkosban a 13. havi fizetésünk" 

Az interjút készítette: Bóta Gábor, Részlet a HungaLibri Kiadó Hofi címû kötetébõl

 

Hogy ismerted meg Hofit?

 

Ötéves koromtól járom az éjszakai bárokat, anyám meglehetősen szabad életre nevelt. Nagyszerû zenekarokat ismertem meg. A Fóti, Martini, Tabányi zenekar már gyerekként sokat jelentettek nekem. Amikor serdültem és a húszas éveim elején jártam, fénykora volt a magyar varietéknek és éjszakai kabaréknak, lokáloknak. Alfonzó, a legjobb énekesek és Medveczky Ilona, a Szabó–Beamter duó léptek fel esténként. Egy ismeretlen, köpcös, nálam alig idősebb fiatalember – úgy kellett kibetûzni a nevét – valami Hofi Géza – a Savoyban, a Béke Szálló kupolatermében, az Emkében lépett fel, és elementáris volt. Gyakran egy éjszaka két-három helyre is utánamentem. Jártam utána. Akkor még nem szerepelt sem a rádióban, sem a tévében, sem a Mikroszkóp Színpadon. És én sem voltam a szórakoztatás mûfajában. Nézőként ismertem meg. Lebilincselt a tehetsége, és a vitalitása.

 

Ez az az időszak volt, amikor hangszereket utánzott?

 

Igen. Nagyszerûen utánzott amerikai énekeseket, kis szkeccseket csinált. Ragyogó volt. Amikor akár három helyre is utánamentem egy éjszaka, láttam hogy "variál", a hangulatának megfelelően máshogy csinálja a számait. A kezemen meg tudom számolni azokat, akik erre képesek. Aztán lehet, hogy hallottam a rádióban, és ezek után láttam a Mikroszkópban. Nem tetszett annyira. Már éreztem rajta a Komlós János-féle "megírtságot", azt hogy "be van egy kicsit állítva". De mindig igyekezett ebből kitörni. Marton Frigyes rendszeresen megrendezte, Komlós feltehetően állandóan segített neki, ő azonban mindig kitört ebből. A későbbiekben is érezhető volt, hogy rá akarták tenni egy politikai sínre, de nem hagyta. Ma már nem tudom eldönteni, hogy azért nem, mert más volt a véleménye, vagy egyszerûen a kőbányai múltja miatt nem érezte jól magát bizonyos szituációkban. A Rádiókabarénál dolgoztam 1974-től. Egyszer Komlós írt neki egy jelenetet. Hofi bement a 6-os stúdióba, a jelenet szerint Komlóssal lett volna egy párbeszéde. Nyûglődött, vesződött, próbálta olvasgatni a mondatokat. A végén lecsapta a papírt, és azt mondta, "ez nem SZTK, hogy felírják nekem a szöveget".

 

2

 

Ezt a történetet nyilván jelképesnek tartod.

 

Igen, mert ő mindig ki akart törni a keretek közül. Egészen addig, amíg meg nem teremtette a saját maga kereteit. (….)

Kicsit még térjünk vissza a Mikroszkóp Színpadra. Hiszen itt dramaturgként, vagy akár az aznapi előadásért felelős ügyeletesként sokszor láthattad.

Két történetet mesélek el, ami jellemző rá. Az egyik, amikor azzal kezdődött a produkciója, hogy a virágágyak közé esett. Ez is egy Marton-rendezés volt. A Mikroszkópon rendre az első rész volt a "vegyes felvágott", aztán a második részben következett Géza. Vidáman fütyürészve hazament mindenki, és Géza egyedül maradt a színpadon. Én gyakran voltam ügyeletes. Be kellett írni a naplóba, ha történik valami rendkívüli esemény. Szóval Gézának le kellett esnie négy-öt méter magasból. Hát volt vagy 130 kiló, és a 150. előadás felé járhattunk. A kellékes kicsit odébb tette a virágágyat. Géza így négy-öt méter magasból hatalmas csattanással lezúgott a földre. Mindenki megdermedt. Géza pár másodpercig mozdulatlanul hevert, ezek a másodpercek óráknak tûntek. Ekkor a legnagyobb megkönnyebbülésünkre megmozdult, fölkelt, a közönség nagyokat kacagott. Azt hitte, ez is benne van az előadásban, azt hitte, hogy biztosan gumiból van a padló. Aztán ment az előadás ugyanúgy, mint eddig, sőt talán jobban. Háromnegyed vagy egy óra is volt az ő mûsora. Utána boldogan mentünk neki gratulálni. Kérdeztük tőle, hogy mi történt. Ekkor ránk mosolygott, és ránk zuhant. Azt hiszem, három bordája törött el. De végigjátszotta az előadást. Ekkor szinte láttam megtörténni azt a híres Örkény-egypercest, ami arról szól, hogy a színész reggel meghal, de természetesen bemegy a színházba, és aznap is eljátssza az előadást, bár azt mondják egyesek, hogy kicsit halványabb a szokottnál.

