A 100 tű hossza - Nagy Józsefék Ljubljanában járnak

Nagy József magyarkanizsai kortárs táncos-koreográfus társulatával, a Regionális Kreatív Műhely táncosaival bemutatja a 100 tű hossza című darabot április 12-én, csütörtökön a ljubljanai Cankarjev Domban.

  

Az előadásról

A Nagy József rendezte előadás premierje 2009-ben volt Magyarkanizsán és még abban az évben október 18-án a budapesti közönség is láthatta a Bárka Színházban - mondta el Bicskei Zoltán a magyarkanizsai műhely nevében az MTI-nek. 
Nagy József évtizedek óta visszatérő vendég Ljubljanában, előadásait rendszeresen meghívják a kulturális központ színpadára.
A 100 tű hossza című darabban mai alakoskodókat láthat a néző, az egykori bohóc árnyképeit, magát a drámát abban a társadalmi-történeti pillanatban, amikor minden maszk lehullik, de a végjátszmában is az éltető játék uralja a történéseket.
A világhíres táncos-koreográfus ebben az előadásban is a magyar zenei anyanyelvre épít, Mezei Szilárd brácsás, zeneszerző muzsikájára. A színészekhez, egy-egy szerephez Nagy József rendező egy-egy muzsikust is rendel. 

100tueloadas17

Részlet Pap Gábor kritikájából, az Ellenfényből:

“A mitikus időkből névtelenül hagyott (tabuként titkolt, csak semmitmondó jelzővel ellátott) agancsos állattal való szembenézés komolyságát megérti, aki belenézett már egy szarvas szemébe, de talán az se kevés, ha Bartók Cantata profanájának emberből átváltozott fiú-alakjait felidézi. Ez a gondolati játék persze mindig a személyiségen belül zajlik: a bennünk lakó természeti lény kér helyet magának a kollektív tudattalanból felkapaszkodva. Ezért kongat a kezdetkor lélekharangot a színész tar koponyával, ezért lehet elég a gesztust bábbal felidéző bólintás az asztalnál meghalóknak a végén, a tökéletes maszk vizuális jelével kiegészítve. Meg kell halni, hogy átváltozhassunk, hogy újjászülethessünk. Hogy jobbak, nyitottabbak, teremtőbbek lehessünk. Nincs mese. Pontosabban: csak a mese van...”

100tueloadas6

Sisso a kultura.hu-nak így írt az előadásról:

A gesztus-színházi alapvetései, a mozgások jellege, a figurái, a darabjainak a hangulatai cserébe örökérvényűek. Bármihez fog, esztétikai értéke van. Ahogy átmegy az út másik oldalára, ahogy egybeolvad, ahogy elkülönül. A pantomimből, a kontakttáncból, az akrobatikából, a keleti mozgásformákból és a stilizált jelmezekből olyasmit hozott létre, amire mégis azt lehet mondani, hogy jellegzetesen magyar. Persze a kevés, csak magyarul elhangzó és ettől megemelkedett szöveg, meg a színpadon, élőben elhangzó jazzkompozíciók népzenei motívumai is jócskán hozzáadódnak ehhez.
A 100 tű hosszában valami esszenciálisat (másoknak ismétlődés) láthattunk ebből megint. A szintén magyar zenei anyanyelvre építő Mezei Szilárd brácsás és zeneszerző kompozíciójáról kapta a nevét a darab. Ez is egy gesztus, Nagy József előre engedi a zenét. Nem is kell a cím értelmét keresni, szentséggé válik, régi mértékegységet jelent, biztos az ipari varrodák őskorából való. Folytatás itt.
_j_k_p

 

 

Nagy Józsefről röviden
Nagy József Magyarkanizsán (Kanjiza) született, a 70-es évek végétől Budapesten néprajzot, fuvolát és pantomimjátékot tanult. Ezután Párizsban Marcel Marceau-nál és Eugene Decraux-nál képezte tovább magát. 1986-ban alapította meg Párizsban nemzetközi mozgásszínházát, a JEL Színházat, egy évre rá mutatta be első önálló rendezését, a Pekingi kacsát, amellyel fölkeltette a világ érdeklődését. A következő években olyan színháztörténeti alkotásokat hozott létre, mint például A rinocérosz hét bőre, A kormányzó halála, a Woyzeck és a Filozófusok.
A művész 1995-től az Orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ igazgatója, rendszeresen visszajár vajdasági szülővárosába, Magyarkanizsára, ahol 2006-ban megalapította a Nagy József Regionális Kreatív Műhelyt.

süti beállítások módosítása