A lé határozza meg a tudatot? - Három színész a szakmáról

Vándor Éva, Kerekes József és Dolmány Attila pályája a Family Guy szinkronjánál találkozott, mindhárman fontos karaktert visznek az animációs szériában - erről és a színházi szakma problémáiról is meséltek az Origo-nak egy intrejúban. Erre hívjuk fel a figyelmet.

20120422-vandor-eva-szineszno-family-guy

Az Origo cikkéből: 

Jó néhány kollégátoktól hallottam mostanában, hogy el van keseredve. Többen elveszítették a munkájukat pénzhiány miatt, sokan pedig azt sérelmezik, hogy belefolyik a politika a színházak belügyeibe. Valóban ennyire kétségbeejtő a helyzet?

Dolmány Attila: Én a Kamaraszínháznak vagyok a tagja, amíg még van. Nagyon úgy tűnik, hogy májusban lehúzzuk a redőnyt, de az is elképzelhető, hogy addig sem tartunk ki (az interjú áprilisban készéült - a szerk.). Az egyik fő gond, hogy struktúrát kellene változtatni színházon belül, de ennél is nagyobb baj, hogy a kultúrától elvonják a támogatásokat. Ez nem csak minket érint. Ugyanezekkel a problémákkal küzdenek az iskolák, a múzeumok, sőt a kórházak is.

Vándor Éva: Huszonhárom évvel ezelőtt a Józsefvárosi színháznak voltam lelkes tagja, majd egyszer csak azt mondták, hogy lesz egy Kamara nevű színházunk a Deák téren. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az első darabban is részt vettem ott, és most mint vendégszereplő az egyszemélyes Shirley Valentine-ban. Kicsit szomorúan mondom azt a rossz poént, hogy nagyon úgy fest, én kezdtem és én is végzem ezt a színházat. Ha valóban bezárják, hiszen csodák még történhetnek.

Kerekes József: Nézd, a lé határozza meg a tudatot. Sok mindent befolyásol az, hogy ki melyik színházban játszik. Nagyon sok minden képlékeny ma.

Nem lehet, hogy egyszerűen túl sok színész van ma Magyarországon?

D. A.: Az biztos, hogy nagyon telítettek a színházak. Én is sok igazgatót hívtam fel, és mindenhonnan nemleges választ kaptam. A társulatokat érthető módon nem akarják megbolygatni, viszont valóban sokan vagyunk, hiszen közel négyezer regisztrált színész van ma ebben a kis országban.

K. J.: Szerintem eltúlzott négyezer színészről beszélni. Ugyanakkor azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy például miért van kétszer annyi taxi Budapesten, mint Bécsben? Szót emel valaki is azért, hogy miért kell a politikusoknak vagy a funkcionáriusok bizonyos szintjétől felfelé évente lecserélni az autóikat? Kérdezem én, egy tízmilliós országnak minek kell évente egy Csillag Születik, egy X-Faktor meg egy Megasztár?

V. É: Kicsit élni kellene hagyni a kultúrát. Most a Meseautó produkcióval járom az országot, és mindenhol azt tapasztalom, hogy örömmel jön a közönség színházba. Kell az embereknek is egy kis kikapcsolódás, a baj ott kezdődik, hogy a legtöbb családnak sajnos gondot okoz a jegyeket megvásárolni.

El kell menni szappanoperákba szerepelni? Vagy azt lenézi egy színházi színész?

D. A.: Szerintem ez teljesen egyéni kérdés, hogy ki hogyan vélekedik erről. A magam részéről ez morális kérdés. Én is voltam már epizódszereplő szappanoperában, de csak azért, hogy egzisztenciális biztonságot szerezzek, azért nem mennék el állandó szereplőnek. De aki így dönt, azt én egyáltalán nem nézem le, hiszen mindenkinek szüksége van munkára. Majd ők utána eldöntik, hogy szakmailag ez milyen szintet jelent számukra.

K. J.: Szerintem egyre kevésbé jellemző, hogy ciki lenne ezekben szerepelni, és ezt a szinkronon lehet a legjobban lemérni. A 90-es évek elején sokan filléres munkának tartották, de mára ez is felértékelődött, mert egyre kevesebb a munka.

V. É.: Én a személyes példámmal is tudom igazolni, hogy nincs baj a műfajjal: szerepeltem a Jóban Rosszban című sorozatban, és egyáltalán nem bántam meg.

A folytatást itt olvashatják.

süti beállítások módosítása