Éljen Feró, Égjen Feró! – Hétfő esti Roast

Mitől kap lángra egy mentor? Hány fokon tud égni egy rocker? Mi lehet nagyobb ciki még a babos kendőnél is? Miben hasonlít leginkább Nagy Feró Charlie Sheen-re? Mióta divat elegáns öltözékben színházba menni azért, hogy valakit finoman megalázzanak? És mindez miért érdekelné a közönséget? Ha mindössze egy szóban kellene válaszolni ezekre a kérdésekre, azt mondanám: Roast.

A közösségi oldal és az országos kereskedelmi tévé heteken keresztül harsogta, hogy Nagy Feró hamarosan égni fog, mint a rongy. Ennek nyilván van, aki örült, mások meg nem, de mégis jogos a kérdés, mi is ez az egész?

Miről is van szó?

A Showder Klub különkiadásában a magyar tévénézők is megismerkedhettek a tengerentúlon igencsak népszerű Roast műfajával. A „stand up comedy kisöccsének” is nevezett tévéműsor valójában végtelenül egyszerű ötletre épül. A baráti, vagy családi összejövetelekről ismerős, jó szándékú, olykor mégis szabad szájú ugratásokat, cikizést, beszólogatást helyezik egy nagyszabású show díszletei közé. A szereplők persze nem rokonok, hanem humoristák, celebek, médiából ismert arcok, a célpont pedig olyasvalaki, akinek munkássága – hibái ellenére is – elismerésre méltó. Egy szerethető, de korántsem tökéletes figura. Jelen esetben Nagy Feró, a rocker, a celeb, a sztár, a mentor, a Nemzet Csótánya, a Csirkedaráló, a Babos kendők Védőszentje.

„Mindenképpen egy olyan ember kellett, akinek a pályája már megkérdőjelezhetetlen, még ha kicsit már hanyatlásnak is indult, tehát lehet csipkelődni vele, de hiteles, vállalható ember. Erre Feró tökéletes. Nem választhattunk olyan celebet, akibe már mindenki belerúgott egyszer.” – nyilatkozta Kovács András Péter (KAP), aki a műsor háttérmunkálatai mellett a show házigazdája, vagy, ahogy kint mondják, „égetőmestere” is egyben. Benne is, mint mindenkiben persze ott motoszkál a kérdés, hogy vajon mennyire életképes ez a műfaj itthon. „A felvett két óra a tévében, vágás után egy nagyon erős ötven perc lesz. Bemutatkozásnak, pilotnak és egyáltalán kezdeményezésnek nagyon jó, és arra is, hogy lássuk, működik-e itthon ez a formátum. Szerintem működik.”

Amerikában hagyománya van a Roastnak

Amerikában a Roast már egy évszázada létezik, és a televízióban is évtizedek óta fut sikerrel. Ronald Reagan, Donald Trump, Pamela Anderson és Charlie Sheen csupán néhány név a „roastoltak” hosszú sorában. A többség megtiszteltetésnek veszi, hogy felkérték a műsor főszereplőjének, de sokan voltak olyanok is, akik nem vállalták. Az ok egyszerű, itt senkinek nincs lakat a száján, és a beszólások terén sincs finomkodás. Éppen ez okozta bennem a legnagyobb dilemmát. Sikeres lehet-e Magyarországon egy műsor, ami vicces, de mégis szókimondó stílusban aláz bárkit? Mi, nézők, ki tudjuk kapcsolni az előítéleteinket, a néha álszent erkölcscsőszökként felhorkanó társasági prüdériánkat? Képesek vagyunk a tévé előtt ülve élvezni a baráti sörözések stílusát? Hiszen mennyi példát találunk arra, amikor az emberek káromkodva kiabálnak egymással a buszon, aztán meg írják az olvasói levelet a tévé szerkesztőségébe egy félig kisípolt trágárság miatt. Nos, a kérdés nyitott, és nem is tisztem megválaszolni, de kicsit tartottam tőle, hogy az első magyar Roast készítői nem korlátozzák-e le magukat éppen ezen felvetések miatt.

A forgatásról

A forgatáson aztán hamar kiderült, korlátokról nincs szó. Látványos bevonulás, táncos lányok, zene és persze babos kendő minden mennyiségben. A Thália Színházban sem tűnt megszokott látványnak az előbb visszafogottan elegáns, majd rövidesen hiányos öltözékben feszítő hölgykoszorú, amiben Nagy Feró érkezett. Persze ez is a show része volt, mint szinte minden ezen az estén. A nézőtéren ötszáz kíváncsi szem-, és fülpár, a színpadon pedig tíz „roaster” várta az első áldozatot.

