Helyey László főszerepre készül az Új Színházban

Helyey László Jászai Mari-díjas színművésszel olvasható interjú az Új Színház honlapján. A színész hamarosan Páskándi Géza: Vendégség című drámájának főszerepében debütál. A darabot Pataki András rendezésében a Bubik István Stúdiószínpadon április 20-tól láthatja a közönség.

-Ön száznál is több színdarabban játszott, 1973-től közel félszáz filmben láthatta a hazai közönség, emellett sokat szinkronizál: Gérard Depardieu-nek és Donald Sutherland-nak rendszeresen kölcsönzi hangját. Népszerűsége ellenére kőszínházban már régóta nem szerepelt. Hogyan fogadta a felkérést?

-1973 óta, főiskola harmad évétől folyamatosan voltam színpadon, hosszan. Nincs bennem különösebb hiányérzet, mert sok remek szerepet eljátszottam életem során. Pályakezdésemkor voltak olyan színházak ahová a fiatal, frissen végzett színészek vágytak az országban. Én hála Istennek oda kerültem, ahová szerettem volna: a kaposvári Csiky Gergely színházhoz – nagyon jó évek voltak. De volt még egy-kettő remek műhely: a szolnoki, a kecskeméti - melyek „divat-helyek" voltak, jó-izgalmas színházak születtek, érdekes előadások. Most nincs olyan színház, ahova kifejezetten kívánkoznék. Ennek a felkérésnek azonban nagyon örültem, ami Dörnertől jött. Van bennem izgalom, pont emiatt, hogy régen játszottam színházban... Tudja, hogy van ez, ha sokáig nem játszik az ember, akármennyire tehetséges, vagy tud valamennyit a szakmából, vissza kell szerezni azt a fajta biztonságot, amivel az ember a színpadon létezik, bár tulajdonképpen a színész minden szerepével újra tanulja a szakmát. De nem lesz itt gond, ahogy látom a kollegákat, ahogy értek az első benyomások nem kellett görcsölnöm, nem kellett szoronganom és hát kimondottan örömmel jöttem.

vendegsegproba10forrás: ujszinhaz.hu

- Korábban több szerepet is játszott az Új Színházban. Meséljen erről az időszakról.

-Ez már elég régen volt. Ha jól emlékszem, 1999 tavaszán hívtak fel, akkor volt itt egy igazgatóváltás Székely Gábor és Mártha István között. Ács János – akivel én Kaposváron, meg a Nemzetiben dolgoztam sokat – hívott ide vendégként Cocteau Rettenetes szülők című darabjára, majd több szerepet is kaptam: játszottam Csehov Cseresznyéskertjében Jepidohovot, a Brecht-darabban, A nagyváros dzsungelében a férfi főszerepet, Schlinket alakítottam. Kádár Jánost is játszottam, ez egy monodráma volt ott a Stúdiószínpadon, ahol most próbáljuk a Vendégséget. Életem legnehezebb feladata volt ez az alakítás, mert Kádár utolsó beszédében már érezhető volt, hogy megbomlott az elméje, jelenből-múltba cikázott össze-vissza, így rettentő nehéz volt a szöveget érthető módon tolmácsolni. Aztán szintén stúdiós előadás volt a Leonce és Léna, majd Marlowe Doktor Faustusában Mefistót játszottam. Utolsó szerepem a Bolha a fülben volt, abban az őrült spanyolt formáltam meg, szóval itt voltam több évadon keresztül.

- Most főszerepet kapott Páskándi Vendégségében, Dávid Ferenc unitárus egyházalapítót fogja életre kelteni. Mit gondol a műről?

-A mostani szerep nagyon érdekes lesz, nekem erről van egy élményem. Hatodszorra vettek fel a főiskolára, 1971-ben, mikor ezt a darabot bemutatták a Pesti Színházban. Ide szintén fűznek szálak, mert amikor nem vettek fel a főiskolára érettségi után, akkor én a Vígszínházban, illetve annak kamaraszínházában, a Pesti Színházban kezdtem el a színházi karrieremet, mint kulissza-tologató, tehát díszítő-zsinóros, és azt 1968-ig csináltam. Nagyon közel volt a pesti színházi ténykedésem és ez az 1971-es Vendégség bemutató, hiszen évekig visszajártam a színházba, és többek között ezt a darabot is láttam, amely Várkonyi Zoltán kitűnő rendezésében, Básti Lajos és Darvas Iván szuggesztív alakításával felejthetetlen élmény volt. Izgalmas a darab és igencsak aktuális problémát feszeget. Az ember vívódásairól szól: árulás - nem árulás, hűség a hithez. Nem lényeges, hogy unitárius, katolikus, református vagy bármilyen más vallású az ember, azt a kérdést feszegeti a dráma, hogy az ember hű marad-e elveihez, elárulja-e sors-vagy hittársait vagy akár barátait is.... És egyáltalán a hatalomhoz való viszonyról, hogy hallgat, lapul, vagy véleményt mond – nemcsak négyévente az urnánál, belefolyik-e a politikába?

Remélem, hogy Dörner ennek a nagy ellenállásnak dacára, ami igaztalanul körbeveszi, kitűnő színházat fog létrehozni.

Forrás: ujszinhaz.hu

süti beállítások módosítása