 

És a másik történet?

 

Az talán azért érdekes, mert neki mindig voltak konfliktusai újságírókkal, adott esetben nézőkkel, városokkal. Győrbe azt hiszem, két évtizeden keresztül nem tette be a lábát. Sokan úgy gondolják, ha valaki improvizál, akkor bármit meg lehet tenni vele. Többen nem tudják, hogy azért csak bizonyos korlátok között lehet részt venni az előadásban. Jó néhányan nem tudják, hogy Hofi megvert egy fotóst. Ezt Franka Tibor írta meg. Amikor ez történt, a Géza pizsamában lépett fel, ami tele volt kitüntetéssel, a hátán is kitüntetések függtek. Teljesen világos volt, hogy Brezsnyev elvtársról van szó. Géza mindig megkülönböztette, mit lehet tenni szûk közönség előtt, és mit lehet az országos médiában, ahol sokkal kevesebbet engedhetett meg magának. Többször szólt a fotósnak, hogy ne fényképezze le, és amikor ő továbbra is erőszakoskodott, akkor kiszedte a fényképezőgépet a kezéből. Ez a história szolgált annak alapjául, hogy elterjedt, Hofi veri az újságírókat. Ennél az esetnél nem voltam jelen, de annak tanúja voltam, mint ügyeletes, hogy egy pasas a negyedik-ötödik sorban állandóan visszabeszélt, már kifejezetten zavarta az előadást. Géza párszor figyelmeztette. Az ipse már túlment azon, hogy jópofa legyen, mert a legfontosabb részekbe szólt bele. Géza mondta neki, "ha még egyszer belebeszélsz a szövegembe, kiviszlek". A pali újra belebeszélt. Hofi lejött a színpadról, bement a negyedik-ötödik sor közepére, mindenkitől elnézést, bocsánatot kért, mintha babazsúron lett volna. Odament az ipséhez, óvatosan fölemelte a feje fölé, és mint egy zsákot kivitte. Legurította a Mikroszkóp lépcsőjén. Aztán visszajött, megtörölte a kezét, mintha szenes zsákot vitt volna le a pincébe és mondta, hogy "folytathatjuk". Én pedig beírtam a naplóba, hogy ma nem történt semmi különös. (...)

 

1

 

Láttál sok előadást, nyilván tudod, hogy végül is mennyit improvizált?

 

Egyszer beszéltem vele arról, hogy azért nem is improvizált annyit, mint hinnénk. Rendesen lerakta az előadás "cölöpjeit", és ezeken a pilléreken belül volt némi játéktere. Úgy tett azonban, mintha improvizálna. Akkor is kiszólt egy nézőhöz, mintha az illető közbebeszélt volna, ha nem szólt közbe senki. Ez életveszélyes. Van erről egy hasonlatom. Egyszer, szeptemberben láttam vidáman legelni egy birkát, amikor a parasztok mentek a szárszói kempingbe. A parasztok ritkán járnak kempingbe, de szeptemberben, amikor vége felé járt a mezőgazdasági szezon, egy kis utónyaralásra lementek a Balatonhoz. Vidáman legelt a kis barika, miközben a parasztok pucolták a megfőzendő barikához a zöldséget meg a hagymát. Mindig így érzem magam, amikor arra gondolok, hogy mielőtt az emberek színházba jönnek, otthon azon vitatkoznak, mit vegyenek fel, én pedig nem tudom, hogy a színpadon a kabaréban – ami gyakran színtiszta improvizáció –, mit fogunk mondani. Így nem lehet élni. Mindennap azzal a stresszel megyek be a Rádiókabaréba, hogy nem tudom mi lesz. Ezért természetes, hogy Hofi úgy improvizált, hogy ennek jórészét előre kidolgozta. Gyakran a "spontán" leszólást is. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a kabaré mindig kétszemélyes. A jelenetben az unterman nem igazi szereplő, ő csak "élezi" a társa szövegét, hogy nagyobbat szóljon a poén. A bohózatból is kibeszélt Salamon Béla. A kabaréban is két személy van aki mondja, és aki nézi, vagy aki hallgatja. Tehát Hofinál szereplő volt a közönség. Szereplővé tette a nézőket, ezért válhatott magától értetődővé, hogy kibeszélt hozzájuk. (…) A folytatást itt olvashatja.

 

süti beállítások módosítása