A műsor hagyományai szerint persze a szereplők nem csupán a főhőst, de egymást is égetik rendesen, és bizony ebben sem volt hiba. KAP előbb bemutatás címén pörkölt oda mindenkinek, majd Feró is megkapta tőle a magáét. A közönség azonnal vette a stílust, ami jól érzékelhető köveket gördített le, elsősorban Kovács Kristóf producer szívéről. Beindult az este, senki nem finomkodott a másikkal, és bár nyilvánvaló, hogy egy ekkora szabású shownál semmi nincs a véletlenre bízva, szórakoztató volt, és ami a legfontosabb, vicces. Lehet azon vitatkozni, hogy mindenki tökéletes választás volt-e a műsorba, a helyszínen úgy tűnt, hogy a csapat hölgy tagjai inkább céltáblának lettek jók, nem annyira lövésznek.

Zalatnay Saroltát leginkább a börtönévek és a keblei miatt vették elő a társak, míg Nagy Krisztina Tereskova a festményei és sajátos művészete okán került reflektorfénybe többször is. Ganxsta Zoleenak a tetoválások és a rap-karrier, Magyar Attilának a bankos reklám és Gregor Bernadett, Sipos Petinek az egész Irigy Hónaljmirigy és a női ruhák, Jáksó Lászlónak pedig produceri próbálkozása és az álla okozhatott fejfájást. Nyilván, aki kapott adott is, még a humoristák sem kímélték egymást. Dombóvári Istvánt a celebekkel kapcsolatos előítéletei, Kiss Ádámot az iránta való mérhetetlen rajongás, míg Kovács András Pétert a termete és a szőrzete tette céltáblává. Rekop György viszont már azért is kapott rendesen, mert egyáltalán bekerült a műsorba. Ezzel együtt persze senki nem feledkezett meg Feróról, hiszen minden felszólaló nagyobb részben vele foglalkozott. Sosem volt vonzalom, lelombozott férfiasság, kétes nőügyek, mentorkodás, korcsolya és cicanaci, tehát minden előkerült, ami a nemzet önjelölt csótányában szerethető, és az is, ami nem. Végül pedig a megszólított válaszolt, övé lehetett az utolsó szó.

Hogy készültek a műsorra?

„Nem titok, ahogy az amerikai verzióban, úgy itt is volt a háttérben egy író stáb, és a Showder Klubos humoristákkal is tartottunk gegpartit. Először persze mindenki kitalálta, mit szeretne elmondani Feróról meg a többiekről, aztán már csak ezt kellett szövegben megcsiszolni, poénokkal feldobni. A gondolat tehát saját volt, hogy ezen nevessenek is, az volt az írói munka.” – vallotta be Kovács András Péter.

Valamivel később feltűnt Nagy Feró, akit szintén sikerült szóra bírni. Megkönnyebbült mosollyal az arcán ült le mellém a színházi büfében, jó kedve kellemes hangulatot adott beszélgetésünknek.

Miként bírta Nagy Feró a szívatást?

Nagy Feró: Hatalmas meglepetés nem ért, hiszen az egésznek van egy ilyen kellemes, vigyorgós hangulata. Arra emlékeztet, amikor egy-egy fesztiválon összejövünk pár rock zenész barátommal és ugratjuk egymást.

Nem sértődtem meg, viccnek fogtam fel a dolgot. Valahol azért az is megmosolyogtat, amikor egy fiatalember azt hiszi, hatvan felett már nincs szexuális élet. De, van. Gazdagon. Negyven éves koráig az ember csak maszatol, az igazi teljesítmény utána kezdődik. Ezt viszont egyrészt nem is lehet elmondani egy harmincéves embernek, másrészt nem szívesen szoktam beszélni a szexuális életemről. Minden bizonnyal azért tudtam jókat nevetni ezeken, mert tudtam, hogy nem igaz.

Ki volt a szereplők közül a legkellemesebb meglepetés?

A stand upos srácok mindent vittek, ez egyértelmű. A műfaj nekik áll a legjobban, és ez így is van jól. Az igazi meglepetés nekem Magyar Attila volt. Lehetett rajta látni, hogy színészből oldja meg, és óriási volt, amit alakított. Kitalálta, formára igazította, egyfajta színész modorosságot csinált belőle, jó értelemben. Fel volt építve a mondanivalója, és jól adta át.

Hamarosan megtudjuk, hogy a nézők mennyire tudtak ellazulni erre az ötven percre, szeretnének még ebből az újdonságból még látni, vagy inkább maradnak a klasszikusoknál.